Ez 2,2-5 - És miután hozzám szólt, lélek jött belém és lábra állított; és hallottam, amint hozzám beszélt és mondta: „Emberfia, elküldelek téged Izrael fiaihoz, a pártütő nemzethez, amely eltávozott tőlem; ők és atyáik mind a mai napig megszegték szövetségemet. Kemény arcúak és megátalkodott szívűek fiaik is, akikhez küldelek; mondjad tehát nekik: Így szól az Úr Isten! Hátha még ők is meghallják, és elhagyják bűneiket! Mert ellenszegülő ház ez, de tudják meg, hogy próféta van közöttük!

2 Kor 12,7-10 - De hogy a nagyszerű kinyilatkoztatás elbizakodottá ne tegyen, tövist kaptam testembe, a sátán angyalát, hogy arcul csapkodjon, és el ne bízzam magam. Háromszor kértem ezért az Urat, hogy szabadítson meg tőle, de azt felelte: „Elég neked az én kegyelmem. Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében.” Ezért a legszívesebben a gyöngeségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje költözzön belém. Kedvem telik a Krisztusért való gyöngeségben, gyalázatban, nélkülözésben, üldöztetésben és szorongattatásban, mert amikor gyönge vagyok, akkor vagyok erős.

Mk 6,1-6 - Ezután kijött onnan, és elment a saját falujába. A tanítványai követték. Amikor szombat lett, elkezdett a zsinagógában tanítani. Sokan, akik hallgatták, csodálkoztak tanításán, és azt kérdezték: „Honnan vette ez mindezt? Milyen bölcsesség az, amely neki adatott? És milyen csodák történnek a keze által? Nem az ács ez, Mária fia, Jakab és József és Júdás és Simon testvére? Nem az ő nővérei vannak itt nálunk?” És megbotránkoztak benne. Jézus pedig azt mondta nekik: „Nem vetik meg a prófétát, csak a maga hazájában, a rokonságában és a házában.” Nem is tehetett ott egy csodát sem, csak néhány beteget gyógyított meg, kezét rájuk téve. És csodálkozott hitetlenségükön. Ezután bejárta a helységeket a környéken és tanított.

„És csak csodálkozott hitetlenségükön!” – jegyzi meg Márk. Ez a megjegyzés azonban fontos, a mi számunkra. Mert Jézus bizonyos, hogy ezekhez az emberekhez, akik földijei, érzelmileg kötődött. Isten még sem adta meg, vagy avatkozott bele, hogy akaratuk, tudatuk, érettségük ellenére hinni tudjanak.

Nézzük meg Pált, Ő mit mond? „… kértem ezért az Urat, hogy szabadítson meg tőle, de azt felelte: „Elég neked az én kegyelmem. Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében.” Itt azt látjuk, hogy az Úr úgy látta jónak, hogy ne abban segítse meg Pált, amit kér, hanem abban, hogy állapota legyen az, ami hitében megerősíti. Elfogadni tudja azt a körülményt, amiben lenni kénytelen létezni, és abból merítsen hitében épüléséhez erőt, bölcsességet. Nem könnyű ez. És biztos, hogy Pál életében is voltak megrendítő, eltávolító élmények, amelyek arra akarták bírni, hogy ne Istennek, hanem az embernek, az embereknek adja hitét. Ahogy tették ezt Jézus földijei. vajon ott, egy sem volt, aki ezzel a hittel képes volt követni Jézust? Talán néhány volt, akiket kézrátételével meggyógyított. Bár, azokra azt esetekre azt a megjegyzést teszi Márk, hogy nem értek fel a csoda erejével. Vagyis, meggyógyultak ugyan, fizikailag, de meg nem tértek. Mert a csoda végül is az, ha az Isten beavatkozására az ember képes gyökeresen elfordulni a rossztól, és Istent követve a jót követni.

Bennem kell, nekem kell változnom, Isten szavát meghallanom, a hitre való buzdítást elfogadni, hogy kegyelem megszállott emberré legyek. Akkor, ha erre bírom magam, akkor pedig hirdetőjévé is kell lennem a csodának, hogy talán rám, ahogy Ezekielnek is mondja az Úr: „Hátha még ők is meghallják, és elhagyják bűneiket!” De nekem nem azt kell akkor sem figyelnem, hogy azok hogyan reagálnak rá, hanem arra, hogy hirdessem a csodát, amit velem tett az Úr. Aki végtelen szeretetével képtelen visszafogni magát, hogy az, aki igényli az kegyelméből meríthessen ahhoz, hogy hinni tudjon Benne, a szeretetben, a megváltásban, a megszabadításban. Van, aki eloldoz a földi gondok béklyójától, nem kell nekem megragadnom a földi gondok szintjén, nem kell, nem várhatja el senki tőlem, hogy minden problémát én oldjak meg! Nélkülem nem teljesülhet be megváltásom, de lehet, hogy másoké sem, ha hitemet nem gyakorlom!

Te, Szabadító Istenem, nem is kérek Tőled mást, csak add, hogy kegyelmeidet a lehető legteljesebb mértékben tudjam felhasználni, hasznosítani, a megváltói akaratod szerint. Ne váljak számodra herévé, használhatatlanná, inkább akarok annyira gyenge lenni, hogy a Te erősséged munkálkodhasson „a maga teljességében”! Ámen