Isten, és ember között létrejöhet egy olyan személyes, különleges kapcsolat

3Jn 5-8 - Kedvesem, te helyes magatartást tanúsítasz a testvérek iránt, kivált az idegenek iránt. Ez bizonyítja szeretetedet az egyház színe előtt; jól teszed, ha ezentúl is Istenhez méltó útravalóval bocsátod őket útnak. Mert az ő nevéért keltek útra, s a pogányoktól nem fogadtak el semmit. Ezért ezeket az embereket nekünk kell befogadnunk, hogy munkatársaik legyünk az Igazság szolgálatában.

Lk 18,1-8 - Arról is mondott nekik egy példabeszédet, hogy szüntelen kell imádkozni és nem szabad belefáradni. Így szólt: „Az egyik városban volt egy bíró, aki Istentől nem félt és embertől nem tartott. Volt abban a városban egy özvegyasszony is, aki elment hozzá és kérte: „Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben!” Az egy ideig nem volt rá hajlandó. Azután mégis így szólt magában: „Bár Istentől nem félek, és embertől nem tartok, mégis, mivel terhemre van ez az özvegyasszony, igazságot szolgáltatok neki, nehogy végül is idejöjjön és arcul üssön.” Azután így szólt az Úr: „Hallottátok, mit mond az igazságtalan bíró? Hát Isten nem szolgáltat-e igazságot választottainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Vajon megvárakoztatja őket? Mondom nektek: hamarosan igazságot szolgáltat nekik. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?”

Isten, és ember között létrejöhet egy olyan személyes, különleges kapcsolat, ami a világ számára érthetetlen. Az ima az, ami egészen egyedi légkört teremt az ember számára a természetfölötti világgal.

Valójában mi is az ima? Lehet hit nélkül imádkozni? Veres András püspök így fogalmaz: „Az ima verbális vallási megnyilatkozás.” Vallásos nyelvezet sajátja e szó, még akkor is, ha azt már a közbeszédben vulgarizáltuk is.

Ha Istenült lélekkel közelítem meg az imádság fogalmát, akkor elfogadom a püspök úr ilyen megfogalmazását: „Az ima jelentése nehezen foglalható szabatos meghatározásba. Damaszkuszi Szent Jánossal úgy tekinthető, mint „a lélek felemelkedése Istenhez” (ascensus mentis ad Deum ; Pg 94,1090). Úgyis kifejezhetjük ezt, hogy az ima belső világunk (mens) sajátos odafordulása Istenhez.

A KERESZTÉNY IMÁDSÁG BELSŐ VILÁGUNK KÜLSŐLEG IS MEGNYILVÁNULÓ, SZAVAKBAN KIFEJEZETT VAGY KIFEJEZHETŐ MEGNYÍLÁSA AZ ATYA FELÉ, A FIÚ ÁLTAL, A SZENTLÉLEKBEN.” (Veres András: Erkölcsteológia III.)

Kell, hogy néhány szentírási résszel is válaszoljunk e felvetett kérdésre:

Zsolt 5,3 - Hangos imádságom jusson eléd, Királyom és Istenem! Hiszen hozzád könyörgök,

Zsolt 35,13 - Pedig én, amikor betegen feküdtek, vezeklőruhát öltöttem, lelkemet böjttel gyötörtem, s imádságban öntöttem ki a szívem.

Siral 3,56 - Meghallottad, amikor így könyörögtem: "Ne zárd be füledet imádságom elől!"

Mt 17,21 - Mindamellett ezt a fajtát nem lehet másképp kiűzni, csak imádsággal és böjttel."

Mt 21,22 - Bármit kértek hittel az imádságban, megkapjátok."

ApCsel 2,42 - Állhatatosan kitartottak az apostolok tanításában és közösségében, a kenyértörésben és az imádságban.

ApCsel 6,4 - mi meg majd az imádságnak és az Ige szolgálatának szenteljük magunkat."

Róm 12,12 - A reményben legyetek derűsek, a nyomorúságban béketűrők, az imádságban állhatatosak.

1Tim 4,4-5 - Hiszen Istennek minden teremtménye jó, és semmi sem megvetendő, amit hálaadással veszünk magunkhoz, ⁵mert az Isten tanítása és az imádság megszenteli.

Jak 5,15 - A hitből fakadó ima megszabadítja a betegeket, és az Úr talpra állítja. Ha pedig bűnöket követett el, bocsánatot nyer.

Mt 6. 7-15 - ⁷Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt hiszik, hogy ha ömlik belőlük a szó, nyomban meghallgatásra találnak! ⁸Ne utánozzátok hát őket! Tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek. ⁹Ti így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a neved, ¹⁰jöjjön el az országod, legyen meg az akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. ¹¹Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, ¹²s bocsásd meg a vétkeinket, amint mi is megbocsátottunk az ellenünk vétkezőknek. ¹³És ne vigy minket kísértésbe, hanem szabadíts meg a gonosztól. ¹⁴Ha megbocsátjátok az embereknek, amit vétettek ellenetek, mennyei Atyátok is megbocsát nektek. ¹⁵De ha nem bocsáttok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket.

De, ha mindezzel nem nyugszik meg a szívünk, amikor az imádság fogalmát próbáljuk megválaszolni, akkor legyen számunkra megnyugtató Pál szava: „Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk.” [Róm 8,26]

Igen, ezt a szót, hogy ima, imádság, arra használom, az a jelentése a számomra, hogy megszólítom Istent. Jézus maga tanít, nevel az imádságra, mert fontosnak tartja, ahogy azt maga is gyakorolta. Az imán keresztül az anyag, a teremtett lény, a gondolkodó ember, aki ebbe a „magára hagyott világba beleragadt”, mégis kiválhat, azon felül emelkedhet. Egy kicsit elszakadhatok, eltávolodhatok a világtól, és ezzel együtt a bűnös, gyarló énemtől, hogy lelkem fürödjön Isten közelségében. Gyönyörködtető, boldogító, felemelő és ugyanakkor megborzonkodtató, hogy lehetek én, a lény, a létezhető, a lehetséges, a senki, és semmi Istennel személyes és valaki.

Ebben a tanításban Jézus nem azt állítja, hogy minden kérésünket – amennyiben az imádságunk kérő ima, mert az imádság nagyon sokféle lehet – Isten teljesíteni fogja, hanem azt mondja, hogy az, aki éjjel – nappal Hozzá kiált, annak nem marad adósa, annak igazságot szolgáltat. Az Ő igazságát!

A kérdés az, ha Isten nem teljesíti kérésünket, de igazságot szolgáltat kérésem nyomán, azt megértem-e? Növelni fogja-e az hitemet, gazdagít-e engem? Vagy, eleve hitetlen a „kiáltozásom”, mert esedezésem önző, önmagamért való? Illetve képtelen vagyok az igazság szolgálatára, megértésére, vagy türelmetlen vagyok. Ahogy a hitben is, úgy az imában is állhatatosnak, kitartónak kell lennem.

Uram, Jézus Krisztus, most Szentlelkedet kérem, legyen, jöjjön segítségemre, mikor imára hangolódom, mikor végre alázatossá bírok lenni, és vágyódom arra, hogy Istennel, a Szentháromságos egy Istennel találkozzam. Illetve, Szentlélek jöjj, tölts be, áradj szét bennem, hogy minden gondolatom, szavam, és tettem imádságossá legyen bennem! Ámen