Két személy beszélgetéséből

ApCsel 22,30; 23,6-11 - Másnap aztán tüzetesebben meg akarta tudakolni, hogy a zsidók mivel vádolják. Eloldoztatta őt, összehívta a papokat és az egész főtanácsot, azután elővezette Pált, és eléjük állította.

Mivel Pál tudta, hogy egyrészük a szaddúceusok közül, a többi pedig a farizeusok közül való, felkiáltott a főtanácsban: „Férfiak, testvérek! Farizeus vagyok, és farizeusok fia! A reménység és a holtak feltámadása miatt állok törvény előtt.” Mihelyt kimondta ezt, nézeteltérés támadt a farizeusok és a szaddúceusok között, és a sokaság megoszlott. A szaddúceusok ugyanis azt mondják, hogy nincs feltámadás, sem angyal, sem lélek; a farizeusok pedig mindkettőt vallják. Lett erre nagy lárma. A farizeusok közül ugyanis néhányan felálltak, és harciasan kijelentették: „Semmi rosszat sem találunk ebben az emberben! Lehet, hogy lélek, vagy angyal szólt hozzá.” Mivel a vita elfajult, az ezredes attól tartott, hogy szétszaggatják Pált. Kiadta tehát a parancsot, hogy a katonák jöjjenek le, ragadják ki közülük, és vigyék a várba. A következő éjszakán pedig megállt mellette az Úr, és azt mondta neki: „Légy állhatatos, mert amint tanúságot tettél rólam Jeruzsálemben, úgy kell tanúságot tenned Rómában is.”

Jn 17,20-26 - De nem csupán értük könyörgök, hanem azokért is, akik az ő szavuk által hinni fognak bennem, hogy mindnyájan egy legyenek; ahogyan te, Atyám, bennem vagy, és én tebenned, úgy ők is egy legyenek mibennünk, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Azt a dicsőséget, amelyet nekem adtál, átadtam nekik, hogy egy legyenek, ahogyan mi egy vagyunk. Én őbennük, te énbennem, hogy tökéletesen egy legyenek, hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, mint ahogy engem szerettél. Atyám, azt akarom, hogy ők is, akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem a világ teremtése előtt. Én igaz Atyám! A világ nem ismert meg téged, de én ismertelek téged, és ők is megismerték, hogy te küldtél engem. Megismertettem velük a nevedet, és meg is fogom ismertetni, hogy a szeretet, amellyel engem szerettél, bennük legyen, és én őbennük.”

Két személy beszélgetéséből, akikről tudott, hogy nagyon bensőséges viszonyban vannak egymással, mi lehet világos annak, aki csak kihallgatja őket? Ezzel az alázattal kísérlem meg, hallani és hallgatni Jézus imáját. Mi hallható meg a számomra?

Ebben az evangéliumi fejezetben Jézus már kiterjeszti könyörgését a világ végezetéig előforduló minden emberre, akik hinni fognak benne. Vallástól, és felekezettől függetlenül, minden Krisztusban hívőre gondol, hogy egyek legyenek a hitben. Arra az egységre vágyakozik, arra kér az Atyától kegyelmet, erőt, és még ki tudja mi az, amire szükség lehet, hogy olyan egységben legyünk, lehessünk, amilyen egység van kettőjük között. De nem csupán közöttünk legyen meg ez az egység, hanem Velük is legyünk ebben az egységben egyek! Lehet-e átfognom, megéreznem, ezt a végtelenségbe nyúló, időtlenségbe hajló egységet? Ami egészen személyes, képes felülemelkedni mégis a kicsinyes személyemen, és olyan erőt árasszon belőlem, amilyen erőt áraszthat a történelmi távlatokon át is arra, hogy elhihesse abból a világ, hogy Jézust az Atya Isten küldte a világba, és bennünket Jézus, azzal azonos küldetéssel küld a világba? A tökéletes egységet megélő képességével hinni önmagamban, Benned – minden Jézusban hívőben, Jézusban és az Atyában. Alázat, bizalom, szelídség, megengedő észség, remény legalább – bizonyos mértékben - szükséges, hogy legyen bennem a hit által, hogy a kegyelem képes legyen ezen munkálkodni, és e Mindenség Egységébe beleintegrálhasson. Úgy tűnik Jézus imájából, hogy erre – az egységnek a megélésére – szükség van ahhoz, hogy ott lehessünk, ahol Jézus Krisztus van, mert láttatni vágyakozik azt a dicsőséget, ami a Vele való egységben ránk is vetülhet. Így, vagy akkor bizonyos, hogy bennünk van az Atya szeretete, Jézussal egyetemben.

Hol tartok ebben? Az egység mennyire az enyém, mennyire vagyok képes magamból ezt az egységet kiárasztani, sugározni, befogadni? Hitem mennyiben az, amit Jézus óhajt, igényel tőlem, amihez kéri az Atyától a kegyelmi részt? Mert az a kifejezés, ami feltételezi az „önrészt” az Ember részéről: „akik az ő szavuk által hinni fognak bennem”, az feltétele annak, hogy az Atyától kiesdekelt kegyelem, irgalom, vagy bármi más, érvényesülhessen.

Az egységért Uram, a Benned – a Szentháromságos Egy Istenben - való egységért imádkozom Jézussal. De én azért, hogy képes lehessek a magam részéről arra, amit szükséges megtennem, odaadnom magamból, hogy Veletek és minden Krisztusban hívővel a közösség, az egység meglenni lehessen, úgy, ahogy Jézus gondolja, ahogy Te gondolod Atyánk! Ámen