Nem vagyunk magtalanok!
1Kor 15,35-37.42-49 - Azt mondhatná azonban valaki: „Hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testtel jönnek majd elő?” Balga! Amit vetsz, nem kel életre, ha előbb meg nem hal. És amikor vetsz, nem a leendő testet veted el, hanem a puszta magot, például a búzáét vagy másét. Így van a halottak feltámadása is: romlandóságban vetik el, romolhatatlanságban támad fel; szégyenben vetik el, dicsőségben támad fel; gyöngeségben vetik el, erőben támad fel; érzéki testet vetnek el, lelki test támad fel. Ha van érzéki test, van lelki test is. Ezt mondja az Írás is: „Ádám, az első ember, élő lénnyé lett” [Ter 2,7], az utolsó Ádám pedig éltető lélekké. De nem a lelki az első, hanem az érzéki, csak azután a lelki. Az első ember a földből való, földi [Ter 2,7], a második ember a mennyből való. Amilyen a földi, olyanok a földiek is, és amilyen a mennyei, olyanok a mennyeiek is. És amint hordtuk a földi ember képét, úgy hordani fogjuk a mennyeinek képét is.Lk 8,4-15 - Mikor pedig nagy tömeg gyűlt egybe, és a városokból özönlöttek hozzá, a következő példabeszédet mondta: „Kiment a magvető magot vetni. Amint vetett, az egyik mag az útfélre esett. Ezt azután eltaposták, és az ég madarai felszedegették. A másik sziklára esett. Ez kikelt, de aztán elszáradt, mert nem volt nedvessége. Egy másik a tövisek közé esett. A tövisek is felnőttek vele, és elfojtották. De más szemek a jó földbe estek. Kikeltek és százszoros termést hoztak.” Amikor ezt elmondta, felkiáltott: „Akinek van füle a hallásra, hallja meg!” Tanítványai később megkérdezték őt, hogy mit jelent ez a példabeszéd. Ő ezt mondta nekik: „Nektek adatott, hogy megismerjétek Isten országának titkait, másoknak csak példabeszédekben, hogy nézvén ne lássanak, és hallván ne értsenek [Iz 6,9]. Ez tehát a példabeszéd: A mag Isten igéje. Az útfélre hullott magok azok, akik hallgatják, de azután eljön az ördög, és kiveszi az igét szívükből, nehogy higgyenek és üdvözüljenek. A kősziklára hullott magok azok, akik, amikor hallják, örömmel fogadják az igét, de nincs gyökerük; egy ideig hisznek, a kísértés idején azonban elpártolnak. A tövisek közé hullott magok azok, akik hallgatják, de az élet gondjai, gazdagsága és gyönyörűségei később elfojtják bennük az igét, és gyümölcsöt nem teremnek. Amelyik pedig jó földbe esett, azokat jelenti, akik tiszta és jó szívvel hallgatják az igét, megtartják, és gyümölcsöt hoznak állhatatosan.
Nem vagyunk magtalanok! Ha Isten igéjére fogékonyak vagyunk. Akkor, és csak akkor, a halál nem más, mint vetés. Az újjászületés reményében. Mikor válhatok termővé? Majd akkor, ha abból a földből, melybe elvetnek – mint „puszta magot” – kikeletre jutok. Isten kegyelme a napsugár, az éltető eső, a jó talaj, melyben, ha megéltem Isten igéjét, „tiszta és jó szívvel”, megtartva, életre kelhet. A „leendő test”-et ki látta már? Hogy láthatta volna már bárki is, mikor még nem jött el annak ideje. Feltámadásunkra vágyakozunk még csak, hogy majd várakozhassunk. Ez a mi időszerűségünk, míg el nem jön az időtlenség gyümölcsöző öröme.
A Termővé válni képes vagyok, mond Uram? Csak hinni szeretném, hogy nem vagyok tövisek közé hullott mag. De vajon tehetek-e bármit is azért, hogy jó földbe kerüljek. Mit engedek, milyen információkat a világból magamba? Ami információ bekerül az életembe, azzal mit kezdek? Mi és hogy hat rám? Ez az én felelősségem. Ezen múlik az, hogy Isten igéje termővé képes válni bennem, vagy elhal-e. Hol tartok? Isten bölcsességére eljutni igyekszem? Szabadságomat jó kufárként használom, vagy visszaélek vele? Életemet nem is a magam javára kell használnom, élnem, hanem mások javára kell fordítanom. Talán akkor valamit tettem, hogy termővé legyen, váljon, lehessen életem Isten országában – Isten szántóföldjén.
Vannak olyan növények, melyek csak vegetálnak; vannak olyan magok, amik elhalnak, és ki sem kelnek, de vannak, amelyek kikelnek és a gazdája örömére, dicsőségére lesznek, sőt, még gazdaggá is teszik, hogy gazdája abból újra ültethessen, és újra termeszthessen, mert nem csak szép a termés, hanem hasznos is. Ha lehet, Uram, ilyen jó mag szeretnék lenni Neked! Add, hogy kegyelmedből, szeretetedből már most olyan erőket gyűjtsek magamba, hogy örömödre, hasznodra lehessek! Ámen
(„Már a biblia is sűrűn emlegeti az Édenkert gyümölcsei között. Szép és jellegzetes termése ősidők óta a szerelem, a nőiesség és a bőség szimbóluma. A gránátalma Salamon király templomának is egyik dísze volt, a keresztény hitvilágban pedig Mária gyümölcse az égi szeretet, a gazdag istenáldás jelképe.”)
(
