Aki ott jön, az a Valaki!

ApCsel 11,1-18 - Az apostolok és a júdeai testvérek meghallották, hogy a pogányok is befogadták Isten igéjét. Mikor tehát Péter feljött Jeruzsálembe, a körülmetéltségből valók nekitámadtak, és azt mondták: „Bementél a körülmetéletlen férfiakhoz, és ettél velük!” Erre Péter hozzáfogott, hogy sorjában elmondja a történteket: „Joppe városában voltam és imádkoztam, amikor lelkem elragadtatásában látomást láttam. Valami edény ereszkedett le, mint egy nagy lepedő, a négy sarkánál fogva az égből, úgyhogy egészen elém ért. Mikor szemügyre vettem és beletekintettem, négylábú földi állatokat és vadakat, csúszó-mászókat és égi szárnyasokat láttam. Szózatot is hallottam, amely felszólított: „Kelj föl Péter, öld meg és edd!” Én azonban azt mondtam: „Távol legyen tőlem, Uram, mert közönséges vagy tisztátalan sohasem jutott a számba!” Erre másodszor is megszólalt a szózat az égből: „Amit Isten tisztává tett, azt te ne mondd közönségesnek.” Ez pedig három ízben történt, mire az egész újból visszaemelkedett az égbe. Akkor nyomban három férfi állt ott a házban, amelyben voltam. Cézáreából küldték őket hozzám. Ekkor a Lélek azt mondta nekem, hogy menjek velük minden habozás nélkül. Velem jött ez a hat testvér is, és beléptünk Kornéliusz házába. Ő elbeszélte nekünk, hogyan látta az angyalt, aki megállt házában, és így szólt hozzá: „Küldj Joppéba, és hivasd el Simont, akit Péternek is hívnak; ő olyan igéket hirdet majd neked, amelyek által üdvözülsz, te és egész házad.” Amikor aztán beszélni kezdtem, a Szentlélek leszállt rájuk, ahogyan miránk is kezdetben. Ekkor megemlékeztem az Úr szaváról, amely megmondta: „János csak vízzel keresztelt, titeket azonban Szentlélekkel fognak megkeresztelni” [1,5; Lk 3,16]. Ha tehát Isten ugyanazt a kegyelmet adta nekik, mint nekünk, akik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, ki vagyok én, hogy útjába állhattam volna Istennek?” Mikor ezeket meghallották, megnyugodtak, és így magasztalták Istent: „Tehát a pogányoknak is megadta Isten a bűnbánatot, hogy ők is életet nyerjenek!”

Jn 10,1-10 - „Bizony, bizony mondom nektek: Aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem máshol oson be, az tolvaj és rabló. Aki pedig az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Ennek ajtót nyit a kapus, a juhok pedig hallgatnak a szavára. Juhait a nevükön szólítja, és kivezeti őket. Amikor mindegyiket kiengedi, előttük megy, a juhok pedig követik őt, mert ismerik a hangját. Idegen után pedig nem mennek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik.” Ezt a példabeszédet mondta nekik Jézus, de ők nem értették, mit mondott. Jézus ekkor ismét szólt: „Bizony, bizony mondom nektek: Én vagyok az ajtó a juhok számára. Mindnyájan, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók, s a juhok nem is hallgattak rájuk. Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, bejár és kijár, és legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.

Aki ott jön, az a Valaki!
Jn 10,1-10 

Kérdőn tekintenek Rá.
Mégis felnéznek, szavait figyelve.
Mert tekintete parancsoló,
bár türelmes, és szelíd.
Ki vagy Te, idegen?
Idegennek mondhatlak-e?
Vagy úgy helyesebb:
számodra én ne legyek az?
Kiáltásnak hallom hangod,
- pedig oly bársonyosan szól.
Mégis összeroppantja büszkeségem,
alázatra fenyítve szívem,
csak, hogy békéd beterítsen.
Bizony, bizony, úgy terelsz,
hogy észre se vegyem,
mégis, mennem kell, követve,
akkor is mikor Te,
csak követsz - jámbor tekintettel.
Ám közben ajtót nyitsz nekem,
hogy életem legyen. Gazdagon,
részvéttel telve, megértőn.
De, e földi lét mégsem lesz idegen.
Csupán, ezek részletek,
percek, órák, jelenetek,
melyek felidézik a végtelent,
mi időtlen, örök, végzetes.
Mert ott már nem marad más
- se bor, se kenyér - mi ízletes,
miben most örömöm lelhetem.
Egyedülien csak egy,
miben mindent mi volt feledhetek:
mert az egészen a szeretet.
Amit még most meg sem érthetek,
nem lehet, meg nem engedett,
mert a világ minderről mást gondol,
mint ami mindebből lehet.
Aki volt, van, Akiből lehetek,
azt nem érthetem.
A legcsodálatosabb érzés,
hogy ettől szenvedek.
Csak, hogy egyszer, része lehetek!

Egyetlen egy döntést. – Kér, követel?
Megengedi, nekem.
Csak az, egészen az enyém legyen!