De ma, akkor is azt ünnepeljük, hogy Mária a Magyarok Nagyasszonya.

Sir 24,23-31 - Jó illatot árasztok, mint a szőlőtő, és virágomból pompás, dús gyümölcs terem. Anyja vagyok a szép szeretetnek, az istenfélelemnek, megismerésnek és a szent reménynek. Nálam van az út és az igazság minden kegyelme, nálam az élet és az erény minden reménye. Jöjjetek hozzám mind, akik kívántok engem, és teljetek el gyümölcseimmel, mert lelkem édesebb a méznél, és birtoklásom jobb a lépes méznél! Emlékezetem él minden idők nemzedékeiben. Akik engem esznek, még inkább éheznek, akik engem isznak, még inkább szomjaznak, aki rám hallgat, meg nem szégyenül, s akik értem fáradnak, nem esnek bűnbe. Akik fényt derítenek rám, örök életet nyernek.”

Gal 4,4-7 - De amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született, és a törvény alattvalója lett, hogy azokat, akik a törvény alatt voltak, megváltsa, és elnyerjük a fogadott fiúságot. Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldte Fiának Lelkét szívünkbe, aki azt kiáltja: „Abba, Atya!” Tehát többé nem vagy már szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, akkor örökös is az Isten által.

Lk 1,26-28 - Isten pedig a hatodik hónapban elküldte Gábriel angyalt Galilea városába, amelynek Názáret a neve, egy szűzhöz, aki el volt jegyezve egy férfival. A neve József volt, Dávid házából, a szűz neve meg Mária. Bement hozzá az angyal, és így szólt: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled.”

De ma, akkor is azt ünnepeljük, hogy Mária a Magyarok Nagyasszonya. Amiről így is írhatnánk: Amikor elérkezett az idők teljessége, István úgy találta Istennél kedvesnek, hogy a Magyarok nemzetségét, és Hazáját Máriának, a Szűznek, az Istentől Szűz Anyának oltalmába helyezze, mert másnál nem talált oltalmat ennek a viharvert, és minduntalan kétkedő, viszálykodó, gőgös, elégedetlenkedő, megosztásra, és megosztottságra mindig hajlandó, hinni Isten jóakaratában képtelen, ellenben önmaga kicsinyhitű és dölyfös igazságáért mindent megtenni képes nemzetnek. István, aki sokat tett értünk, úgy féltette azt, mit elérni képes lehetett – nem maga, de Isten kegyelméből -, és látta, hogy isteni oltalom nélkül vesztésre áll, hát arra bízta minden hitét, félelmét, aggódását, kincsét, Akinek kezében a legnagyobb biztonságban tudta. De, talán azért tette ezt, mert e világ képességeiben nem bízott annyira, mint e világon túli létezésben, mit szánt minden magyarjának. Nem magáért aggódott, hanem övéiért, akik közül való volt, és akikkel együtt vágyott Isten örökségében otthonra találni.

Isten a Magyaroknak Fiút küldött, ki Istentől fiúságát oly nagyra tartotta, hogy nem gondolta méltatlannak az isteni Anya szeretetére bízni hatalmát, szolgálatát, minden talentumát, gazdagságát. Így lett minden Magyar Fiúvá, így szól hozzánk is Szent Pál szava: „Tehát, többé nem vagy már szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, akkor örökös is az Isten Anya által, Istennél”! Miért olyan nehéz elviselni, elfogadni méltóságunkat, sőt, tiltakozni, ágálni, mint sem magunkra venni, viselni. Talán, mert e világban nem hoz hasznot, mit aprópénzre válthatunk? Miért akarjuk mindenáron felélni gazdagságunkat, miért ne szaporítsuk inkább? Nem hiszünk a jövőben? Annyira nem, hogy még utódokat sem akarunk hagyni? Igaz, miért, és mire hagyjunk utódokat, ha feléljük nemzetünk jövőjét? Itt van a hit éve, ideje a magunk hitével törődni, hol van, mire van? Minden farizeus vezető, és hatalomban lévő személy felelősséget kapott, mely előbb szolgálat kell legyen, mint a maga hasznára éhező, vagy azt kergető. Ne a maga igazságának farkát akarja egyik se kapdosni, hanem az Igazat bírja követni! Ahogy Te, úgy én is, és mindegyikünk! Szűz Mária legyél a Magyarok Nagyasszonya. Patrónája, értünk esdeklő és bennünket kivezető, hogy Szent Fiad útmutatására hallgatva eljuthasson mindegyikünk Isten dicsőséges látására! Ámen