Mindig tudni, és bizonyosnak lenni dolgunkban.

Gal 1,13-24 - Hallottátok ti is, hogyan viselkedtem egykor a zsidóságban, hogy mód felett üldöztem Isten egyházát, és pusztítottam azt. Felülmúltam a zsidóságban számos kortársamat nemzetemből, nagyobb buzgósággal követve őseim hagyományait. Mikor azonban úgy tetszett Istennek, aki engem anyám méhétől fogva [Iz 49,1] kiválasztott, és kegyelme által meghívott, hogy kinyilatkoztassa bennem Fiát, hogy hirdessem őt a pogányok között, egyáltalán nem törődtem testtel és vérrel, Jeruzsálembe sem mentem föl apostol-elődeimhez, hanem elmentem Arábiába, majd ismét visszatértem Damaszkuszba. Három év múlva azután felmentem Jeruzsálembe, hogy meglátogassam Kéfást, és nála maradtam tizenöt napig. Mást azonban az apostolok közül nem láttam, csak Jakabot, az Úr testvérét. Amit pedig írok nektek, íme, Isten előtt mondom, hogy nem hazudom. Azután Szíria és Kilikia vidékeire mentem. Júdea egyházai számára, amelyek Krisztusban vannak, személyesen nem is voltam ismert. Csak azt hallották felőlem: „Az, aki minket egykor üldözött, most hirdeti a hitet, amelyet valaha pusztított”, és dicsőítették miattam az Istent.

Lk 10,38-42 - Történt pedig, hogy amikor továbbmentek, betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony befogadta őt házába. Volt neki egy Mária nevű húga, aki az Úr lábához ülve hallgatta szavait, Márta pedig sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt, és így szólt: „Uram! Nem törődsz vele, hogy a testvérem egyedül hagy engem szolgálni? Szólj már neki, hogy segítsen!” Az Úr ezt válaszolta neki: „Márta, Márta! Sok mindenre gondod van és sok mindennel törődsz, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, és nem is veszíti el soha.

Mindig tudni, és bizonyosnak lenni dolgunkban. Ami hit nélkül lehetetlenség, képtelenség. Bármibe fogjak is, ha hit nincs bennem arra, akkor szeretet sincs a dolog iránt. És, ha szeretet nincs bennem, akkor semmit sem ér az, amit teszek. Mennyivel inkább van ez így a saját magam életével kapcsolatban. Ha magamat nem tudom szeretni, akkor az életem semmit sem ér. De, magamat nem szerethetem, ha nem vagyok képes szeretni Teremtő, Megtartó, és Megmentő Istenemet. Mert nézzük csak: este lefekszem aludni, éjjel is élek, de mit sem tudok róla, mégis. És reggel új napra ébredek, tudatosulhat bennem, hogy vagyok, hogy van egy újabb napom, ami beölt, és amit viszont betölthetek. Felettébb titok, de mégis szerethetem. Ami elfogadás, a titok birtoklása feletti örömöm, de, mert bizonyosságot ad, hogy Valaki számára én fontos vagyok. Ugyan úgy, ahogy számomra fontos, hogy ne aludjon ki a tűz, világítson, és melengessen. Bár, míg alszom, a tűz ébren van, és melenget, és világot ad. Azért mert én akarom? Vagy tőlem függetlenül is? A tűz létét csak részben biztosítom, azzal, hogy tudomásul veszem, mi szükséges a tűznek ahhoz, hogy égjen. Azon túl, arról, amiről csak tudomásom van, mégsem az én érdemem. A minden létezés értelme, okozója, és tudója Az, akit én dicsőíthetek. Aki azért teremtett mindent, hogy az dicsőítse Őt, Aki az Isten. Az Isten nevet kapta. Mert mindennek az ember az, aki nevet adott. Aki megnevezett mindent, az az, aki képes mindenben felismerni annak értelmét, és az értelemben a legteljesebb, legigazabb valóságot, a szeretetet, Istenét. De az ember az is, aki képes minden tudásáról, felismeréséről úgy gondolkodni, hogy az természetes, az neki jár. Mert minden érte van, akkor ő, mindenekfelett úr, könnyelműen magát helyettesítve be Teremtője helyébe.

Visszaélni másnak alázatos jóságával, azzal, hogy akár csak előzékenyen maga elé enged. Ami nem jelenti azt, hogy több vagyok nála, csupán az irántam érzett tiszteletét. Amit, ha alázatos vagyok, ami szeretetem iránta, akkor tiszteletet kell, hogy keltsen bennem, vagyis viszonzott szeretetben lehetünk így! Ez kell legyen ember és ember, ember és Isten viszonyban egyaránt, ami tulajdonképpen Isten legfőbb parancsát jelenti. Ami nem kellene, hogy parancsként funkcionáljon, akkor, ha belénk oltott istenségünkben lenne valóságunk. Nem engednénk, hogy a Gonosz árulásának váljunk áldozataivá. Uram Istenem, ezért kérlek, hogy megszentelő kegyelmedet segíts nekem elfogadni, bele élni magam, hogy soha ne lehessen életem kívüled! Ámen