Iz 26,7-9.12.16-19 - Az igaznak ösvénye egyenes, Uram, az igaznak útját te egyengeted. Ítéleteid ösvényén is terád vártunk, Uram, nevedre és emlékezetedre vágyódott a lelkünk. Lelkem utánad vágyódik éjszaka, és bensőmben a lelkem téged keres. Mert ha ítéleteid megvalósulnak a földön, igazságot tanulnak a földkerekség lakói. Uram, te adsz nekünk békességet, mert minden tettünket te vitted végbe nekünk. Uram, a szorongatásban téged kerestek, imát suttogtak, mikor fenyítetted őket. Mint a terhes asszony, aki közel van a szüléshez, vajúdik és kiált fájdalmában, olyanok voltunk mi színed előtt, Uram. Fogantunk, vajúdtunk, mintegy szelet szültünk; szabadulást nem szereztünk az országnak, és nem születtek lakói a földnek. Életre kelnek majd halottaid, holttestük feltámad. Ébredjetek és ujjongjatok, akik a porban laktok! Mert világosság harmata a te harmatod, és a föld újjászüli az árnyakat.

Mt 11,28-30 - Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű - és nyugalmat találtok lelketeknek [Jer 6,16]. Mert az én igám édes és az én terhem könnyű.”

„Mind”. Mindenkit megszólít Jézus, a jelenben és az örökös jelenben egyaránt, míg szavait visszahangozza a lüktető világmindenség. Ebbe a mind-be beletartoznak mindazok, akik füle e szó hallására képes, értő, megengedő. Mert melyikünk az, aki azt tudja mondani, hogy nincs terhe, nem fárad el soha? És nem viaskodok a szóval, hogy mit ért azon, amit úgy mond, hogy „igám”. Megpróbálok a terhemen úgy felülemelkedni, ahogy teszi Ő: szelíden és alázattal – szívből jövő szeretettel, hogy azonosulni tudjak a lelke nyugalmával. Elcsendesülten Vele közösséget lelhessek. Megélni azt a bizonyosságot, hogy „mert minden tettünket te vitted végbe nekünk”. Ne legyen, nem lehet, és nincs Rajta kívüli életem! Eljutni erre az istenazonosultságra, vajon lehet nekem is, ahogy lehetett Jézusnak? A beteljesültség örömének ízét ízlelgetni jó, keresni, vágyni azt a nyugalmat, ami nem felelőtlenség, nem is felelősség áthárítása, de mégis az a gyermeki önátadás, hogy legyek, de egészen úgy, ahogy Te lenni akarsz, belőlem Istenné válni, hogy a világot általam megszentelni képes lehessél. Add meg Istenem, hogy ez ne képtelenségnek tűnő álom, ábránd, illúzió legyen számomra, hanem az az egyenes ösvény, amit Te egyengetsz számomra! Ámen