Felfogható egyáltalán az az öröm, amit Mária és Erzsébet megélt ebben a találkozásban?

Én 2,8-14 - Csitt! A kedvesem íme, itt jön! Szökken a hegyeken át, szökell halmokon keresztül! Olyan a kedvesem, mint a gazella, mint a szarvasborjú, már itt is áll a házunk mögött, benéz az ablakon, nézdel a rácson át. Íme, a kedvesem szól nekem: „Kelj fel szaporán, szerelmem! Jöjj, galambom, szépségem! Mert a tél már elmúlt, az eső elállt, elvonult, földünkön előbújnak a virágok, eljött a szőlőmetszés ideje, s a gerle szava hallatszik a határban. A füge már kihajtja első gyümölcsét, s a virágzó szőlő illatot áraszt. Kelj fel, kedvesem! Jöjj, te szépségem! Te, galambom a sziklaüregben, a kőszál rejtekében, hadd lássam arcodat, hadd halljam hangodat! Mert a te szavad édes, és oly bájos az orcád!”

vagy

Szof 3,14-18a - Zengedezzél, Sion leánya, ujjongj Izrael; örvendezzél és vigadj teljes szívvel, Jeruzsálem leánya! Az Úr megsemmisítette ítéletedet, eltávolította ellenségeidet; Izrael királya, az Úr, közötted van, nem kell többé félned semmi bajtól. Azon a napon, majd ezt mondják Jeruzsálemnek: „Ne félj! Sion, ne lankadjon el kezed! Az Úr, a te Istened, közötted van, erős ő és megszabadít. örvendezik majd feletted örömmel, újjáéleszt szeretetével, és ujjongva vigad fölötted, mintha ünnepet ülne.” „Elfordítom felőled a balsorsot, hogy többé ne legyen gyalázatod miatta.

Lk 1,39-45 - Mária pedig útra kelt azokban a napokban, és sietve elment a hegyek közé, Júda városába. Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. És történt, hogy amint Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, felujjongott méhében a magzat, és Erzsébet eltelt Szentlélekkel. Hangosan felkiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám? Mert íme, amint fülemben felhangzott köszöntésed szava, felujjongott a magzat méhemben. És boldog vagy te, aki hittél, mert be fog teljesedni, amit az Úr mondott neked.”

Felfogható egyáltalán az az öröm, amit Mária és Erzsébet megélt ebben a találkozásban? Az Énekek éneke a legszebb megéneklése annak az örömnek. Jóérzéssel veszem magamra, és próbálok úgy örülni Krisztus eljövetelének, hátha, talán így válhat számomra is, most ebben a Karácsonyban és bennem teljessé Krisztus eljövetele. Nekem szülessen meg, és bennem! Ne csak egy ünnep erejéig, ne csak egy Szent estére. Vágyom, hogy ez a Szent este, csak egy kezdete legyen valami örökké tartó örömnek, ami rávezet engem az öröklét útjára! Meleget árasztani, örömöt gyújtani a világban, és azokban, akik látnak engem, akikre ráköszönhetek, akikkel kezet foghatok, akiket magamhoz ölelhetek. Ne magamhoz öleljem azokat, hanem Krisztusba! Kapocs lehessek a Szeretet csodálatos fűzérében, amit Krisztus akar beragyogni, és az Atyához láncolni!

„Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot!”! [Mt 25,34] Hogy valóban a szabadság gyermekeivé legyünk!

Mert Isten nekünk, általunk fel nem ismert, fel nem fogott szabadságot adott ajándékba! Azért fogalmazok így, mert azt vallom, hogy nem értjük, nem fogjuk fel, hogy mi ez a szabadság, ami személyiségünkben szuverenitásunk, mégis, szuverenitásunk ellenére gazdagságunk, mert lehetőségünk. Azért kell ezt mondanom, mert Az ember, általánosságában a szabadságában nem veszi tudomásul a lehetőségét, aminek okán teljesen félreértelmezve él e szabadságjogával. De, hogy értve, élni legyen képes az ember a szabadságával, legelőbb is meg kell érteni azt az örömöt, ami forrásozik e két asszonyból, Máriából és Erzsébetből. Mert az Ő örömök, nem önmagukért és önmagukra elfecsérelt, elpocsékolt, eltékozolt öröm, hanem az az öröm, hogy Érte, Istenért lehet örömük az életük! Értelmet kaptak életükhöz, életükben.

Ráébredtek arra, hogy Isten szándékából mi az életüknek az Értelme. És, bizony, Isten mindegyikünknek az életét értelmesnek szánja, feladattal bíz meg bennünket. De, ahhoz, hogy ezt a misztikus, természetfölötti, a halálban elveszthető értelme fölötti értékét a magunk életében megérezhessük, ahhoz nagyon személyes, és nagyon bensőséges viszonyba kell kerülnünk Istennel, az Atyával, a Teremtővel, a Mindenhatóval, a minden élet fölötti Élet Urával! Uram Istenem, köszönöm, Jézus Krisztus megtapasztalásában, hogy lehetőséget adsz rá, hogy kutassam, mire szánsz engem. Nem vagyok türelmetlen, állhatatos, kitartó akarok lenni míg rá nem találok, míg örömöm nem lehet az, hogy mi velem a Te akaratod! De, ha rátalálok, akkor Veled és Érted engedd, hogy dicsőítést zengjek, és megoszthassam örömömet az egész világgal! Ámen