Jer 15,10.16-21 - Jaj nekem, anyám, hogy megszültél engem, a perlekedés emberét és viszály emberét az egész ország számára! Nem adtam kölcsönt, és nekem sem kölcsönöztek, mégis mindenki átkoz engem. Ha rátaláltam igéidre, eledelemmé váltak; igéd nekem örömöm és szívem vidámsága lett; mert a te nevedet viselem, Uram, Seregek Istene! Nem ültem a tréfálkozók körében, és nem vigadoztam; kezed súlya miatt egymagamban ültem, mert bosszúsággal töltöttél el engem. Miért lett fájdalmam örökké tartó, és sebem halálos? Nem akar meggyógyulni. Bizony, olyan vagy számomra, mint a csalóka patak, melynek nem állandó a vize. Ezért így szól az Úr: „Ha visszatérsz, engedlek visszatérni, hogy színem előtt állhass; és ha előhozod az értékest az értéktelenből, mintegy az én szám leszel. Térjenek vissza ők hozzád, de te ne térj vissza hozzájuk! Ez előtt a nép előtt bevehetetlen ércfallá teszlek téged. Harcolnak majd ellened, de nem bírnak veled; mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak és megmentselek téged - mondja az Úr. - Megmentelek téged a gonoszok kezéből, és megváltalak az erőszakosok markából.”

Mt 13,44-46 - Hasonló a mennyek országa a kincshez, amelyet elrejtettek a szántóföldben. Egy ember megtalálta, újra elrejtette, aztán örömében elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette a szántóföldet. Hasonló a mennyek országa a kereskedő emberhez, aki szép gyöngyöket keresett. Amikor talált egy sokat érő gyöngyöt, elment, eladta mindenét, amije csak volt, és megvette azt.

Máté használja ezt a fogalmat. Nála tizennyolcszor fordul elő a kifejezés, hogy „mennyek országa”.Márk (4x) és Lukács (11x) az „Isten országa” kifejezést használja. Jánosnál egyik fogalom sem hangzik el, az Ószövetségben sem találkozunk egyik kifejezéssel sem, de érdekes, hogy az ApCsel-ben sem. Pálnál az „Isten országa” kifejezés két esetben fordul elő.

Bizonyosnak veszem, hogy e teremtett világ korlátozottságán felül kell értelmeznem, akár a „mennyek országa”, vagy akár az „Isten országa” kifejezés megfeleltetését próbálom megragadni. Tehát, nem szorítható be e világi, földrajzilag értelmezhető fogalomkörrel. Így a Google Earth-el se próbáljak rákeresni, felesleges. De akkor fontos számomra, hogy meghatározzam, vagy inkább, egyszerűen Isten fogalmammal azonosítsam, és helyezzem bele értékelvűségem közepébe, mint ahhoz való igazodásomat?

Elvonatkoztatok attól is, amit a Magyar Katolikus Lexikon erről a fogalomról összehord, és mint máskor is Istenben próbálom felfedezni, felismerni önmagam számára Jézus tanításának értelmét.

Jézus – Máté elmondása szerint - a „mennyek országa” kifejezésre tíz hasonlatot mond, ezek közül ma kettőt hallottunk. Eddig elhangoztak már a magvető, a mustármag, a kovász, az elrejtett kincs, az igazgyöngy példázata. Hátra van még a tengerbe vetett háló, az elszámoltató király, a munkásokat felfogadó gazda, a menyegzőt tartó király, és a tíz szűz példázata. De mindegyik eset csak hasonlít a mennyek országához, valamiben, valamennyire, de mégsem az.

Mi a hasonlatosság e világból vett példákból?:

-      Isten szándékában – és Isten szándékához az ember viszonyulása (Mt 13,24)

-      Isten megszentelő kegyelmében csupán egy parányi kezdeményezés, de minden, mi éltető erő ebben a világban, azt szolgálja, hogy ebből a kegyelemből mindent betöltő és mindent átfogó gazdagság legyen mindazok számára, akik ebből a gazdagságból a maguk számára értékre találnak. (Mt 13,31)

-      Isten kegyelme, vagy irgalma - mint a kovász, mindent életté és éltetővé változtató. (Mt 13,33)

-      Isten szándéka az Ember számára érték, de csak akkor válhat azzá, ha az ember, a maga számára felismeri annak értékét, és ezt az értéket birtokolni kész. (Mt 13,44)

-      Isten kegyelmére rátalálni, felfedezni, felismerni az ember dolga, hogy örömévé lehessen, mint e világban a lehető legigazabb gyöngy! (Mt 13,45)

-      Isten a maga értékelvűségében nem megalkuvó, a silány, ki nem fejlődött kincsekre nem tart igényt, nem kegyelmez annak, ami nem szeretetlenség, viszont, pontosan szeretetének értéke, hogy kit lehet, magához emel, de annak értékét nem alacsonyítja le alkudozás tárgyára. (Mt 13,47)

-      Sőt, Isten elvárja, hogy akinek bizalmat szavaz, az hasonló módon legyen irgalmas másokkal is, különben nem méltó ő maga sem irgalomra. (Mt 18,23)

-      Isten, ráadásul nem személyválogató, mindenkinek ugyan azt a fizetséget szánja, készíti elő, ha mindenki képessége szerint megtette azt, amire képes. (Mt 20,1)

-      Isten ráadásul, annyira nem személyválogató, hogy aki nem akar, annak nem kell elfogadni a meghívást, de bárki alkalmas lehet rá, hogy ott legyen Vele. (Mt 22,2)

-      Isten az együgyűséget, a balgaságot, a butaságot, az oktalanságot nem érti meg, ha azt a szabad döntés köntösébe bujtatják. A tudatosságot, a személyes felelősség vállalását várja el a tömeghatás ellenében az embertől! (Mt 25,1)

Uram, Atyám, segíts, hogy hasonlatosságot találhass bennem, amikor országod örököseit megítélni eljössz! Ámen