1Kor 3,18-23 - Senki se ámítsa önmagát. Aki közületek bölcsnek véli magát ezen a világon, legyen oktalanná, hogy bölcs lehessen. Mert e világ bölcsessége oktalanság Isten előtt. Írva van ugyanis: „Megfogja a bölcseket ravaszságukban” [Jób 5,13]. Továbbá: „Az Úr tudja a bölcsek gondolatairól, hogy hiábavalók” [Zsolt 94,11]. Senki se dicsekedjék tehát emberekkel. Mert minden a tietek, akár Pál, akár Apolló, akár Kéfás, akár a világ, akár az élet, akár a halál, akár a jelenvalók, akár a jövendők: minden a tietek, ti pedig Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig Istené.

Lk 5,1-11 - Történt pedig, hogy a tömeg áradt hozzá Isten igéjét hallgatni, míg ő a Genezáret tava mellett állt. Látott a tó szélén két hajót állni; a halászok kiszálltak, és mosták a hálóikat. Akkor beszállt az egyik hajóba, amely Simoné volt, és megkérte őt, hogy vigye egy kissé beljebb a parttól. Ott leült, és a hajóból tanította a tömeget. Amikor befejezte beszédét, ezt mondta Simonnak: „Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat halat fogni!” Simon ezt felelte neki: „Mester! Egész éjszaka fáradoztunk, és semmit sem fogtunk. A te szavadra azonban kivetem a hálót.” És miután ezt megtette, a halaknak oly bő sokaságát fogták ki, hogy szakadozott a hálójuk. Intettek tehát a társaiknak a másik hajóban, hogy jöjjenek a segítségükre. Azok odamentek és megtöltötték mind a két hajót, úgyhogy csaknem elmerültek. Ennek láttára Simon Péter Jézus lábaihoz borult és így szólt: „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!” Mert a nagy halfogás miatt, amelyben részük volt, félelem fogta el őt és mindazokat, akik vele voltak, hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, akik Simon társai voltak. Jézus pedig így szólt Simonhoz: „Ne félj! Ezentúl már emberek halásza leszel.” Erre kivonták a hajókat a partra, és mindenüket elhagyva követték őt.

Jézus nem félelmet jött kelteni. Nem azt akarja, hogy féljünk Istentől, a szeretetétől, a pazarló bőkezűségétől, a képtelen ötleteitől, nagylelkűségétől, hogy bármit megtehet. Mindennel, amit tett Jézus pontosan azt akarja elérni, hogy mozgásba jöjjünk, cselekvőkké váljunk, belássuk, hogy Általa és Vele mindent megtenni képesek vagyunk, sokkal többre, mint amit magunkról el tudunk képzelni. Csak azt ne képzeljük, hogy a magunk hasznára, Isten dicsőségére, mások javára kell lennünk.

Nem lehetünk fáradtak, reményvesztettek. Nincs időnk rá, és nincs okunk rá, hogy mikor dolgunk van leálljunk. Igen bűnösök vagyunk, azt jó, ha látjuk, tudjuk, és beismerjük, de tudjuk, és merjük elengedni magunktól. Jézus el akar távolítani bennünket e világi szűkre szabott életünktől, de azért, hogy képesek legyünk a szeretet nagyvonalúságában élni. Ne félj önmagadtól, gyengeségedtől, erőtlenségedtől, és bűnre való hajlandóságodtól – ami gyengeséged. Hanem engedd, hogy átjárjon Isten szeretete, emberi valóságodból kiemeljen, és megérezhesd, hogy általa mennyivel több, jobb lehetsz. Igen, ezt jelenti Pál szava: „e világ bölcsessége oktalanság Isten előtt”. Minden a mienk, ha e világ bölcsességeivel nem korlátozzuk be magunkat. „Akár a világ, akár az élet, akár a halál, akár a jelenvalók, akár a jövendők: minden a tietek, ti pedig Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig Istené.” Hinnünk kell legelőbb ezt, hogy az után szeretni lehessünk képesek, azért, mert elfogadjuk Isten szeretetét, amiben az életünk logikája, tematikája, módszere és értékrendje egészen más, mint amiről a világ akar meggyőzni.

Követni téged Uram, mindent félre vetve, a Te szeretetedet mindennél többre tartva. Segíts, hogy én is, ahogy Péter, Jakab, vagy János követeddé lenni bírjak, bűneimmel ne bajlódjak, képes legyek lábaid elé dobni, elfogadni téged, Istenért! Ámen