Erőt és hatalmat adott nekik

Péld 30,5-9 - Isten minden szava állja a tüzet, védőpajzs ő azoknak, akik benne bíznak. Szavaihoz mit sem szabad hozzátenned, hogy meg ne korholjon és hazugságban ne maradj! Két dolgot kérek tőled, ne tagadd meg tőlem, mielőtt meghalok: Tartsd távol tőlem a hamisságot, hazugságot! Ne adj nekem se nyomort, se gazdagságot! Csak annyit adj ennem, amennyi elegendő, hogy jóllakván meg ne tagadjalak, és ne mondjam: „Ki az az Úr?” vagy szükségtől hajtva ne lopjak, és meg ne gyalázzam Istenem nevét!

Lk 9,1-6 - Ezután összehívta a tizenkét apostolt, erőt és hatalmat adott nekik minden ördög felett, és a betegségek gyógyítására. Majd elküldte őket, hogy hirdessék az Isten országát, és gyógyítsák meg a betegeket. Azt mondta nekik: „Semmit se vigyetek az útra, se botot, se táskát, se kenyeret, se pénzt, és két köntösötök se legyen! Amelyik házba betértek, ott maradjatok, és onnan induljatok tovább! Ha pedig valahol nem fogadnak be titeket, a várost elhagyva, még lábaitok porát is rázzátok le bizonyságul ellenük!” Útra keltek tehát, bejárták a falvakat, hirdették az evangéliumot, és gyógyítottak mindenütt.

Erőt és hatalmat adott nekik – minden ördög felett és a betegségek gyógyítására. Mindehhez küldetést, hogy hirdessék Isten országát és betegeket gyógyítsanak. Nincs másra szükségük, csak arra, amit Jézus adott, amit Jézus rájuk bízott. Talán azon túl, hogy nincs szükségük másra, még talán az is a fontos, hogy más ne vonja el figyelmüket a feladatról. Annak a kegyelemnek a viselésétől, amit Jézustól kaptak. Ha Jézustól, akkor Istentől, ami természetfeletti erő és hatalom. Amivel e világi ember nem számol, sőt, annak létét tagadja, így annak erejét sem bírhatja.

Ez az, amiről Jézus azt mondja: én vagyok számotokra az út, az igazság és az élet. (l.: Jn 14,6). Míg másutt: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, többé nem éhezik, s aki bennem hisz, nem szomjazik soha.” [Jn 6,35]

Jézus minden hiányunkra, kérdésünkre a felelet, feladatunkban a megoldás. Benne megtalálhatjuk; előtte nincs mit szégyellnünk, és előle eltitkolni valónk ne legyen. Nem szabad és nem is kell mindent a magunk erejéből, képességeiből, adottságaiból megoldanunk. Nekünk társultan – a magunk helyzetéből adódó képességeinkkel, adottságainkkal, erejével – Jézushoz, kell az Ő kezeivé, lábaivá, szájává, cselekvő részévé válnunk. Nincs magány, nincs magárahagyatottság, nincs erőnkön felüli elvárás velünk szemben. Ebben a világban egyetlen dolgunk, hogy Istenhez – szeretetéhez, tervéhez – adjuk hozzá magunkat. Mi ne hagyjuk Őt magára ebben a világban, mert nélkülünk nem tudja, de nem is akarja véghezvinni tettét. Ránk bízza magát, belénk helyezi bizalmát, amihez az kell, hogy higgyünk teremtett valóságunk erejében, hatalmában, küldetésünkben, de ne éljünk vissza azzal. Istenem, Uram, Atyám, Jézus Krisztusban, és általa vezérelj, hogy szolgálatodra mindenkor kész legyek, míg rám bízod e világban sorsodat! Ámen