Öt mondat, öt tanítás. De mi a közös bennük?

2Kir 19,9b-11.14-21.31-35a.36 - Amikor az meghallotta, hogy Tirhaka, Etiópia királya felől azt beszélik: „Íme, hadba vonult ellened” - s elindult ellene, követeket küldött Hiszkijához ezzel az üzenettel: „Ezt mondjátok Hiszkijának, Júda királyának: Meg ne csaljon téged Istened, akiben bizakodsz, s ne mondd: Nem kerül Jeruzsálem az asszírok királyának kezébe! Hiszen magad hallottad, mit cselekedtek az asszírok királyai minden országgal, miként pusztították el azokat. Hát éppen te tudsz majd megmenekülni? Amikor aztán Hiszkija átvette a levelet a követek kezéből és elolvasta, felment az Úr házába és az Úr elé tárta és így imádkozott az ő színe előtt: „Uram, Izrael Istene, aki a kerubok felett ülsz, te vagy egyedül a föld minden királyának Istene, te alkottad az eget és a földet. Hajtsd ide füledet s halld: nyisd meg, Uram, szemedet és lásd, halld meg Szanherib minden szavát, aki ideküldött, hogy gyalázza előttünk az élő Istent. Igaz, Uram, Asszíria királyai elpusztították azon nemzeteket s mindazok földjét s tűzbe vetették azok isteneit, hiszen azok nem voltak istenek, hanem emberi kéz fából s kőből való alkotásai s így megsemmisíthették őket. Nos tehát, te, Urunk, Istenünk, ments meg minket kezükből, hadd tudja meg a föld minden országa, hogy te, az Úr, vagy egyedül Isten!” Elküldött erre Izajás, Ámosz fia, Hiszkijához és üzente: „Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: Meghallgattam, amit tőlem Szanherib, az asszírok királya felől kértél. Ez az, amit az Úr felőle szólt: „Megvet téged s csúfot űz belőled Sion szűzi lánya, hátad mögött fejét rázza, Jeruzsálem lánya, mert a megmaradtak fognak kivonulni Jeruzsálemből és a megszabadultak Sionnak hegyéről. A Seregek Urának buzgalma fogja véghezvinni ezt. Éppen azért ezt mondja az Úr Asszíria királya felől: nem jön be e városba, nyilat sem lő belé, pajzzsal sem támadja meg, sánccal sem veszi körül: az úton, amelyen jött, visszatér, s e városba be nem jön, - úgymond az Úr -, mert megoltalmazom s megmentem e várost önmagamért és szolgámért, Dávidért.” Csakugyan, még azon az éjjelen az történt, hogy eljött az Úr angyala s megölt az asszírok táborában száznyolcvanötezer embert. Amikor aztán reggel felkelt s látta a megannyi holttestet, felkerekedett, elment és visszatért Szanherib, az asszírok királya és Ninivében maradt.

Mt 7,6.12-14 - Ne adjátok a szent dolgokat kutyáknak, és gyöngyeiteket ne dobjátok a disznók elé, nehogy eltapossák azokat lábukkal, és megfordulva széttépjenek titeket. Mindazt, amit szeretnétek, hogy megtegyenek nektek az emberek, tegyétek meg ti is nekik. Mert ez a törvény és a próféták. A szűk kapun át menjetek be, mert széles a kapu és tágas az út, amely a pusztulásba vezet, és sokan vannak, akik bemennek rajta. S milyen szűk a kapu és szoros az út, amely az életre visz, és milyen kevesen vannak, akik megtalálják!

Öt mondat, öt tanítás. De mi a közös bennük?

-      Ami számomra érték, az a kutyákat, disznókat megzavarja, mert nem tudnak azzal mit kezdeni, és zavarodottságukban támadóvá válhatnak. Kik ezek az állatok Jézus tanításában? Talán azok, akik számára a szent dolgok, a gyöngyök valóságos - lelki - értéke nem felismerhető, hitehagyottak, vagy eleve elutasítják, nem vesznek tudomást Isten szándékáról. Itt a „ne adjátok” kincseiteket nekik, megfontoltságot, helyes ítélőképességet vár el azoktól Isten, akikre rábízza az értékeit. Felelősséggel való tartozás ez Istennek, ami tudatosság is kell, hogy legyen.

-      Ha tudatossággal viselem, gondozom, használom, elfogadom az Istentől kapott szent dolgokat, és kincseimet, akkor tudom már azt is, hogy mi válik hasznomra, mit tudok másoktól a magam hasznára fordítani, mi az, amit igénylek és szeretnék a környezetemtől ahhoz, hogy értékeimet gazdagítani tudjam. Ezzel a gondolattal talán Jézus azt akarja mondani, hogy általánosságban, vagy, ha személyes ismeretre is jutok embertársaimmal, akkor magam hasznáról felismerhetem, hogy mi lehet az ő szükségük is. És ez, nem biztos, hogy pillanatnyi állapotuk szerinti igényeikkel egyezik! Ne tántorítson el attól, hogy tudjam, mi az, amire szükségem van.

-      Egyébként, ez a gondolat nem Krisztustól való, már az ószövetségben is megtalálható, Hillél zsidó rabbi hasonlóan szólt: „Amit nem szeretsz, ne tedd embertársadnak”, amiben sok más ószövetségi törvény összefoglalása benne van.

-      A tömegvonzás káros következményeire figyelmeztet itt Jézus. Ami napjainkban a fogyasztói társadalom, a média reklámkampányai, sőt, a moderált sajtó, pletykalapok cikkei mind - a személyes út megtalálása ellen hatnak. Vedd meg amit ajánlok, erre van szükséged, ez kell neked, ez az a jó, amire vágysz. Ha az ember nem találkozik Jézussal, vagy elkerülni kész Őt, mert olyan könnyű ezeket ma meghallani és engedni a csábításoknak, különösen, ha pénzem is van rá, úgy érezhetem, hogy miért lennék én kevesebb, szegényebb másoknál, akik ezt megtehetik, nekem is jár, én sem vagyok kevesebb másoknál, hogy megtehessem. Talán meg is győzöm magam, hogy vegyek fel rá hitelt, majd szép lassan visszafizetem, és közben állandóan lefoglalom magam valamivel, csak ne kelljen azon elgondolkodnom, hogy mennyiben válik mind ez az én hasznomra? Mi is az én hasznom mindebből? Mit ér az én életem, és kinek? Azért keresek, hogy mások zsebét tömködjem vele, miközben egyre értéktelenebbé válok, minőségtelen, tömegtájékoztatói eszközzé válok? Mert ajánlják, mert éppen kapható, vagy talán le is van értékelve, akkor meg kell vennem. Sodródok egy tömeggel egy széles kapu felé, vagy megállok, és eltűnődöm azon, hogy merre is szeretnék menni, hova is tartok?

-      Lehet, hogy meg kellene néznem, hogy az a néhány ember, aki abba a másik irányba megy, miért megy arra?

Tudatosság, felelősség, megfontoltság, és ne engedjem meg, hogy ítélőképességemmel más rendelkezzen. Nekem van egy mesterem, egy tanítóm, akire hallgatni, nem elavult, idejét múlt dolog. A bölcsebbre ráhagyatkozni, csak azért, mert kétezer évvel ezelőtt is már tudta, hogy mi jó nekem, nem kell elhinnem, hogy nevetséges, butaság, oktalanság, maradiság. Tulajdonképpen, ha ezekre a hangokra hallgatok, ezek is a sodródás súrlódó hangjai, melyek terelni akarnak a széles kapu felé. Igen, néha meg kell állni a tömegben is, és félrehúzódni, megkeresni a csendet, ahol kívülről láthatom magam, és a világot, melyben benne vagyok, bele vagyok merülve, sodortatva általa. Merjem megszólítani mesteremet: Te mindehhez mit szólsz, hogy látsz Te engem? Ha a mesterem olyan tanító, aki valóban, minden tanítványát barátjának, sőt testvérének tart, mert mindegyikünknek javát, sikerét, győzelmét akarja, akkor érdemes azon eltűnődni, hogy kire hallgassak? Azokra-e, akik jónak ítélik azt, amit visszhangként maguk bátorítására harsognak, mert abban lelik bátorságukat, ha engem is meg tudnak a maguk vélt igazságaikról győzni. Vagy hallgassak arra, aki mindenkinek, mindegyikünknek valami olyan dologra akarja irányítani a figyelmét, amiben nem a pillanatban való örömre, hanem a jövőmre adott választ adja meg? Érzékenység az értékre, értéknek tartani, mi nem értékelődhet el. Istenem add, hogy ne engedjek annak, ami könnyebb, ami egyszerűbb, ami kellemesebb, csak azért, hogy a pillanatban elfeledjem a jövőmet, amit Rád bízok most vakon! Ámen