Ám 7,10-17 - És Amaszja, Bétel papja, ezt az üzenetet küldte Jeroboámhoz, Izrael királyához: „Összeesküvést szít ellened Ámosz Izrael házában; az ország nem viselheti el mindenféle beszédjét! Azt mondja ugyanis Ámosz: „Kard által fog meghalni Jeroboám, és Izraelt fogságba hurcolják országából!” Ámoszhoz pedig így szólt Amaszja: „Eredj innen, próféta! Fuss Júda földjére, ott edd kenyeredet, és ott prófétálj! De Bételben ne prófétálj többé, mert ez királyi szentély és a királyság temploma!” Felelt erre Ámosz és mondta Amaszjának: „Nem vagyok én próféta, sem próféta fia; pásztor vagyok én, és vadfügét szedegetek. De az Úr meghívott engem, amikor a nyájat tereltem, és mondta nekem az Úr: „Menj, prófétálj népemnek, Izraelnek!” Most pedig halljad az Úr szavát: Te így szólsz: „Ne prófétálj Izrael ellen, és ne fakadj ki Izsák háza ellen!” Ezért így szól az Úr: „Feleséged a város paráznája lesz, fiaid és leányaid kard által hullanak el, földedet kötéllel felmérik, és te tisztátalan földön halsz meg, és Izraelt országából fogságba hurcolják!”

Zs 18B - Isten dicsőségét beszélik az egek, és keze művét hirdeti az égbolt. Ezt harsogja az egyik nap a másiknak, erre tanítja az egyik éj a másikat. Nem sustorgással, nem dadogással, hogy ne lehetne érteni őket: az egész földre elhat szózatuk, s a földkerekség határaira szavuk. Bennük ütötte fel a napnak sátrát, s az, mint a vőlegény, kilép nászházából, mint a hős, ujjongva indul neki útjának. Az ég egyik szélén kel föl, és útja annak másik széléig jut el, és nincs, aki melege elől elrejthetné magát. Szeplőtelen az Úr törvénye, felüdíti a lelket, az Úr rendelete megbízható, bölcsességet ad a kisdedeknek. Egyenesek az Úr végzései, vidámmá teszik a szívet, világos az Úr parancsa, felvilágosítja a szemet. Az Úr félelme tiszta, örökkön-örökké megmarad, igazak az Úr ítéletei, egytől-egyig igazságosak. Kívánatosabbak az aranynál, és megannyi drágakőnél, édesebbek a méznél, meg a csepegő lépes méznél. Szolgád meg is tartja őket, megtartásuk jutalma bőséges. Ki veszi észre a vétkeket? Tisztíts meg titkos bűneimtől, és a kevélységtől mentsd meg szolgádat, ne uralkodjék rajtam. Akkor szeplőtelen leszek, s a nagy vétektől tiszta maradok. Hadd legyen kedves előtted szám beszéde, és szívem elmélkedése mindenkor. Uram, én segítőm, én üdvözítőm!

Mt 9,1-8 - Ezután beszállt a bárkába, átkelt a tengeren és elment a saját városába. Ekkor íme, odahoztak hozzá egy ágyon fekvő bénát. A hitüket látva Jézus azt mondta a bénának: „Bízzál, fiam! Bűneid bocsánatot nyertek.” Erre íme, egyesek az írástudók közül azt mondták magukban: „Ez káromkodik.” Jézus látta gondolataikat és így szólt: „Miért gondoltok gonosz dolgokat a szívetekben? Ugyan mi könnyebb, azt mondani: „Bocsánatot nyertek bűneid”, vagy azt mondani: „Kelj föl és járj”? Hogy pedig lássátok, hogy az Emberfiának hatalma van a földön a bűnöket megbocsátani - s ekkor a bénához fordult -: Kelj föl, fogd ágyadat, és menj haza!” Az fölkelt és hazament. Amikor a tömeg látta ezt, félelem fogott el mindenkit, és dicsőítették Istent, aki ilyen hatalmat adott az embereknek.

Bizony, mi lehet annál nagyobb hatalom, mint, hogy Isten megengedi, sőt, felszólítja, megbízza az embert azzal, hogy hirdesse igazságát. Nem a sajátját, hanem Istenét! Bizalom, teljes önátadása ez Istennek, hogy nem félti tőlünk a maga igazát, azt a szeretetet, amit mi, a történelem során megcsúfolunk; mert sokszor a saját érdekünkben eltorzítjuk azt. Ami Isten valóságában szent, azt én - és már az ezredek során hatalommal, vagy hatalom nélkül –, de már mások is megszentségtelenítjük. Így élheti meg az ember a maga, vagy mások tetteit. De már ez is, nem ítélkezés? Hogyan ítélhetem meg bárkinek tettét, akár a magamét is? Ha hittel cselekszem, akkor nem kapok másra hatalmat, csak a cselekvésre, és Istenre kell bíznom annak eredményét. Mert amit gondolok, vagy mondok, hogy mások hogyan értik már nem az én dolgom.

Az, hogy mit hogyan és minek értek, az bennem dől el, bennem működik Isten lelke, vagy a gonosz. Ez az, ami az én felelősségem, hogy kinek engedek, mit engedek magamban szétáradni: a jót - Isten kegyelmét, és kegyelmében szeretetét; vagy a rosszat – a gonosz mesterkedését, álnokságát és csábítását?

Minden keresztény ember, evangelizálásra kapja hitét! Bizony, legelőbb önmagamat kell evangelizálnom, megtérítenem Istenhez, Benne elmélyedni, hogy bennem szétáradhasson, betölthessen. De, hogy aztán kiáradhasson belőlem, egészen a világ végső határáig. Istennek nincsenek határai, nem behatárolt, nem véges, mint amilyen én vagyok, még ma. Azonban, ha megengedem, hogy bennem szétáradhasson, betöltsön, és túlcsorduljon bennem, belőlem, akkor istenülhetek, végességem korlátain átléphetek, mert a szeretet szabaddá tesz, a jóra, a szépre, a magasztosra, a dalra. Igen Uram, aki mindenható Isten vagy, hallgatok szavadra, hallani akarom, meghallani – pontosabban, amikor szólsz, hogy „menj, prófétálj népemnek”. A prófétáló tehetségünk is különfélék, olykor szólnunk sem kell, hogy hallják meg Istent, csak csupán cselekvőkké kell lenni, hogy megláthassa a világ, hogy Isten lelke él bennünk! Máskor meg azt mondja az Úr: „miért gondolsz gonosz dolgokat a szívedben?” A gonosz gondolatoktól úgy tudom magam eltávolítani, ha tudva és akarva ragaszkodom, nevelem magam Krisztus szelídségére, alázatára. Erre is kell, lehet használni a vezeklést, az imát, a csendet, az elvonulást a pusztába, a böjtöt. Nem kell, hogy ezektől szenvedjek, jól is eshet, ha tudom, hogy kiért, és miért teszem, mert szeretetből teszem – csak ne a magam önzését, szépségét, csinosságát, tetszését keressem benne. Legyen mindig egy a fontos, Istennek tetszővé válhassak, szolgálatára alkalmasabbá. Aki nem a külsőre ad, hanem arra, hogy mennyire vagyok képes a lelkemet szolgálni. Persze, ez nem kell, hogy ellentétben legyen a külsővel. Ahogy Szent Ignác tanítja oly bölcsen, váljak közömbössé minden iránt, még a szentek iránt is. Ne gondoljam azt, hogy nekem nem lehetséges, ami nekik sikerült, de azt se higgyem magamról, hogy ha nekik, akkor nekem is sikerülhet. Nekem azt kell értenem, megismernem, hogy engem milyennek, és kinek teremtett az Isten, és mire akar használni, hogy általam is dicsősége legyen ebben a világban. Uram, Istenem, Aki értem vagy, érted lenni vágyom, hogy békét teremthess ezen a világon! „Hadd legyen kedves előtted szám beszéde, és szívem elmélkedése mindenkor. Uram, én segítőm, én üdvözítőm!” Ámen