Jer 23,1-6 - „Jaj a pásztoroknak, akik veszni hagyják és szétszélesztik legelőm nyáját! -- mondja az Úr. - Ezért így szól az Úr, Izrael Istene a pásztorokról, akik legeltetik népemet: Ti szétszélesztettétek nyájamat, elűztétek, és nem tartottátok számon őket. Íme, én számon kérem rajtatok tetteitek gonoszságát, - mondja az Úr. - Magam gyűjtöm össze nyájam maradékát mindazokból az országokból, ahová elűztem őket; visszahozom őket legelőikre, ahol szaporodni és sokasodni fognak. Támasztok föléjük pásztorokat, akik majd legeltetik őket; nem félnek többé, és nem rettegnek, számba sem kell venni őket - mondja az Úr. - Íme, jönnek napok - mondja az Úr -, amikor igaz sarjat támasztok Dávidnak; királyként uralkodik majd, és okosan cselekszik, jogot és igazságot szolgáltat az országban. Napjaiban megszabadul Júda, és Izrael biztonságban lakik; ez lesz a neve, amelyen szólítják: Az Úr a mi igazságunk.

Ef 2,13-18 - Most azonban Jézus Krisztusban ti, akik egykor távol voltatok, közel jutottatok Krisztus vére által. Mert ő a mi békességünk, aki a két népet eggyé tette, és a közöttük lévő válaszfalat, az ellenségeskedést lebontotta saját testében. A tételes parancsokból álló törvényt megszüntette, hogy mint békeszerző, a kettőt egy új emberré teremtse önmagában, és mindkettőt egy testben engesztelje ki Istennel a keresztfa által, megölve az ellenségeskedést saját magában. Eljött, hogy békét hirdessen nektek, akik távollévők voltatok, s békét a közel lévőknek [Iz 57,19]; mert általa van mindkettőnknek szabad utunk egy Lélekben az Atyához.

Mk 6,30-34 - Az apostolok ismét összegyűltek Jézus körül, és mindnyájan beszámoltak, hogy mi mindent tettek és mit tanítottak. Ő ekkor azt mondta nekik: „Gyertek félre egy magányos helyre, és pihenjetek meg egy kicsit.” Olyan sokan jöttek-mentek ugyanis, hogy még enni sem volt idejük. Bárkába szálltak tehát, és félrevonultak egy elhagyatott helyre, egyedül. Sokan látták azonban őket, s észrevették, amikor elmentek. Minden városból futottak oda gyalog, és megelőzték őket. Amikor kiszállt, Jézus meglátta a hatalmas tömeget, és megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok [Ez 34,5], és sok mindenre kezdte őket tanítani.

Önmagában a törvény halott, élettelen, lelketlen és értelmetlen. Jézus úgy tesz minden meglévő és elviselhetetlennek látszó törvényt értékké, hogy értelmet ad annak, az Isten szeretete által. Mert sem a betű, sem a parancs nem válhat kötelezővé, ám a szeretet az, ami kötelességet akaszt minden ember nyakába. Így lehet, hogy megterhelő; de csak addig, míg nem válik az szeretetből való édes teherré. Ezért mondja Jézus, hogy „az én igám édes, és az én terhem könnyű” [Mt 11,30]. A szeretet olyan méltóságává lehet az embernek, ami könnyeddé, bátorrá, lelkessé, megbocsátóvá, megengedővé, és megtisztítóvá teszi. Ez kellene, hogy minden keresztény embert megkülönböztessen másoktól: hogy elhiszik egymásról, de önmagukról is, hogy számukra és bennük a legnagyobb érték, és minden cselekedetüket, szavukat megszentelő erejük a szeretet, Krisztus szeretete, és nem az önimádat! Ez az alapállásuk, szemléletük tegye őket emberi közösséggé is, együvé tartozókká, összetartozókká, ne bármilyen más vallási szabály, emberi parancs rendszer. Erre mondják, hogy közösségben lenni Jézus Krisztussal, nem egymással. Tulajdonképpen ez a fajta közösség, előbb misztérium, mint egyház. A zsinati tanítás is előbb a Szentlélek kiáradása minden egyes emberre, mint pápai, vagy szinódusi tanítás. Bennem élő Krisztussá változtatni az egyházat, minden egyes keresztény közösséget személyességemmel, személyességünkkel értékké változtatni, ahogy személyességem Krisztus megszemélyesítése. Számtalan krisztusi mosoly, szeretetben lét változtasson bennünket, és általunk a világot istenültté. Azt gondolom, hogy amikor Isten minden teremtésére azt mondta, hogy mind ez jó, akkor valami ilyesmire gondolt. Isten lelke lelkesítse, éltesse a világot. Ne csak a természetet, amibe nem tud belerondítani az ember, hanem a teremtett környezetében az ember is váljon Isten akarata szerintivé. Minden egyes ember, szabad akarata szerint, a belé teremtett Isten utáni vágyának engedve. Mert mind, minden ember alapvetően megkapta ajándékként a teremtője utáni vágyakozást, de az rajtunk múlik, hogy mit kezdünk vele. Szabad akaratunkkal kiolthatjuk ezt a tüzet, eltorzíthatjuk vélt igazságokkal, önzéssel, oktalansággal, vagy mert tudattalanná válunk tudatosságunk félreértelmezése által. A kérdés az, hogy az Ember emberségét mire tartja, honnan valónak, és mire valónak fogja fel. Amit Isten ismerete nélkül sajnos félre ért, és félrevezeti vele embertársát is.

Istenünk, ne add fel szeretetedben fogant hitedet az emberben, újíts meg engem, és szentségeid erejét a világban, betölteni képesekké lehessünk szándékodat! Ámen