A hitem, Istenben, annyira az enyém, amennyire …

Ef 1,15-23 - Ezért én is, miután hallottam az Úr Jézusban való hitetekről és az összes szent iránti szeretetetekről, nem szűnök meg hálát adni értetek, megemlékezve rólatok imádságaimban, hogy Urunk, Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt. Világosítsa meg lelki szemeteket, hogy tudjátok, milyen reményre hívott meg titeket, milyen gazdag dicsőséges öröksége a szentek számára, és milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, akik hiszünk. Hatalmas erejének hatékonyságát Krisztusban mutatta meg, amikor feltámasztotta halottaiból és jobbjára [Zsolt 110,1] állította a mennyekben, minden fejedelemség és hatalmasság, erő és uralom, és minden név fölé, amelyet nemcsak ezen a világon említenek, hanem a jövendőben is. Mindent a lába alá vetett [Zsolt 8,7], s megtette őt mindenek fölött álló főnek az egyházban, amely az ő teste, és annak a teljessége, aki mindent mindenben betölt.

Lk 12,8-12 - Mondom pedig nektek: Aki megvall engem az emberek előtt, azt az Emberfia is megvallja Isten angyalai előtt. Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt Isten is megtagadja angyalai előtt. Ha valaki az Emberfia ellen szól, bocsánatot nyer; de aki a Szentlelket káromolja, annak nincs bocsánat. Mikor pedig a zsinagógába, elöljárók és hatóságok elé hurcolnak benneteket, ne aggódjatok azon, hogy hogyan és mivel védekezzetek, vagy mit mondjatok, mert a Szentlélek megtanít benneteket abban az órában, hogy mit kell mondanotok.”

A hitem, Istenben, annyira az enyém, amennyire képes vagyok magamat, tanújaként adni a világnak. Mert mit érek, ha csupán test vagyok, Lélek és Szeretet híján? Azonban, ha a Lélek és a Szeretet által élek, alárendelve Istennek érzelmet és tudatot, akkor a világ számára valami új közeget lehetek képes megteremteni. Hátha még, ha ezt a Szentlélek hatja át! Nos akkor lehetek talán igazán keresztényi, krisztusi ember.

Nem gondolom, hogy ma, ebben a világi közegben, ami jellemzi városunkat, hazánkat, félni kellene a hitvallástól, hogy valaki is azért számon kérne. Én inkább érzem azt, hogy tudják, hogy Isten van, valóságos része a létező világnak, azonban egyszerűbb vállat rándítani, vagy rajtuk kívülien venni róla tudomást, azzal a megértéssel, hogy „de jó, hogy te hinni tudod”. Vagy valami olyan közömbösséggel, nosztalgiával emlegetik a maguk Isten kapcsolatát, hogy „ja, én is jártam gyermekkoromban templomba, ministráltam is, de hát most nem tudok elmenni már, nincs időm rá”, vagy „olyan elfoglalt vagyok”. Jó, ha a maguk közömbösségéért nem teszik érte felelőssé a világunkat, a társadalmi, vagy gazdasági környezetet.

Az ilyen vélekedést vajon Jézus minek minősíti, milyen hitvallásként értékeli? Hogyan közelíthető meg az ilyen ember, vagy hogyan érheti őt el Isten szeretete? Az ilyen ember számára mit jelent Isten megvallása?

Nehéz hitelesnek lenni a mai világban, vagy csak nekem nehéz elhinni, hogy lehet hitelesen felmutatni Istenlelkűséget, szeretetet, az Igazságot? Nem szabad hagynom, hogy eluralkodjon rajtam a világ megítélése, mert akkor farizeusi módon élek. Nekem mindig magamat kell tudnom megítélni: amit gondolok, amit élek, és amit hiszek, az én vagyok, én vagyok a világ, amíg e világban élek. Az a világ, amit gondolok róla, az én világom. Ha változtatni akarok a világon, akkor éppen ezért nekem kell változnom: hitelessé kell lennem, ha úgy érzem, hogy nehéz hitelesnek lenni a mai világban, hiszen nekem nehéz hitelesnek lenni!

Nekem kell hitelessé válnom, nekem kell időt szakítanom a magam életéből Istenre, nekem kell áldozatot nem kímélve odamenni hozzá. Ahogy a kocsma sem jön hozzám - nekem kell oda mennem. Nekem kell ajtót nyitnom Neki, rányitnom az ajtót, ráköszönnöm, hogy itt vagyok, megjöttem. Nekem kell Őt tisztelnem, alázattal elfogadnom, Aki van, és lenni akar, ha én nem térek ki előle!

Hinnem segíts Istenem; hogy Isten utáni vágyam ne elégedetlenségemben merüljön ki, vagy magam igazolásában, hanem alázattal magamat képes legyek Hozzád mérni, „hatalmas erőd hatékonyságának” csodálatában eltűnődve! Ámen