A tárgyak és eszközök csodálatával vigyázzunk

Jel 14,14-19 - Ekkor íme, fehér felhőt láttam, és a felhőn az Emberfiához hasonló ült [Dán 7,13], akinek fején arany korona volt, és a kezében éles sarló. Egy másik angyal jött ki a templomból, és hangos szóval így kiáltott a felhőn ülőnek: „Csapj a sarlóddal és arass, mert eljött az aratás órája, hiszen megérett az aratnivaló a földön!” [Jo 4,13] És a felhőn ülő nekieresztette sarlóját a földnek, és learatta a földet. Ekkor egy másik angyal jött ki az égben levő templomból, neki szintén éles sarlója volt. Az oltártól ismét egy másik angyal jött ki, akinek hatalma volt a tűz felett, és hangosan odakiáltott annak, akinek éles sarlója volt: „Csapj le éles sarlóddal, és szüreteld le a föld szőlőjének gyümölcseit, mert megértek szőlőfürtjei!” [Jo 4,13] Az angyal megindította sarlóját a földre, és leszüretelte a föld szőlőjét, és Isten haragjának nagy borprésébe dobta.

Lk 21,5-11 - Amikor néhányan megjegyezték a templomról, hogy milyen szép kövekkel és fogadalmi ajándékokkal van díszítve, ő így szólt: „Jönnek majd napok, amikor mindezekből, amit itt láttok, nem marad kő kövön, amelyet le ne rombolnának.” Erre megkérdezték őt: „Mester! Mikor fognak ezek bekövetkezni, és mi lesz előtte a jel?” Ő pedig így szólt: „Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek benneteket! Mert sokan jönnek az én nevemben, és azt mondják: „Én vagyok”, és: „Elérkezett az idő”; de ti ne menjetek utánuk. Mikor háborúkról és lázadásokról hallotok, meg ne rémüljetek; ezeknek előbb meg kell történniük [Dán 2,28]; de ez még nem a vég.” Azután ezt mondta nekik: „Nemzet nemzet ellen támad, és ország ország ellen. Nagy földindulás lesz több helyen, dögvész, éhség, rettentő tünemények és nagy égi jelek.

A tárgyak és eszközök csodálatával vigyázzunk, hogy meg ne tévesszen! Hiszen, mi csodálatot kelt bennem az a csodálat bár az enyém, de vajon miért adja nekem Isten a csodálkozás kegyelmét. Mert kegyelem az, mivel a csodálat nem rossz, vagyis, akkor jó. Minden jó pedig, Istentől való. Isten azért tesz bármit is jóvá a számomra, hogy bennem, az ami jó, Ráirányítsa a figyelmemet, meg ne merjek feledkezni arról, hogy Isten készíti számomra a legfőbb jót, aminek halovány vetülése az, amit e világban megcsodálhatok, és a csodálkozáson keresztül enyém lesz, engem akar megszépíteni. A lélek derűje a csodálat. Mikor csodálkozom, szépítem a lelkem, a templomomat öltöztetem Isten lakhelyéül, az Isten számára. Mert temploma vagyok Istennek. A templom szent hely, az Isten számára van lefoglalva. Isten koncentrált helye, ahol mindenki rátalálhat, aki keresőként kutatja Istent.

Templommá válni Isten számára. Lakóhelyet készíteni bennem a számára, azt jelenti, hogy személyes, egészen saját, legbensőbb viszonyra találni Istennel. Imádságban érhetem el, azzal a belső vágyódással, aki előbb kíváncsian, majd érdeklődéssel, végül megalázottan, kitárulkozva, semmit el nem rejtve előle akarom Őt megismerni. Legvégül úgy fordulok teljes érdeklődésemmel Isten felé, mint aki felismeri magában azt a teremtett lényt, aki általa van. Aki vagyok, és ráadásul, aki lehetek általa, a mindenség részeként. Mert lehetek, de ahhoz magamat kell alakítanom, építgetnem, és szépítgetnem. Hogy végül a teremtett anyagból, emberként, válhassak templommá. Melyről tudom, és végül vágyom is, hogy leomoljon, hogy egészen eltöltsön Isten hatalma, szeretve levőségem; amiben lenni létezés. Mondhassam: vagyok, aki Van. Nem én, nem a szokásaimból, vágyaimból, akaratomból felépített szubjektum, hanem már az az Isten, akinek akaratából lettem, és akinek dicsőségére kell lennem. Mert nem mindegy, hogy a teremtés szándékáért, vagy szándéka ellenére vagyok-e. Jézus mondja: „Aki nincs velem, az ellenem van, aki nem gyűjt velem, az szétszór.” [Mt 12,30] Így lehetek része, résztvevője Isten teremtő, és üdvözítő szándékának, vagy válhatok ellenére, ha nem kutatom Isten igazságát, nem törekszem szándékának megismerését, akaratát. Nem az a fontos, hogy a nagy összefüggéseket felismerjem, csupán elég az, ha ráismerek arra, hogy velem mi a szándéka Istennek, és azt az akaratát teljesítem. Attól sem szabad megijednem, ha bűneimen keresztül ismerem fel Isten szándékát. Tudnom kell, hogy bűneimet úgysem tudom elkerülni, hiszen egy bűnös környezetben van létem, amitől nem idegenülhetek el, sőt, ennek a világnak a szeretetén keresztül lehetek csak képes Isten bölcsességét és bölcsességében velem való akaratára ráismerni. De, ehhez tisztáznom kell magam, és tisztáznom, hogy mi az én bűnöm, amit tudnom, mernem kell Isten lábai elé tenni, azoknak bocsánatát kérve. Mert nagyon fontos a magam számára, hogy Isten szeretetében legyen létem, ne pedig az én magam bűneiben henteregjek! Vedd el Uram bűneimet, hogy helyettük engem a Te végtelen gazdagságod, szereteted tölthessen be! Hogy az lehessek, aki Te akarsz lenni általam a világ üdvözítésére! Ámen