1Kor 2,10b-16 - Nekünk azonban kinyilatkoztatta Isten a Lélek által; mert a Lélek mindent kikutat, még az Isten mélységeit is. Mert ki ismeri az emberek közül az ember benső dolgait, ha nem az ember lelke, amely benne van? Éppúgy Isten benső dolgait sem ismeri senki, csak Isten Lelke. Mi azonban nem a világ lelkét kaptuk, hanem azt a Lelket, amely Istentől van, hogy megismerjük, amit Isten nekünk ajándékozott. Ezt hirdetjük is, de nem az emberi bölcsesség által, hanem a Lélek által tanított szavakkal, lelkiekhez lelkieket mérve. Az érzéki ember azonban nem fogja fel, ami az Isten Lelkéé, mert oktalanság az számára, és nem tudja megérteni, hiszen lelki módon kell azt megítélni. A lelki ember pedig mindent megítél, őt azonban senki sem ítéli meg. Mert ki ismeri az Úr gondolatait, hogy oktathatná őt? [Iz 40,13] Bennünk pedig Krisztus gondolatai vannak.

Lk 4,31-37 - Azután lement Kafarnaumba, Galilea városába, és ott tanította őket szombaton. Csodálkoztak a tanításán, mert a beszéde hatalommal teljes volt. Volt a zsinagógában egy ember, akiben tisztátalan gonosz szellem lakott. Ez hangosan felkiáltott: „Hagyj békén! Mi közünk hozzád, Názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elveszíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje.” Jézus azonban megparancsolta neki: „Némulj el, és menj ki belőle!” Az ördög pedig középre dobta az embert, kiment belőle, és semmit sem ártott neki. Mindenkit félelem szállt meg, és egymás között így beszélgettek: „Milyen beszéd ez? Hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, és azok kimennek?” És a híre elterjedt a környék minden helyén.

„Bennünk Krisztus gondolatai vannak”. Pál tanítása a férfi észjárásával vezeti le, és igyekszik tudatosítani, hogy életünk Krisztusban gyökerezik. Amit Jézus tanításából úgy ismerünk, hogy „én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők” [Jn 15,5]. De, ne intézzük ez el ennyivel, időzzünk el itt egy kissé. Nekünk Istentől van lelkünk, kik azok a ’nekünk’? Sokan mondják, hogy nem kereszteltetem meg a gyermekemet, majd döntse el maga, mikor már megérti, hogy miről is van szó. Sajnos, ezek a szülők azok, akik legkevésbé képesek arra, hogy választási lehetőségükre felkészítsék a gyermeküket. Lehetek- e annyira magabiztos, önhitt, hogy én egyedül képes leszek arra, hogy felkészítsem az életre a gyermekemet, akiről azt hiszem, hogy az enyém, pedig nem is. De, ha erről másként vélekedek, akkor az azért van, mert nem csupán érzéki emberként vagyok az, hanem mert a lélek hallik ki belőlem. Erre mondja Pál, hogy „a lelki ember mindent megítél”-ni képes, de mert erre képes – a lélek által, Isten lelke által – őt nem értik meg azok, kik a „világ lelke” által tudnak megítélni mindent. Lelkiekhez mérni lelkieket, akkor lehetek képes, ha a Lélek lakik bennem, amit kérni, vágyni, óhajtani, akarni kell. A keresztség által kerülök olyan közegbe, mely már e világon túli értelemre vezet. „Miért nem értitek a beszédemet? Azért, mert nem vagytok képesek meghallani a szavamat.” [Jn 8,43]. Pál nagyon értette, mit mond: „Nekünk azonban kinyilatkoztatta Isten a Lélek által; mert a Lélek mindent kikutat, még az Isten mélységeit is.” Pontosan azért, hogy Krisztus gondolatai lehessenek sajátjainkká. Csodálatos létforma, amikor a bizalom reményt szül, és a remény erősíti a hitet, míg a szeretet be nem tölt, szét nem képes áradni bennem, egészen Krisztusivá alakítva a testet is, a Lélek által, mi Istentől való, hogy megajándékozottságunk méltósággá válhasson, mi szolgálatra bír. Hitemben megtartani méltóztassál engem, míg szereteted szabaddá nem tesz egészen dicsőségedben! Ámen