A Lélek engem lelkesít!
1Jn 4,11-18 - Szeretteim! Ha Isten így szeretett minket, nekünk is szeretnünk kell egymást! Istent soha nem látta senki. Ha szeretjük egymást, Isten bennünk lakik, és szeretete tökéletes bennünk. Abból ismerjük meg, hogy benne lakunk, és ő mibennünk, hogy a Lelkéből adott nekünk. Mi pedig láttuk, és tanúságot teszünk arról, hogy az Atya elküldte Fiát, mint a világ üdvözítőjét. Aki vallja, hogy „Jézus az Isten Fia”, abban Isten benne marad, és ő Istenben. Mi, akik hittünk, megismertük a szeretetet, amellyel Isten szeret bennünket. Szeretet az Isten; aki a szeretetben marad, Istenben marad, és Isten őbenne. Isten szeretete azzal lesz teljes bennünk, hogy az ítélet napján is lesz reményünk. Mert amilyen ő, olyanok vagyunk mi is ezen a világon. A szeretetben nincs félelem. A tökéletes szeretet kizárja a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár. Aki pedig fél, nem tökéletes a szeretetben.
Mk 6,45-52 - Ezután mindjárt megparancsolta tanítványainak, hogy szálljanak bárkába, és menjenek előre a túlpartra, Betszaidába, amíg ő elbocsátja a tömeget. Miután elküldte őket, felment a hegyre imádkozni. Amikor beesteledett, a bárka a tenger közepén volt, ő meg egymaga a szárazon. Látta őket küszködni az evezéssel - mert ellenkező szelük volt. Az éjszaka negyedik őrváltása körül odament hozzájuk a tengeren járva, majd el akart mellettük haladni. Azok pedig látva őt, amint a tengeren jár, kísértetnek nézték és fölkiáltottak, mert mindnyájan látták őt, és zavarba estek. De ő mindjárt megszólította őket, és azt mondta nekik: „Bízzatok! Én vagyok, ne féljetek!” Majd beszállt hozzájuk a bárkába, a szél pedig elállt. Ők erre még jobban álmélkodtak magukban. Nem okultak ugyanis a kenyerekből, s a szívük még érzéketlen volt.
A Lélek engem lelkesít! Lelkesítőmmé nem csak akar lenni, hanem már részem is. Akarom, beengedem, szélesre tárva szívem kapuját, vágyom, és akarom, hogy bennem legyen! No, ne csak vendégként. Restaurátorommá váljon, átalakítson. Így figyelek rá, hallgatom, szívom magamba minden leheletét. Így tekintek, így hallgatok mindent. Hol láthatlak, hol hallhatlak, hol érintesz meg? A zajos és nyüzsgő világban járva, kelve, mégis így próbálok csendet és nyugalmat teremteni magamban és magam körül, hogy elidegenedjek mindentől, ami távol tart a Szentlélek áradásától. Nem hallgatok rádiót, nem nézek TV-t, nem olvasok újságot, amiből azt érezhetem ki, hogy el akarja vonni a figyelmemet arról, ami számomra legfontosabb akar lenni, aki vonzani próbál magához. Nehogy én akadályozzam meg, hogy hozzám elérhessen, hogy engem használhasson fel az Isten szolgálatára. Mert „Lelkéből adott nekünk.” Erre tudnom kell gondolni, míg megérezni bírom, míg ebben a tudatban nem leszek képes élni. Ezzel együtt kell élnem, lélegeznem, gondolkodnom, beszélnem és cselekednem. Igen, Istennek vagyok a része, részesültem benne, és ez a rész belém van égetve, örökérvényű tényezőm, akkor is, ha nem vagyok hajlandó róla tudomást venni. Tiltakozhatok ellene, megtagadhatom, attól nem lesz ez másként, és attól nem lesz más a világ, csak az én valóságom lesz más, az én világlátásom fog változni, kórossá válni, vagyis rosszabbá. Ha Istent kizárom magamból, nem Isten lesz kevesebb, hanem én. De, ha én, akkor ez a világ is szegényebbé válik – ha magamat tartom valakinek, akkor különösen kell ezt éreznem.
Ne váljak az iránt érzéketlenné, Aki minden e világi természeti törvény felett áll! Ha fölötte áll, akkor az azt jelentheti, még az én számomra is, hogy velem, bármi megtörténhet, még az is, amit nem merek magamra vonatkoztatni, csak mert kicsinyhitű vagyok, mert önbizalmam valahol az ülepem alatt van: kétségbe vonom, hogy rám valaki úgy tekinthet, hogy számít rám, fontos vagyok a számára.
Amíg Krisztus szeretetét nem érzem így lüktetni bennem, addig ne maradjak veszteg:
Nekem is mondja Jézus Krisztus az Isten Fia: „Bízzál! Én vagyok, ne félj!” És ezt pont ma mondja nekem Isten. Köszönöm! Ámen
