Hinni a jóban, és jónak lenni az Igazságában.

Gal 3,7-14 - Értsétek meg tehát, hogy akik a hitből valók, azok Ábrahám fiai. Mivel pedig az Írás előre látta, hogy Isten a hit által ad megigazulást a pogányoknak, előre hirdette Ábrahámnak: „Tebenned nyer áldást minden nemzet” [Ter 12,3]. Így tehát akik hitből valók, azok nyernek áldást a hívő Ábrahámmal. Mert mindazok, akik a törvény cselekedetei szerint élnek, átok alatt vannak. Írva van ugyanis: „Átkozott mindenki, aki nem marad meg mindabban, aminek teljesítése elő van írva a törvény könyvében” [MTörv 27,26]. Hogy pedig a törvény által senki sem igazul meg Isten előtt, nyilvánvaló, mert „az igaz hitből él” [Hab 2,4]. A törvény pedig nem hitből van, hanem „aki teljesíti, élni fog általa” [Lev 18,5]. Krisztus megváltott minket a törvény átkától, amikor átokká lett értünk, mert írva van: „Átkozott mindaz, aki a fán függ” [MTörv 21,23]. Ez azért történt, hogy Ábrahám áldása Krisztus Jézusban a pogányokra is rászálljon, és hogy a Lélek ígéretét megkapjuk a hit által.

Lk 11,15-26 - De közülük néhányan így szóltak: „Az ördögök fejedelme, Belzebub által űzi ki az ördögöket.” Mások pedig égi jelet kértek tőle, hogy kísértsék. Ő azonban látta gondolataikat, és ezt mondta nekik: „Minden ország, amely önmagával meghasonlott, elpusztul, és ház házra omlik. Ha tehát a sátán meghasonlott önmagával, hogyan állhat fenn az ő országa? Azt mondjátok, hogy én Belzebub által űzöm ki az ördögöket. De ha én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Ők lesznek tehát a ti bíráitok. De ha én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, bizonyára elérkezett hozzátok az Isten országa. Amikor az erős fegyverrel őrzi a házát, biztonságban van a vagyona. De ha nála erősebb jön, legyőzi őt, elveszi összes fegyverzetét, amelyben bízott, és elosztja zsákmányát. Aki nincs velem, ellenem van, s aki nem gyűjt velem, az szétszór. Mikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, víz nélküli helyeken jár és nyugalmat keres; mivel azonban nem talál, így szól: „Visszatérek házamba, ahonnan kijöttem”. Amikor megérkezik, kisöpörve találja azt és fölékesítve. Akkor elmegy, magához vesz hét más lelket, magánál gonoszabbakat, bemennek, és ott laknak. Annak az embernek az állapota pedig rosszabb lesz, mint volt.”

Hinni a jóban, és jónak lenni az Igazságában. Jézus utal rá, és figyelmeztet arra, hogy minden a személyben dől el: vele, vagy ellene. Én, mit választok? Nincs harmadik út, nincs közömbösség. Bennem, magamban van az az ország, amiben képes vagyok hinni, kételkedni, vagy már túl azon, megvetni, elvetni. Ha én meghasonlott vagyok, akkor elvesztem. Világunk, ha hozzá igazítom magam értékítéletét, bizony a meghasonlásra visz, elbizonytalanítani akar, hogy megnyerjen magának. De erre azért képes, mert van bennem valami más is, amit legyőzni akar a világ. De, hogy képes-e, az bennem dől el. Mit vagyok képes elfogadni, vagy elutasítani? És Jézus nem egyházról, vallásról beszél, hanem hitről: Belzebub, vagy Isten? Kinek hiszek? Kire építem a magam ország képét?

Az időben való jelenlétem, a pillanat ejt rabul, vagy az időtlenségre – az örökkévalóságra elrendeltetésem izgat-e jobban?

Két káté van: az egyik elég szabadosan fogalmazott – a törvény, és a törvény értelmezése a világ által; a másik a Biblia, és Jézus kinyilatkoztatása, aminek értelmezését a Lélek által az emberbe örökíti át Isten. Belénk van égetve Isten törvénye, amit leegyszerűsítve a szeretet parancsának szoktunk mondani, de tulajdonképpen az az isteni mivolt, amit a lélek személyesít meg, a lélek adoptál a magam emberi személyiségébe, de ami eredendően istenlétem, istenrészem. Isten, az Atya, Jézuson keresztül, Jézus által minden egyes ember figyelmét erre igyekszik rávezetni, de nem kényszerítetten, hanem szabad akaratot adva számunkra.

Isten, ki bennem való akarsz lenni, Aki lakóhelyet vettél bennem, örökrészem vagy, add, hogy minden pillanatomban képessé lehessek a jóra törekedni, Rád hallgatni, míg azonosulni nem lehetek képes egészen Veled! Ámen