Mégsem az életért tartsam távol magam a gonosztól!

1Kir 21,1-16 - Ezen események után ez történt. Volt abban az időben a jezraeli Nábótnak egy szőlője Jezraelben, Áchábnak, Szamaria királyának palotája mellett. Szólt azért Ácháb Nábótnak, s azt mondta: „Add nekem szőlődet, hogy zöldségeskertet csináljak magamnak belőle, mivel szomszédságomban, a házam mellett van, s én egy jobb szőlőt adok érte neked, vagy ha inkább úgy tetszik, annyi értékű ezüstöt, amennyit ér.” Nábót azt felelte neki: „Mentsen meg az Úr attól, hogy odaadjam neked atyáim örökét!” Ácháb erre elment házába, bosszankodva s mérgelődve a beszéd miatt, amelyet a jezreeli Nábót szólt neki, amikor azt mondta: „Nem adom neked atyáim örökét” - és ágyára vetette magát, s a falnak fordította arcát, s nem evett semmit sem. Bement erre hozzá felesége, Jezabel és azt mondta neki: „Mi dolog ez? Miért szomorodott meg lelked, s miért nem eszel semmit sem?” Ő azt felelte neki: „Beszéltem a jezreeli Nábóttal, s azt mondtam neki: Add nekem szőlődet, s megkapod az árát, vagy ha úgy tetszik neked, jobb szőlőt adok neked érte - s ő azt mondta: „Nem adom neked szőlőmet.” Azt mondta erre neki felesége, Jezabel: „Nagyszerű tekintélyed van, s pompásan kormányozod Izrael országát! Kelj fel, s végy magadhoz ennivalót, s légy jókedvű, majd én fogom neked adni a jezreeli Nábót szőlőjét.” Levelet írt tehát Ácháb nevében, s azt megpecsételte annak gyűrűjével, s elküldte azokhoz a vénekhez és főemberekhez, akik Nábóttal laktak, s városában voltak. Ez volt pedig a levél tartalma: „Hirdessetek böjtöt, s ültessétek Nábótot a nép elsői közé, s fogadjatok fel ellene két embert, akik Béliál fiai, hogy ezt a hamis tanúságot mondják: „Káromolta Istent s a királyt” - s aztán vigyétek ki s kövezzétek meg, hogy így meghaljon.” - Polgártársai, a vének és a főemberek, akik vele a városban laktak, úgy is cselekedtek, amint Jezabel meghagyta nekik, s amint meg volt írva a levélben, amelyet nekik küldött: böjtöt hirdettek, s Nábótot a nép elsői közé ültették, s odavittek két ördögfia embert, s leültették őket vele szemben, s azok, tudniillik ezek a szinte ördögi emberek, ezt a tanúságot mondták ellene az egész sokaság előtt: „Káromolta Nábót Istent s a királyt” - amiért is kivitték őt a városon kívülre, s agyonkövezték. Aztán elküldtek Jezabelhez, s üzenték: „Nábótot megkövezték, s meghalt.” Történt továbbá, hogy amikor Jezabel meghallotta, hogy Nábótot megkövezték, s az meghalt, ő így szólt Áchábhoz: „Kelj fel, s foglald el a jezreeli Nábót szőlőjét, aki nem hallgatott rád, és nem akarta azt pénzért odaadni, mert Nábót nem él, hanem meghalt.” Amikor ezt Ácháb meghallotta, azt tudniillik, hogy Nábót meghalt, felkelt, s lement a jezreeli Nábót szőlőjébe, hogy elfoglalja.

Mt 5,38-42 - Hallottátok, hogy azt mondták: „Szemet szemért, és fogat fogért” [Kiv 21,24]. Én viszont azt mondom nektek: ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem aki megüt téged a jobb arcodon, fordítsd oda neki a másikat is. És aki pereskedni akar veled és el akarja venni a köpenyedet, engedd át neki a ruhádat is; s ha valaki kényszerít téged egy mérföldnyire, menj el vele kettőre. Aki kér tőled, annak adj, és attól, aki kölcsön akar kérni tőled, el ne fordulj.

Mégse az életért tartsam távol magam a gonosztól! Hisz az, aki az életet jobban szereti, mint a halált, nem különb a gonosznál. Hogy is mondja Szent Ignác?

„Az ember arra van teremtve, hogy Istent, a mi Urunkat dicsérje, tisztelje és szolgáljon neki, és ez által lelkét üdvözítse. Minden egyéb a föld színén az emberért van teremtve, és azért, hogy segítse őt a cél elérésében, amire teremtve van. Szükséges ezért, hogy közömbösekké tegyük magunkat minden teremtménnyel szemben, ami szabad akaratunk döntésére van bízva és nincs neki megtiltva. Úgyannyira, hogy a magunk részéről ne akarjuk inkább az egészséget mint a betegséget, a gazdagságot mint a szegénységet, a tiszteletet mint a gyalázatot, a hosszú életet mint a rövidet, és következetesen így minden másban; egyedül azt kívánva és választva ami jobban elvezet minket a célba, amire teremtve vagyunk.”

A tudatos Istenre orientáltság legyen a fegyelmezettségem középpontjában. Semmihez sem ragaszkodni, egyedül csak Isten dicsőítéséhez, ami szolgálattal együtt járó élet. Ne azért adjam oda mindenemet, mert jószívű vagyok, hanem azért váljak jószívűvé, mert semmihez sem ragaszkodom, semmi sem kell nekem, ami eltávolít Istentől, vagy elvonja figyelmemet Istenről.

Ez az érték az, ami a gonosz számára áthatolhatatlan, megfejthetetlen, legyőzhetetlen. De abban soha se legyek bizonyos, hogy mikor vagyok ebben az állapotban, védelemben. Tudnom kell, hogy még magam is, a magam számára is, titok vagyok. Pontosan a szabad akaratom folytán, Isten szabadságában vagyok az. Egyedül a szeretet az, ami nem korlátoz be; de nekem is szeretet által kell élnem, hogy ne korlátozzam be magam. De ki az, aki elmondhatja magáról, hogy Isten által a teljes szentségi létben létezik? A szeretet birtokosa? Élő, testbe rejtezett lélek ezt sohasem állíthatja, mert időben, és térben korlátozottak vagyunk mindannyian, így a szeretetképességünkben is. De azért – és ezt tudnia kell az embernek, tisztában kell lennünk ezzel -, hogy ráébredhessünk, tudatosuljon bennünk, hogy Isten szeretete, szerető irgalma, kiengesztelődésére való késztetettsége nélkül üdvösségünk fogyasztói értékű, mulandó, ahogy az, az ártatlanságunk is. Ezért hitünk, bizalom nélkül, mit sem ér.

Istenem, Teremtő jó Atyám. Rád bízom magam, szeretve levésem minden érdemét, Neked ajánlom, hogy Benned maradni bírjak, és szabadságomban el ne bízzam magam. Segíts, erősíts meg, hogy szeretetedben minden nappal növekedjen hitem, bizalmam, hogy reményemet megőrizni bírjam, hogy elnyerhetem Tőled bűneimnek bocsánatát! Ámen