Honnan van hatalmunk a jóra, ha nem Istentől?

Szám 11,25-29 - Ekkor leszállt az Úr a felhőben, szólt hozzá és elvett abból a lélekből, amely Mózesen volt, s odaadta a hetven férfinak. Ezek, amikor megnyugodott rajtuk a Lélek, akkor prófétálni kezdtek, máskor azonban nem. Két férfi azonban a táborban maradt: az egyiket Eldádnak, a másikat Medádnak hívták; ezeken is megnyugodott a Lélek, mert ők is az összeírtak között voltak, csak nem mentek ki a sátorhoz. Amikor ezek prófétálni kezdtek a táborban, elszaladt egy legény, s jelentette Mózesnek: „Eldád és Medád prófétálnak a táborban.” Nyomban azt mondta Józsue, Nún fia, Mózesnek sokak közül kiválasztott szolgája: „Uram, Mózes, tiltsd meg nekik!” Ám ő azt mondta: „Mit féltékenykedsz miattam? Bárcsak az egész nép prófétálna, s az Úr nekik adná Lelkét!”

Zs 18B - A karvezetőnek. Dávid zsoltára. Isten dicsőségét beszélik az egek, és keze művét hirdeti az égbolt. Ezt harsogja az egyik nap a másiknak, erre tanítja az egyik éj a másikat. Nem sustorgással, nem dadogással, hogy ne lehetne érteni őket: az egész földre elhat szózatuk, s a földkerekség határaira szavuk. Bennük ütötte fel a napnak sátrát, s az, mint a vőlegény, kilép nászházából, mint a hős, ujjongva indul neki útjának. Az ég egyik szélén kel föl, és útja annak másik széléig jut el, és nincs, aki melege elől elrejthetné magát. Szeplőtelen az Úr törvénye, felüdíti a lelket, az Úr rendelete megbízható, bölcsességet ad a kisdedeknek. Egyenesek az Úr végzései, vidámmá teszik a szívet, világos az Úr parancsa, felvilágosítja a szemet. Az Úr félelme tiszta, örökkön-örökké megmarad, igazak az Úr ítéletei, egytől-egyig igazságosak. Kívánatosabbak az aranynál, és megannyi drágakőnél, édesebbek a méznél, meg a csepegő lépes méznél. Szolgád meg is tartja őket, megtartásuk jutalma bőséges. Ki veszi észre a vétkeket? Tisztíts meg titkos bűneimtől, és a kevélységtől mentsd meg szolgádat, ne uralkodjék rajtam. Akkor szeplőtelen leszek, s a nagy vétektől tiszta maradok. Hadd legyen kedves előtted szám beszéde, és szívem elmélkedése mindenkor. Uram, én segítőm, én üdvözítőm!

Jak 5,1-6 - Rajta hát, gazdagok! Sírjatok, jajveszékeljetek a nyomorúságok miatt, amelyek rátok következnek! Gazdagságotok elpusztult, ruháitokat megemésztette a moly. Aranyotok és ezüstötök megrozsdásodott, a rozsdája tanúskodni fog ellenetek, és megemészti testeteket, mint a tűz. Még az utolsó napokban is gyűjtögettetek! Íme, a munkások bére, akik mezőiteket learatták, s amelyet ti megdézsmáltatok, felkiáltott, és az aratók kiáltása eljutott a Seregek Urának fülébe. Lakmároztatok a földön, és bujaságban hizlaltátok szíveteket a leölés napjára! Elítéltétek és megöltétek az igazat, s ő nem állt ellent nektek!

Mk 9,38-43.45.47-48 - Ekkor János azt mondta neki: „Mester! Láttunk valakit, aki a te nevedben ördögöt űz, de nem követ minket. Megtiltottuk neki.” Jézus azt felelte: „Ne tiltsátok meg neki! Mert senki, aki az én nevemben csodát tesz, nem fog engem egyhamar szidalmazni. Hiszen aki nincs ellenetek, veletek van. Mert aki csak egy pohár vizet ad is nektek inni az én nevemben, azért, mert Krisztuséi vagytok, bizony, mondom nektek: nem veszíti el jutalmát. Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsik közül, akik hisznek bennem: jobb volna annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék. Ha a kezed megbotránkoztat téged, vágd le azt: jobb neked csonkán az életre bemenned, mint két kezeddel együtt a gyehennába jutnod, az olthatatlan tűzre. Ha a lábad megbotránkoztat téged, vágd le azt; jobb neked sántán az örök életre bemenned, mint ha két lábaddal együtt a gyehenna olthatatlan tüzére vetnek. Ha a szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt; jobb neked fél szemmel az Isten országába bemenned, mintha két szemmel a gyehenna tüzére vetnek, ahol a férgük el nem pusztul, és a tüzük ki nem alszik [Iz 66,24].

Honnan van hatalmunk a jóra, ha nem Istentől? Isten, Aki az Igaz, az egyedül Jó!

Az Írás mai részleteiből ezeken akadt el figyelmem: „amikor megnyugodott rajtuk a Lélek, akkor prófétálni kezdtek”; „ezeken is megnyugodott a Lélek, … prófétálni kezdtek”.

A Zsoltáros szavaiból: „Ki veszi észre a vétkeket? Tisztíts meg titkos bűneimtől, és a kevélységtől mentsd meg szolgádat, ne uralkodjék rajtam. Akkor szeplőtelen leszek, s a nagy vétektől tiszta maradok. Hadd legyen kedves előtted szám beszéde, és szívem elmélkedése mindenkor. Uram, én segítőm, én üdvözítőm!”

Végül az Evangéliumból: „Mert aki csak egy pohár vizet ad is nektek inni az én nevemben, azért, mert Krisztuséi vagytok, bizony, mondom nektek: nem veszíti el jutalmát. Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsik közül, akik hisznek bennem: jobb volna annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék.”

Kérdezem az Istent, mikor leszek kész rá, hogy prófétáljak, vagy prófétáló tehetsége legyen egy felszentelt papjának: mikor megengedi, hogy megnyugodjon rajta a Lélek! Amikor már nem a magam teljesítményeként akarok valamit elérni, hanem csupán megengedem Isten kiáradását rajtam. Ezt másként nem tudom kifejezni, ezt élni és érezni kell; nem vággyal, érzelemmel, vagy erővel és ésszel, hanem megengedőn, Isten történését az időben, rajtam.

A Zsoltáros szavai mintha erre adnának választ: mert legelőször is azt kell megengednem Istennek, hogy láthassa bűneimet. Aztán át kell engednem azokat Neki. Még azokat is, amiket magam előtt is titkolok. Vagyis, amíg titkolom magam előtt is – nem ismerem be – addig képtelenség elengedni magamtól, addig benne élek, és a bűn bennem lázít, tiltakozik Isten ellen. Akkor, hogy válhatok az Ő szolgálatára?

Evangelizálásunk más kell legyen akkor, ha kereső emberrel találkozunk, és más kell legyen, ha Isten ismeretét bíró személlyel találkozunk. Azt mondja Jézus ebben az evangéliumi tanításában, nekem, aki Krisztusé vagyok, hogy aki az Ő nevében segít rajtam, de mert én Krisztusé vagyok, annak jutalma nem marad el. Tehát, ha egy krisztusi ember Krisztus nevében segít egy másik krisztusi emberen az jutalomra számíthat. A jutalmat tudni kell elfogadni, nem visszautasítani. Ha engem akar használni Isten arra, hogy a másik embert megjutalmazza, vigyázzak, ne álljak félre. Tudni kell alázattal szolgálni Istent! Aki nyújtja a poharat, és akinek nyújtják a poharat, mindkettőnek alázatra van szüksége, a szeretet alázatára, mely Krisztusba kapcsol. Krisztusi emberré a szeretet alázata formál! Add meg Uram, ezt érteni és élni! De ne csupán számomra, hanem minden keresztény embernek is! Ámen