1Kor 4,1-5 - Úgy tekintsen ránk minden ember, mint Krisztus szolgáira, és Isten titkainak intézőire. Márpedig az intézőtől azt kívánják, hogy hűséges legyen. Nekem azonban az a legkisebb gondom, hogy ti mondjatok rólam ítéletet, vagy más emberi fórum, sőt magam sem ítélem meg magamat. Semmiben sem érzem ugyan magamat bűnösnek, de ez még nem tesz engem igazzá. Az Úr az, aki megítél engem. Tehát ne mondjatok ítéletet idő előtt, amíg el nem jön az Úr, aki a sötétség titkait megvilágítja, és a szívek szándékait is nyilvánosságra hozza. Akkor majd mindenki megkapja a dicséretet Istentől.

Lk 5,33-39 - Azok erre megkérdezték tőle: „Miért van az, hogy János tanítványai sokat böjtölnek és imádkoznak, ugyanígy a farizeusokéi is, a tieid pedig csak esznek és isznak?” Ezt válaszolta nekik: „Böjtre tudjátok-e fogni a násznépet, amig velük van a vőlegény? Eljönnek azonban azok a napok, amikor elveszik tőlük a vőlegényt; akkor majd böjtölnek, azokban a napokban.” És példázatot is mondott nekik: „Senki sem hasít új ruhából foltot, hogy azt ócska ruhára varrja; különben az újat is elszakítja, és az ócskához sem való az új folt. És senki sem tölt új bort régi tömlőkbe; mert különben az új bor szétszakítja a tömlőket, és kifolyik az is, meg a tömlők is tönkremennek. Az új bort új tömlőkbe kell tölteni, akkor mindkettő megmarad. És senki, aki óbort ivott, újat nem kíván, mert azt mondja: „Jobb az ó”.

„Úgy tekintsen ránk”? De tekinthet úgy „ránk minden ember, mint Krisztus szolgáira, és Isten titkainak intézőire”? Függetlenül minden nemű ítélkezés kényszerétől, vagy hajlandóságától, esetleg gőgjétől. Én vagyok az, aki ilyen hűséges, állhatatos, elkötelezett vagyok Krisztus szolgálatára, és Isten titkainak őrzésére?

Hogy e kérdés ne maradjon megválaszolatlanul a levegőben, kijelentem, ma már, e pillanatban, Isten kegyelmére bízva szavaimat – ám véletlenül sem rá terhelve a felelősségemet – igen. De az igen olyan igen, amilyen igent egy ember kimondani képes, annak tudatában, hogy nem vagyok büntetlen, és bűn nélkül való. Mert vétkeztem, és tudom, hogy ez után is vétkezni fogok, ám mégis, akarok az igennek megfelelni, amire bírom ma értelmemet, és tudatomat épnek. Úgy kell, és úgy mondom ki ezt az igent, hogy közben kérem Istent, hogy Ő vegye ki ígéretemet. Aki nélkül szószátyár, hasznavehetetlen, megfontolatlan, meggondolatlan, szava hihetetlen ember vagyok csupán. De mert nem akarok az lenni, ezért ragaszkodom állapotomhoz: Krisztus szolgálatához, és Isten titkainak megőrzéséhez. Hiszem és tudom Istenem, hogy minden szavamat Te szenteled meg, Benned váltható életté, és Általad igazulhatok meg. Ezzel a ragaszkodással akarok ragaszkodni Hozzád, bűneimen, bűnös életemen is túl! Ámen