Azonosulni Isten szándékával, gondolatiságával.

Fil 3,3-8a - Mert a körülmetéltek mi vagyunk, akik Isten Lelke által szolgálunk, és Krisztus Jézusban dicsekszünk, s bizalmunkat nem a testbe helyezzük. Nekem lehetne ugyan bizalmam a testben is. Ha másvalaki úgy gondolja, hogy bizakodhat a testben, én még inkább: a nyolcadik napon körülmetéltek, Izrael nemzetéből, Benjamin törzséből származom, héber a héberek közül, a törvény megtartásában farizeus, buzgóságból az egyház üldözője, a törvény szerinti igazság dolgában kifogástalan. De ami számomra nyereség volt, azt veszteségnek tartottam Krisztusért. Sőt, mindent veszteségnek tartok Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének mindent fölülmúló voltáért. Őérte mindent veszni hagytam, és szemétnek tekintek, csakhogy Krisztust elnyerjem.

Lk 15,1-10 - Vámosok és bűnösök is mentek hozzá, hogy hallgassák. A farizeusok és az írástudók azonban méltatlankodtak: „Ez bűnösökkel áll szóba és velük eszik.” Akkor ezt a példabeszédet mondta nekik: „Ha közületek valakinek száz juha van, és egyet elveszít közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e az elveszett után, amíg meg nem találja? Amikor megtalálja, örömében vállára veszi, hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, és azt mondja nekik: „Örüljetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat!” Mondom nektek: éppen így nagyobb öröm lesz a mennyben is egy megtérő bűnös miatt, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre. Vagy ha egy asszonynak tíz drachmája van, és elveszít egy drachmát, nem gyújt-e lámpát, nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, amíg meg nem találja? Ha pedig megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédait, hogy elmondja nekik: „Örüljetek velem, mert megtaláltam a drachmát, amelyet elvesztettem!” Mondom nektek: hasonló öröm lesz Isten angyalai közt egy megtérő bűnös miatt.”

Azonosulni Isten szándékával, gondolatiságával. Erre int Jézus. Az biztos, hogy nem lehet eredményes, ha folyton folyvást a magam igazságát erőltetem rá Istenre. Naivság, gőg, oktalanság ez az embertől. Bizony, ha valamit nem találok, pedig talán nem is olyan nagy érték, de mert szükségem van rá, szükségét látom, mennyire tudok miatta mérgelődni, és kutatni, míg rá nem lelek. Akkor nyugszom meg, akkor leszek boldog, hogy na végre! Jézus azt mondja, hogy szinte ugyan ez a gondolkodásmód érvényesül a mennyben is. Bár lehet, hogy ott egy kicsivel különb az indíttatás, az értékelvűség.

Isten számára az érték szubjektivitása abban különbözik talán az én értékítéletemtől – leginkább -, hogy nem tesz különbséget ember és ember között.

Jézus így beszél a hegyi beszédben hozzám, tanítva, hogy igyekezzek hasonlóvá lenni a mennyei Atyához: „⁴³Hallottátok a parancsot: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet. ⁴⁴Én pedig azt mondom nektek, szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért! ⁴⁵Így lesztek fiai mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra is, gonoszokra is, esőt ad igazaknak is, bűnösöknek is. ⁴⁶Ha csupán azokat szeretitek, akik szeretnek benneteket, mi lesz a jutalmatok? Nem így tesznek a vámosok is? ⁴⁷S ha nem köszöntitek, csak barátaitokat, mi különöset tesztek? Nem így tesznek a pogányok is? ⁴⁸Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!” [Mt 5,43-48]. A szeretetben és a szerethetőségben; de mert szeretetében vagyok!

Milyen nyugalmat áraszt bennem ez a felismerés; és biztonságot nyújt, hogy Isten türelmes velem, hogy ezt megértsem, és ráérezzek, és képessé váljak erre a szeretetre. Bele helyez az időbe, és a térbe, míg alkalmassá nem leszek rá, a Vele való közösségi létre! Tanuló időmet töltöm, Isten jelenlétében, mégis esélyem, módom, lehetőségem van rá, hogy hibázzak, de újra kezdhessem, korrigáljam magam, mindaddig, míg némileg, legalább, a hit képességével legalább rá nem érzek arra, amit Isten gondol rólam, és amit Isten gondolni akar általam, hogy mások is ráismerjenek az Ő ártatlan jóságára. Ahogy Presser Gábor mondja: „Te majd kézen fogsz, és hazavezetsz”, hogy akkor én majd képes lehessek rá, hogy kimondjam: „milyen jó nekem, hogy vagy nekem” Istenem! Ámen