Nézzük meg előbb a két prófétát, akiről ma szó van

Iz 41,13-20 - Mert én vagyok az Úr, a te Istened, aki megragadom jobbodat, és így szólok hozzád: „Ne félj, én megsegítelek! Ne félj, te férgecske, Jákob, te kis bogár, Izrael! Én megsegítelek”, - mondja az Úr, a te megváltód, Izrael Szentje. - Íme, cséplőszánná teszlek téged, új és éles fogú cséplőhengerré. Hegyeket csépelsz és törsz össze, halmokat zúzol pozdorjává. Feldobod őket, és a szél elviszi, a szélvihar szétszórja őket. Te pedig ujjongsz majd az Úrban, és Izrael Szentjében dicsekszel. A szegények és a szűkölködők vizet keresnek, de nincs, nyelvük a szomjúságtól kiszárad. Én, az Úr, meghallgatom őket, én, Izrael Istene, nem hagyom el őket. Folyókat fakasztok a kopár dombokon, és a völgyek közepén forrásokat; a sivatagot bővizű tóvá teszem, és a kiaszott földet vizek forrásává. A sivatagban cédrust növesztek, akácot, mirtuszt és olajfát; a pusztában fenyőt ültetek, szilfát és ciprust egymás mellé, hogy lássák és megtudják, megfontolják és mindjárt megértsék: az Úr keze művelte ezt, és Izrael Szentje teremtette.

Mt 11,11-15 - Bizony, mondom nektek: asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál. De aki a legkisebb a mennyek országában, az nagyobb őnála. A mennyek országa Keresztelő János napjaitól mostanáig erőszakot szenved, és az erőszakosak ragadják el azt. Az összes próféta és a törvény Jánosig erről jövendölt; és ha el akarjátok őt fogadni: igen, ő Illés, aki eljön. Akinek van füle, hallja meg.

Nézzük meg előbb a két prófétát, akiről ma szó van:

Izajás próféta „i. e. 8. században élt júdeai próféta, a bibliai Ézsaiás könyve fő alakja, akit hagyományosan a könyv szerzőjének gondolnak. Több mint négy évtizeden keresztül hirdette az igét és az utódokra rendkívül nagy hatást gyakorolt. Azt hirdette, hogy a világ Istené és Isten el fogja pusztítani, ezért az embereknek vissza kell fordulniuk Isten felé. Megjövendölte a megváltást és a végítéletet is. Jézus a názáreti zsinagógában Izaiás tekercséből olvasott fel és az Újszövetségben gyakran idézik. Az 1947-ben megtalált, Krisztus előtt keletkezett holt-tengeri tekercsek közt megtalálták a teljes Izaiás-könyvet is, amely nem mutatott lényeges eltéréseket a későbbi másolatokban fennmaradt szöveghez képest.” – olvashatjuk a Wikipédián.

Keresztelő Szent Jánosról azt tudhatjuk, hogy nagyon energikus, lendületes, lázadó természetű volt, de, hogy önmagát megismerje, és természetét Isten szolgálatra bírja, mielőtt fellépett volna, kivonult a pusztába, ahol „teveszőr ruhát, és dereka körül bőrövet viselt, tápláléka pedig sáska és erdei méz volt" (Máté 3,4). Küldetéséről úgy beszél: „Én csak vízzel keresztellek, hogy bűnbánatra indítsalak benneteket, de aki a nyomomba lép, az hatalmasabb nálam. Arra sem vagyok méltó, hogy a saruját hordozzam. Ő Szentlélekkel és tűzzel fog benneteket megkeresztelni.” [Mt 3,11]

Ő az utolsó próféta, Jézus előhírnöke. Ma úgy mondanánk marketinges szöveggel, hogy dolga az volt, hogy „felépítse Jézust” a zsidóság szemében. Nem tagadható, hogy Jézusért, és Istenért, áldozatot vállalt, életáldozatot, beteljesítve küldetését. A hagyományok azt írják, hogy Izajás próféta is mártírhalált halt.

Jézus a beszédében a legnagyobbnak nevezi az emberek között keresztelő Szent Jánost. Érdekes ennek a szentírási résznek a második mondata: „De aki a legkisebb a mennyek országában, az nagyobb őnála.” Ha ezt úgy értelmezem, hogy Jézus önmagát tekinti a mennyek országában a legkisebbnek, akkor így kerül ez a kijelentés egyenértékűvé azzal, amit János önmagáról mondott, Jézushoz viszonyulásáról. De ez azzal is összevethető, amit Jézus máshol úgy mond: „Nem nagyobb a tanítvány mesterénél, sem a szolga uránál” [Mt 10,24]. Ellenben Lukácsnál ezt még megtoldja Jézusa azzal, hogy „Akkor tökéletes az ember, amikor már olyan, mint a mestere.” [Lk 6,40]. Vagyis, van még dolgom magammal, és Istenemmel! Ebben, ne hagyj magamra Istenem! Ámen