Minden gondolatomat arra fordítani, hogy hitemmel szolgáljak!

2Pét 1,2-7 - Kegyelem és békesség töltsön el benneteket Isten és a mi Urunk Jézus ismeretében! Mindazokat a javakat, amelyek az élethez és az istenfélelemhez szükségesek, az isteni hatalom ajándékozta nekünk azáltal, aki minket saját dicsőségével és erejével meghívott. Általa nekünk ajándékozta a rendkívül nagy és értékes ígéreteket, hogy ezek által részeseivé legyetek az isteni természetnek, és megmeneküljetek a világban uralkodó vágyak romlottságától. Fordítsátok tehát ti is minden gondotokat arra, hogy hitetekkel szolgáljátok az erényt, az erénnyel a tudományt, a tudománnyal a mértékletességet, a mértékletességgel a béketűrést, a béketűréssel az istenfélelmet, az istenfélelemmel a testvéri szeretetet, a testvéri szeretettel pedig a felebaráti szeretetet.

Mk 12,1-12 - Ezután példabeszédekben kezdett szólni hozzájuk: „Egy ember szőlőt ültetett, bekerítette sövénnyel, présgödröt ásott és őrtornyot épített [Iz 5,1-2]. Aztán kiadta azt bérlőknek, és idegen földre utazott. Amikor elérkezett az ideje, elküldött egy szolgát a bérlőkhöz, hogy hozzon tőlük a szőlő terméséből. Azok megragadták őt, megverték, és üres kézzel bocsátották el. Erre másik szolgát küldött hozzájuk; ennek még a fejét is betörték és gyalázattal illették. Majd ismét másikat küldött, de azt is megölték, azután még másokat is. Ezek közül némelyeket megvertek, a többieket pedig megölték. Volt neki egy igen kedves fia, utoljára azt küldte el hozzájuk. Azt gondolta ugyanis: „A fiamat tiszteletben fogják tartani.” A bérlők azonban így szóltak egymáshoz: „Itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és miénk lesz az örökség!” Megragadták, megölték és kidobták a szőlőn kívülre. Mit fog ezután tenni a szőlő ura? Eljön, megöli a bérlőket, a szőlőt pedig másoknak adja. Vagy nem olvastátok az Írást: „A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett; az Úr tette azzá, és csodálatos ez a mi szemünkben?” [Zsolt 118,22-23] Ekkor el akarták őt fogni, de féltek a tömegtől. Megértették ugyanis, hogy róluk mondta ezt a példabeszédet. Otthagyták hát őt, és elmentek.

Minden gondolatomat arra fordítani, hogy hitemmel szolgáljak! A kegyelem, és békesség által, ami betölteni kész Isten és mi Urunk Jézus Krisztus ismerete által. Vagyis befogadóvá kell lennem, ami feltételezi alázatomat, hogy megengedem, helyet adok, helyet készítek Isten számára bennem. A megajándékozottság élményével, hogy gazdagabbá lehessek. Igen, részévé lehetek az isteni természetnek, ahogy az részem lett már a teremtés kezdete óta, de e világba születésem által rám van bízva, hogy azt érdememként viselem, vagy lerázom magamról. Ha érdememmé lesz, mert elfogadom, akkor ez válik erényességemmé, amivel képessé lehetek a tudomány, a mértékletesség, a béketűrés, az istenfélelem, a testvéri szeretet, és legvégül a felebaráti szeretet szolgálatára. Egy életen át tartó fejlődés folyamatában eljuthatok az isteni természet tökéletességére. Imádság lelke, bölcsesség lelke, a tudás lelke, a szelídség lelke, a kicsinység lelke Uram, töltsön el, hogy emberi mivoltomban felnőni lehessek képes Hozzád. Nehogy lerántani akarjalak magamhoz, hiszen akkor én, soha nem válhatok Hozzád hasonlóvá. Segíts meg engem, erősíts meg engem, győzz le engem! Ámen