A hiába való halál veszélye fenyegető!

Ef 4,7-16 - A kegyelmet azonban mindegyikünk Krisztus ajándékozásának mértéke szerint kapta. Ezért mondja az Írás: „Felment a magasba, foglyokat vitt magával, s ajándékokat adott az embereknek.” [Zsolt 68,19] Az pedig, hogy „felment”, mi mást jelent, mint hogy le is szállt a föld alsó részeire? Aki leszállt, ugyanaz, mint aki felment, feljebb minden égnél, hogy betöltsön mindent. Ő tett egyeseket apostollá, másokat pedig prófétává vagy evangélistává, ismét másokat pedig pásztorrá és tanítóvá, hogy alkalmassá tegye a szenteket a szolgálat végzésére Krisztus testének felépítése céljából, amíg mindnyájan eljutunk a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére, az emberi érettségre, olyan életkorra, amelynek mércéje Krisztus teljessége; hogy ne legyünk már ingatag gyermekek, és ne vessen minket ide-oda a tanítás bármely szélfúvása emberi megtévesztéssel és tévedésbe ejtő álnoksággal. Ellenkezőleg, járjunk az igazság szerint szeretetben, és mindenben nőjünk fel őhozzá, Krisztushoz, aki a fej. Általa az egész test, az összekötő ízek segítségével egybefogva és összetartva, minden egyes rész sajátos tevékenységével gondoskodik saját növekedéséről, hogy felépüljön a szeretetben.

Lk 13,1-9 - Éppen abban az időben voltak ott néhányan, akik hírt hoztak neki azokról a galileaiakról, akiknek a vérét Pilátus az áldozatukéval vegyítette. Ő ezt felelte nekik: „Azt hiszitek, hogy ezek a galileaiak bűnösebbek voltak a többi galileainál, mivel mindezt elszenvedték? Mondom nektek: Nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, mindnyájan ugyanígy elvesztek. Vagy az a tizennyolc, akire Síloében rádőlt a torony, és megölte őket? Azt hiszitek, hogy vétkesebbek voltak minden más embernél, aki Jeruzsálemben lakik? Mondom nektek: Nem! De ha nem tartotok bűnbánatot, mindnyájan ugyanígy elvesztek.” Aztán ezt a példabeszédet mondta: „Egy embernek egy fügefa volt a szőlőjében. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Ezért így szólt az intézőjéhez: „Íme, három esztendeje, hogy ide járok, gyümölcsöt keresek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért foglalja hiába a földet?” De az így felelt neki: „Uram! Hagyd meg még ebben az évben, amíg körülásom és megtrágyázom, hátha gyümölcsöt hoz jövőre; ha pedig nem, akkor vágd ki.”

A hiába való halál veszélye fenyegető! Milyen jó, hogy nem kell, és nem is érdemes azon eltűnődni, hogy mi lett volna, ha Jézus nem támad fel. Ha az élet az örökkévalóságában nem folytatódhatna. Mert folytatódhat! Ezért van megváltásunk, és örökéletünk esélye Jézusban elrejtve. Pontosabban Isten ezt a kinyilatkoztatását üzeni Fia által az embernek: míg az Ószövetség arról beszél, hogy hogyan engesztelheti ki az ember az Istent, addig az újszövetség arról szól, hogy Isten magára vállalja még ezt is, hogy önmagában kiengesztelődik az emberért. Mert Fia által kiengesztelődést kínál Isten az Embernek. A teremtő a Teremtményének! Ehhez az embernek annyival kell társulnia – hogy megváltása teljesülhessen -, hogy hitében bűnbánatra induljon. Felfedje önmagában, és Istennek, hogy mennyire esendő, hogy mennyire képtelen a jóra Istene nélkül, és esendőségének minden részletét, az ebből származó bűneivel együtt – mert hiszen azért önmagát okolja – el bírja engedni. Istenében akarja megsemmisíteni magából mind azt, ami eltávolítja Tőle, hogy helyette az Isten végtelen szeretete lehessen képessé őt betölteni.

Ez az az életforma, az a „küldetéstudat”, vagy életfilozófia, amiről Pál beszél: Elismerem, mert hiszem, hogy Jézus a fej, Aki összefogja, és egyben tartja „összekötő ízeivel” a testet, minden egyes részét, akik sajátos életükkel, tevékenységükkel, önálló működésükkel – mi emberek – azon szorgoskodnak, miközben növekednek egységben, hogy felépüljön Krisztus teste a szeretetben. Ahol a szeretet misztikus jelentéssel bír, amit a test tagjai csupán sejteni bírnak – mint ami az egész testet élteti – de sejtésükben bizonyosak, mert hitükkel remélik, hogy teljességre juthatnak, ahol majd egészen betölti őket a szeretet megtapasztalása.

Ember vigyázz! Mert emberségedet, emberi méltóságodat te önmagadnak nem biztosíthatod, csak Isten! Aki képes rá, hogy emberré legyen érted, hogy emberségedet istenültté tegye! Nekem ma Isten ezt üzeni a mai Írás kinyilatkoztatásával, feltárásával, amit nekem ajándékoz önmagából, hogy számomra Ő, többé ne titok, ne csoda legyen, hanem élet és éltető. Ami nekem az örök életet jelentheti. De ez a nap csak egy nap, Isten napjaiból, számomra is egy. De mert ma még az időben és térben van létem, ezt az ajándékot, arra használhatom, amire akarom. Istentől kapott szabad akaratommal. De, mert Istentől értelmem is van, azt is tudom, hogy ha üdvösségszerzésre használom ezt az ajándékomat, akkor azzal Isten dicsőségét szolgálom. Amihez meg kell értenem azt is, hogy nem szolgálhatok két úrnak. A döntésemet Isten bízza rám, mert nagyvonalú, önzetlen, nagystílű, és pazarlóan megengedő, és bizalommal van irántam!

Uram, bizalmadat meg akarom őrizni, talán ez a legnagyobb ajándékom. Hogy életem legyen, és életet tudjak teremteni másoknak is, a Te munkatársadként! Ámen