Az élet minőségi megnyilvánulása az

ApCsel 19,1-8 - Amíg Apolló Korintusban volt, Pál bejárta a felső tartományokat, aztán Efezusba jött, s néhány tanítványra talált. Ezeknek azt mondta: „Vajon megkaptátok-e a Szentlelket, amikor hívők lettetek?” Azok azonban azt felelték neki: „Még csak azt sem hallottuk, hogy van Szentlélek.” Ő erre megkérdezte: „Hogyan vagytok hát megkeresztelve?” Azok így feleltek: „János keresztségével.” Erre Pál azt mondta: „János a bűnbánat keresztségével keresztelte a népet, s azt mondta, hogy abban higgyenek, aki utána jön, azaz Jézusban.” Amikor ezt meghallották, megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevében. Pál rájuk tette kezeit, és a Szentlélek leszállt rájuk, ők pedig nyelveken kezdtek beszélni és prófétáltak. Ezek a férfiak összesen mintegy tizenketten voltak. Azután bejárt a zsinagógába, bátran tanított három hónapon át, és meggyőzően vitatkozott Isten országáról.

Jn 16,29-33 - Tanítványai erre azt mondták: „Íme, most nyíltan beszélsz, és nem példabeszédet mondasz. Most tudjuk, hogy mindent tudsz, és nincs szükséged arra, hogy valaki kérdezzen téged. Ezért hisszük, hogy az Istentől jöttél.” Jézus azt felelte nekik: „Most hiszitek? Íme, eljön az óra, sőt már itt is van, amikor elszéledtek, mindenki az otthonába, engem pedig magamra hagytok. De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. Ezeket azért mondtam el nektek, hogy békességtek legyen bennem. A világban megpróbáltatások érnek titeket, de bízzatok, én legyőztem a világot.”

Az élet minőségi megnyilvánulása az, az Ember számára is, amikor képes azt mondani, hogy „nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van”. A hit bizalmával, és reményével válhatunk így békességszerzőkké a világban. Mert a legfontosabb birtokosai lehetünk, aminek birtokában miden más elhanyagolható, lényegtelen részlet. De, mert azok így, ebben az állapotban nem lehetnek meghatározók, sorsdöntők, érdeket befolyásoló tényezők. Ezt kellene minden világfinak felismerni, hogy a világlátás eltörpülhessen az Isten - látás mellett.

Meg kellene próbálnom a kézrátételt, azt, hogy áldóvá válhatok, ha nem magam akarok áldani, de Isten kegyelmének közvetítésére bírom magam. Micsoda különbség a kettő: nem hatalmam van, de Isten hatalmának közvetítésére kapok lehetőséget. A hit által, amit növelni, megerősíteni magam akaratával növelni vagyok bátor, abból a kegyelemből kiindulva, amit Isten szeretete teremtett meg bennem. A hitem megélése lehet az, amikor a Benne felfedezett önmagamat kifejezni merem, bírom, viselem, csak mert elfogadom, hogy a hit ereje nem az enyém, de kiáradni akar általam.

Istenem gyűrj le engem, fektess két vállra, csak hogy szolgálatodat merjem, és bírjam magamra venni, hogy így dicsőséged lehessen itt a földön! Ámen