Legyen örömünk hallani Jézus ujjongását!

Jób 42,1-3.5-6.12-17 - És felelt Jób az Úrnak, és mondta: „Tudom, hogy mindent megtehetsz, és hogy egy gondolat sincs rejtve előtted. „Ki az, aki a gondviselést elhomályosítja értelem nélkül?” Valóban balgán beszéltem olyanról, ami tudásomat messze meghaladja! Eddig szóbeszédből hallottam felőled, most pedig saját szememmel látlak! Korholom tehát önmagamat, bánom bűneimet porban és hamuban!” Az Úr pedig jobban megáldotta Jóbot azután, mint azelőtt, mert lett neki tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer iga marhája és ezer szamárkancája. És született neki hét fia és három leánya. Az egyiket Jemimának, a másikat Kassziának, a harmadikat pedig Kerenhappuknak hívta. Az egész földön sem lehetett olyan szép leányokat találni, mint amilyenek Jób leányai voltak, és atyjuk örökrészt adott nekik fiútestvéreikkel. Jób pedig ezek után még száznegyven évig élt és látta nemcsak gyermekeit, hanem gyermekeinek a gyermekeit is negyedízig. - Majd meghalt vénségben, napokkal betelten.

Lk 10,17-24 - Amikor a hetvenkettő visszatért, örömmel mondták: „Uram! Még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedben!” Ő azt felelte nekik: „Láttam a sátánt: mint a villám, úgy zuhant le az égből. Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, s minden ellenséges hatalmon, és semmi sem fog ártani nektek. De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, hanem annak örüljetek, hogy nevetek fel van írva a mennyben.” Abban az órában Jézus felujjongott a Szentlélekben, és így szólt: „Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és okosak elől, és feltártad a kicsinyek előtt. Igen, Atyám, így tetszett neked. Atyám mindent átadott nekem. Senki sem tudja, hogy ki a Fiú, csak az Atya; és azt sem, hogy ki az Atya, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni.” Majd külön a tanítványaihoz fordulva ezt mondta: „Boldog a szem, amely látja, amit ti láttok. Mert mondom nektek: sok próféta és király kívánta látni, amit ti láttok, és nem látta, és hallani, amit ti hallotok, de nem hallotta.”

Legyen örömünk hallani Jézus ujjongását! Mert Benne az ember ujjong Istenével. Amire mi is eljuthatunk a Szentlélekben eltelve. Igen, bátorság: áldhatom teljes szívemből és lelkemből az Atyát; Jézus Krisztus atyját, a Mi Atyánkat! Megtapasztalhatjuk, hogy kicsinységünkben felmagasztal bennünket az Atya. Mert a Fiú akaratából kinyilatkoztatásából részünk van, részesültek vagyunk. Boldogítson bennünket a tudás, a tapasztalás, a homályosan látás, hogy majd színről színre láthatjuk Őt. Ez bizonyosságunk lehet? Elégedjünk meg a hitből való reményünkkel, mely abból a szeretetből forrásozik, aki akarattal vonz magához bennünket. Csak ne tiltakozzunk ellene. Lehetünk akár olyanok is – ma még – mint Péter, aki háromszor is megtagadta Jézust, csak ne nyugodjunk abba bele. Tudnunk kell, hogy az egy közbenső állapotunk, szembesüljünk azzal, hogy még nem tudom kimondani, hogy ’Tied vagyok Uram, hogy Te egészen az enyém legyél’. De azért van szükségem ennek az állapotnak a megélésére, hogy abból elrugaszkodva eljuthassak, az igaz, őszinte megvallás boldogító örömére. Amikor kimondhatom azt, hogy elégedetlen vagyok magammal, mert még mindig nem elég – magamnak – az az érzés, ahogy Hozzád Atyám, „mennynek és földnek Ura” viszonyulok. Mert egészen magaménak, magamban élőnek akarlak tudni, mikor már magamat egészen azonosultnak tudhatom a Te Igazságoddal, szereteteddel. Amikor már megértem, és megélem, hogy „a lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit.” [Jn 6,63]. Jézusom, a Te nevedben készülök erre a boldogító kicsinységemre. Készületemben elhagyom bölcselkedéseimet, okoskodásaimat, hogy a Te tanításod ereje töltsön el, éltessen, hogy éltetővé lenni lehessek a Mi Atyánk dicsőítésére! Ámen