Jézus minden csodájának értelme és figyelmeztetése arra van

Lk 7,1-10 - Miután ezeket a beszédeket a nép hallatára mind befejezte, bement Kafarnaumba. Egy százados egyik szolgája pedig, aki annak nagyon kedves volt, halálos betegen feküdt. Mivel hallott Jézusról, elküldte hozzá a zsidók véneit, és kérte őt, hogy jöjjön el és gyógyítsa meg a szolgáját. Azok pedig, amikor odaértek Jézushoz, nagyon könyörögtek: „Méltó arra, hogy megtedd ezt neki, mert szereti nemzetünket, és a zsinagógát is ő építette nekünk.” Jézus tehát velük ment. Amikor már nem messze volt a háztól, a százados elküldte hozzá barátait, ezekkel a szavakkal: „Uram! Ne fáradj, mert nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj. Éppen ezért nem is tartottam magamat méltónak, hogy hozzád menjek; hanem csak egy szóval mondd, és meggyógyul a szolgám. Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, s katonák vannak alattam; és ha azt mondom az egyiknek: „Menj”, elmegy; vagy a másiknak: „Gyere”, odajön; és a szolgámnak: „Tedd ezt”, megteszi.” Ennek hallatára Jézus elcsodálkozott. Megfordult, és az őt követő sokaságnak ezt mondta: „Bizony, mondom nektek: még Izraelben sem találtam ekkora hitet!” A küldöttek pedig, amikor hazatértek, egészségben találták a szolgát.
Jézus minden csodájának értelme és figyelmeztetése arra van, hogy hitünket erősítse Istenben! Pál mai tanítása is arra szólít, hogy korrigáljuk, állítsuk helyre azt, amit helytelenül teszünk, aminek megengedjük, hogy hitünk útjába kerüljön. Vissza kell térnünk Jézus Krisztus tanításának igazságához, és nem a magunk igazságára kell támaszkodni. Krisztus, körülötte – a Benne - való közösségre szólít bennünket. Mit ér bármelyikünk igazsága, ha az csupán a sajátom, de nem hozza létre Krisztusban az igazság közösségét.
Hitünk nem természetes, mint az, hogy van lábunk, van kezünk, vannak érzékszerveink. A hitünk pontosan olyan, mint az érzékelésünk: arra válhatunk érzékenyekké, amire kifejlesztjük képességeinket. Képes vagyok hinni Isten igazságában, szeretetében. De, hogy hitemben ne tévedjek, vagy legalább tévedéseimből vissza találhassak az igazságra, tudnom kell, hogy e világ fejedelme a Gonosz (l.: Jn 14,30), aki ellen ismeretet szerezni van lehetőségem az Igazságról, ha nyitott vagyok rá, azaz Isten kinyilatkoztatásának befogadására, Jézus Krisztus tanítására. Amihez a vallások csak segítségek, mert nekem magamnak kell a személyes Istenkapcsolatomat felépítenem a vallás által. „… még Izraelben sem találtam ekkora hitet!” A zsidók között sem volt olyan hit, amire Jézus ilyen örömmel, válaszolt volna csodájával. Lám Jézus maga ismerteti el velünk más felekezeteken keresztül erősödő hitet Istenben. Tisztelni és szeretni kell azt, akiben képes Isten munkálkodni, de mert az Ember, az egyén nyitottá válni hajlandó az Ő szeretetére.
Képes lehetek az Isten szeretetének továbbadására, ha hitem van Benne! Segíts Uram, hogy hitetlenségem ne lehessen gátja szeretetednek! Ámen