„A hit erősít meg, hogy reménnyel és elkötelezettséggel tekintsünk világunkra …”
2Pét 3,12-15a.17-18 - akik várjátok és epedve óhajtjátok Isten napjának eljövetelét, amikor az egek elégnek és szétfoszlanak, az elemek pedig a tűz hevétől elolvadnak? Mi azonban - az ő ígérete szerint - új eget és új földet várunk [Iz 65,17], ahol igazság lakik. Ha tehát, szeretteim, ezeket várjátok, azon legyetek, hogy szeplőtelenül és feddhetetlenül találjon titeket békességben. Tekintsétek a mi Urunk hosszútűrését rátok nézve üdvösségnek, amint a mi szeretett testvérünk, Pál is megírta azt nektek a neki adott bölcsesség szerint. Ti tehát, szeretteim, miután mindezt előre tudjátok, vigyázzatok, hogy az istentelenek tévelygése magával ne ragadjon titeket, és el ne veszítsétek saját szilárdságotokat. Sőt, inkább növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk és üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében. Neki legyen dicsőség most és az örökkévalóság napján! Ámen.
Mk 12,13-17 - Később odaküldtek hozzá a farizeusok és Heródes-pártiak közül néhányat, hogy megfogják őt beszédében. Akik odajöttek, azt mondták neki: „Mester! Tudjuk, hogy igaz vagy, és nem nézed az emberek személyét, hanem az Isten útját igazságban tanítod. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessünk, vagy ne fizessünk?” Ő azonban tisztában volt képmutatásukkal, ezért azt mondta nekik: „Miért kísértetek engem? Hozzatok nekem egy dénárt, hadd lássam!” Azok hoztak egyet. Ekkor megkérdezte tőlük: „Kié ez a kép és a felirat?” Azt felelték neki: „A császáré.” Erre Jézus azt mondta nekik: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené.” És csodálkoztak rajta.
„A hit erősít meg, hogy reménnyel és elkötelezettséggel tekintsünk világunkra, várva az »új eget és új földet, melyekben igazságosság lakik«” (vö. Jel 21,1.; 2 Pt 3,13) írja a pápa, a Porta fidei 14. pontjában, buzdítva bennünket arra, hogy igyekezzünk a felebarátink szemében felfedezni Krisztus szeretetét. Ami egy állandósulttá váló Krisztusra hangolódást feltételez. Bárcsak! Micsoda tökéletes keresztényi állapot volna, amikor e világ embere teljesen Krisztusba szerelmesedve élni világát! Igen, szentnek lenni, az nem célnak kell lennie, hanem állapotnak, ami maga után vonja, hogy Isten irgalma már biztonságot jelenthet, vagyis megmásíthatatlan következményévé lesz annak, hogy üdvösségünk vár ránk!
Várakozni, ami nem tétlenséget jelent, hanem készületet, egy állandósult készületet arra, hogy mikor eljön, akkor az természetes belelendüléssé legyen Isten örökségébe. Bűnös ember csak álmodozhat erről, de ha álmodozik is, talán késztetetté is lesz az által arra, hogy tegyen is valamit szeretetből. Annyira megragadt bennem, hogy a szeretet eltakarja a bűnt. Isten szeretetét felfogni, és abban hasonlatosságot venni magamra, ami által nem a bűneim miatt fanyalgok, és állandó stresszben vagyok, hogy jaj, vajon mit fog dönteni, mikor megítél? Inkább keresni a szeretetben valóság módját, képességét, állapotát, hogy abban jól érezni bírjam magam. Hogy bírjam Isten szeretetét kiélvezni, és ebben az élvezetben átengedni magamon, hogy mást is megérinthessen – általam!
Szeress úgy Istenem, hogy engemet is szeretetre bírjál! Ámen
