Jer 26,11-16.24 - Akkor így szóltak a papok és a próféták a fejedelmekhez és az egész néphez: „Halálbüntetés jár ennek az embernek, mert ez ellen a város ellen prófétált, amint saját fületekkel hallottátok.” Jeremiás azonban ezt mondta az összes fejedelemnek és az egész népnek: „Az Úr küldött engem, hogy prófétáljak ez ellen a ház ellen és ez ellen a város ellen mindazokkal a szavakkal, amelyeket hallottatok. Most azért jobbítsátok meg útjaitokat és tetteiteket, s hallgassatok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára! Akkor megbánja az Úr azt a rosszat, amelyet kimondott rólatok. Én pedig, íme, a kezetekben vagyok; tegyétek velem azt, ami jó és helyes a szemetekben! De tudjátok meg jól, hogy ha megöltök engem, ártatlan vérrel terhelitek magatokat, ezt a várost és lakóit, mert valóban az Úr küldött engem hozzátok, hogy elmondjam fületek hallatára mindezeket az igéket!” Erre azt mondták a fejedelmek és az egész nép a papoknak és a prófétáknak: „Nem jár ennek az embernek halálbüntetés, mert az Úrnak, a mi Istenünknek nevében szólt hozzánk.” De Ahikámnak, Sáfán fiának a keze Jeremiással volt, így nem adták őt a nép kezére, hogy megöljék.

Mt 14,1-12 - Abban az időben Heródes negyedes fejedelem hírét hallotta Jézusnak, és azt mondta szolgáinak: „Ez Keresztelő János. Ő támadt föl a halottak közül, ezért működnek benne a csodatevő erők.” Heródes ugyanis elfogatta Jánost, megkötözte és börtönbe vetette Heródiás miatt, aki testvérének, Fülöpnek volt a felesége. János ugyanis azt mondta neki: „Nincs megengedve neked, hogy ő a tiéd legyen.” Meg akarta őt ölni, de félt a néptől, mert prófétának tartották őt. Amikor Heródesnek születésnapja volt, Heródiás lánya kiállt középre és táncolt. Tetszett ez Heródesnek, ezért esküvel megígérte, hogy megadja neki, bármit kér is tőle. Mivel az anyja már előre kioktatta, így szólt: „Add ide nekem egy tálon Keresztelő János fejét.” A király elszomorodott, de az eskü és az asztalnál ülők miatt megparancsolta, hogy adják oda neki. Elküldött és lefejeztette Jánost a börtönben. A fejét odavitték egy tálon és átadták a lánynak, az meg odavitte anyjának. A tanítványai pedig fogták a holttestet és eltemették őt, aztán elmentek és hírül vitték Jézusnak.

Szavahihetőségem nem függ a tudományok ismeretétől. Ellenben, helyesebben teszem, ha önmagam bírálom szavaimat, csakhogy ítéletem ne váljon végzetemmé. Mert szavaimért legelőbb is, Isten előtt kell felelnem. „Szavaid alapján igazulsz meg, és szavaid alapján vonsz magadra ítéletet.” [Mt 12,37] - tanítja Jézus. Mert nem magam vagyok az igazság sarokköve. Tévedés, meggondolatlanság, szűklátókörűség, vagy, tudatlanságom lehet oka rosszul fogalmazásnak, amihez ragaszkodnom, butaság. Mernem kell felvállalni, hogy tévedhetek, hogy életem tanulság, segítség lehessen mások számára is. Az emberi butaság talán nem bűn? Az együgyűség pedig butaság, és nem erény. Ugyanakkor a kegyelem távoltartása is magamtól.

Azonban az alázatosnál lakik a bölcsesség (l.:Péld 13,10), amit Szűz Mária megértett, és világosan fogalmaz dicsőítő énekében: „letaszította trónjukról a hatalmasokat, az alázatosakat pedig fölemelte.” [Lk 1,52]

Szűz Mária, kegyelmeddel, és esdekléseddel készíts nekem helyet Szent Fiad hajlékában! Ámen