Isten világában nincsenek automatizmusok.

Ter 2,18-24 - Azt mondta továbbá az Úr Isten: „Nem jó, hogy az ember egyedül van: alkossunk hozzá illő segítőt is!” Az Úr Isten ugyanis megalkotta a földből a föld minden állatát és az ég összes madarát, és odavezette őket az emberhez, hogy lássa, minek nevezi el őket - mert minden élőlénynek az lett a neve, aminek az ember elnevezte. - Meg is adta az ember a maga nevét minden állatnak és az ég összes madarának és a föld minden vadjának, de az embernek nem akadt magához illő segítője. Ezért az Úr Isten mély álmot bocsátott az emberre, s amikor elaludt, kivette egyik bordáját, és hússal töltötte ki a helyét. Azután az Úr Isten asszonnyá formálta a bordát, amelyet az emberből kivett, és odavezette az emberhez. Az ember ekkor azt mondta: „Ez végre csont az én csontomból, és hús az én húsomból! Legyen a neve feleség, mert a férfiből vétetett!” Ezért elhagyja a férfi apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy testté lesznek.

Zs 127 - Zarándok-ének. Mind boldog az, aki féli az Urat, s az ő útjain jár! Élvezed akkor kezed munkáját, boldog vagy, és jó dolgod lesz. Feleséged olyan lesz, mint a bőven termő szőlőtő házad oldalán, fiaid, mint az olajfa-csemeték asztalod körül. Íme, ilyen áldás éri azt az embert, aki féli az Urat. Áldjon meg téged Sionról az Úr, hogy lásd Jeruzsálem boldogságát életed minden napján, és lásd fiaidnak fiait. Békesség legyen Izraelen!

Zsid 2,9-11 - Láttuk azonban, hogy Jézust, aki kevéssel lett kisebb az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztelettel koronázta [Zsolt 8,5-7G], hogy Isten kegyelme szerint mindenkiért megízlelje a halált. Mert illett ahhoz, akiért és aki által minden van, s aki sok fiat akart a dicsőségbe vezetni, hogy üdvösségük szerzőjét szenvedés által vezesse el a teljességre. Mert aki megszentel és akik megszentelődnek, egytől vannak mindnyájan. Ezért nem szégyelli őket testvéreinek nevezni.

Mk 10,2-16 - A farizeusok odajárultak hozzá, s hogy próbára tegyék, megkérdezték tőle: „Szabad-e a férfinak elbocsátani a feleségét?” Ő így felelt nekik: „Mit parancsolt nektek Mózes?” Erre azt mondták: „Mózes megengedte, hogy válólevet írjunk és elbocsássuk” [MTörv 24,1]. Erre Jézus azt válaszolta nekik: „A ti szívetek keménysége miatt írta nektek e parancsot. A teremtés kezdetén azonban Isten férfivá és nővé alkotta őket [Ter 1,27]. Ezért az ember elhagyja apját és anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és a kettő egy testté lesz [Ter 2,24]. Így már nem ketten vannak, hanem egy test. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember szét ne válassza!” Odahaza a tanítványai ismét megkérdezték őt erről a dologról. Azt felelte nekik: „Aki elbocsátja a feleségét és másikat vesz, házasságtöréssel vét ellene. És ha az asszony elhagyja férjét és máshoz megy, házasságot tör.” Ekkor kisgyermekeket vittek hozzá, hogy érintse meg őket; de a tanítványok elkergették azokat, akik hozták őket. Ezt látva Jézus haragra gerjedt, és azt mondta nekik: „Hagyjátok a kisgyerekeket, hadd jöjjenek hozzám, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony, mondom nektek: aki nem fogadja Isten országát úgy, mint a kisgyermek, nem megy be oda.” Azután karjaiba vette őket, rájuk tette a kezét, és megáldotta őket.

Isten világában nincsenek automatizmusok. Ha nincs automatizmus, akkor a törvény sem azt jelenti, amit világunk ért ezen. De, mert Isten tökéletességében, sérthetetlenségében, bűnnélküliségében, egyszóval tisztaságában – ami a szent fogalmában értendő, nincs szükség magyarázkodásokra, értelmezésekre. Isten szeretete és igazsága nem izmusokban és ideológiákban kövesedik meg, mert akkor Ő is keményszívű volna, részrehajló, és egyéni igazságaink között tipródó. Amilyen az ember.

Bizony, az ember megtisztulása, önmaga ismerete, és Istenhez való viszonyának rendezése nélkül nem lehet képes kimondani, felismerve az Isten akaratát magán, hogy: „ez végre csont az én csontomból, és hús az én húsomból!” Amikor erre a fejlődési szintre eljut az ember, akkor képes félni Istenét, és nem hatalmától való félelemben élni. Mert a ki fél, az nem szabad ember. Félni az Urat, azt jelenti, hogy felismerem az Ő végtelen nagyságát, és szeretetét, irgalmát és kegyelmét, amivel éltet. Ebben a személyes Istenlétben képes magára venni az ember Isten áldását, tudatosultan Isten jelenlétében élni, ami a megszentelődése a személynek. Így juthat el az ember arra a csodálatos életállapotra, amikor ragaszkodással, féli a barátságot, ami jó neki, és megélni képes, hogy ez jó az Isten számára is. Így dicsőítheti meg az ember Teremtőjét: visszatükrözi szándékát, akaratát, mert már értő füllel, és minden érzékszervével rettegi, vágyakozza, keresve tetszését. Jó nekem Uram Nálad lenni! Milyen csodálatos csengése van ennek a kijelentésnek. Ha így tudom olvasni, kérdezni Istenemet – olvasva a Szentírást, vagy hallgatva csendet, esetleg szemlélve a napsütötte távolt. Mi már nem is távol, mert oly közel kerül a lélekhez, mely bennem teremti meg a szépet, a gyönyörűséget, a jóra való képességet. Amikor már nem bűneim felett kesergek, mert embervoltomat tudomásul véve élem meg, de nyújtózkodom Istenem után, aki megváltani kész, és üdvösségemért teremtett. Akkor megszépül arcom, hogy másokra ragyoghasson Isten szeretete. Mert felismeri, aki keresi Őt, aki Hozzá eljutni szeretne, attól nem tagadja meg magát.

Tudomásul kell vennem, hogy Isten a törvényeiben sem akar szabadságomban korlátozni; ugyan úgy, ahogy Szeretetében sem, de Igazságában sem. Ezért magamat sem szabad bekorlátoznom szeretete által, vagy igazságára, esetleg törvényeire hivatkozással, mert akkor ellene vétek. Nekem mindenkor egyetlen parancsát kell követnem, amit szívembe, elmémbe és lelkembe vésett, ami a legfőbb parancsa a szeretetről. Minden mást ebben a tükröződésben kell vizsgálnom, ehhez kell igazítanom életemet. Ahol a szeretet hiányzik, vagy szeretetlenség van, az azért van mert nem engedik, hogy Isten lelke működjön, akkor ott nincs, nem lehet helyem. Ezt nem lehet szavakkal, kötődéssel, ragaszkodással kikényszeríteni. Az igen igen, a nem nem! Nincs hátha, meg talán, és a de is álnokság. A szeretet felismerhető, és megtapasztalható, a hiánya csalódás, amit megélni kell, viselni kell, hogy eljuthassunk Isten szeretetére. Bizony, sokszor tévedünk, és becsapjuk magunkat, de arra is szükségünk van, hogy eljuthassunk Isten szeretetének megértésére, Isten bölcs szándékára, amit nekünk készített.

Köszönöm Istenem, hogy megszentelsz, hogy vágyódhatok megszentelődésedre, mi szeretetedbe és igazságodba von, megtart, és vezet, hogy ajándékaidat elfogadni képessé lehessek! Ámen