Az Isten hasonlatosságára teremtett Ember
ApCsel 4,23-31 - Elbocsátásuk után övéikhez mentek, és hírül vitték nekik, hogy mi mindent mondtak nekik a főpapok és a vének. Mikor azok meghallották ezt, egy szívvel-lélekkel így fohászkodtak Istenhez: „Urunk, te vagy az, aki alkottad az eget és a földet, a tengert és mindent, ami bennük van [Zsolt 146,6; Kiv 20,11], aki Dávidnak, a mi atyánknak, a te szolgádnak szájával, a Szentlélek által azt mondtad: „Miért acsarkodnak a nemzetek s terveznek hiúságokat a népek? A föld királyai felkeltek, egybegyűltek mind a fejedelmek az Úr ellen s az ő Fölkentje ellen” [Zsolt 2,1-2]. Mert valóban egybegyűltek ebben a városban a te szent Fiad, Jézus ellen, akit fölkentél: Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izrael népeivel, hogy végrehajtsák, amiről kezed és akaratod elhatározta, hogy megtörténjék. Most tehát, Urunk, tekints fenyegetéseikre, s add meg szolgáidnak, hogy teljes bizodalommal hirdessék igédet. Te pedig nyújtsd ki kezedet gyógyításokra, hogy jelek és csodák történjenek szent Fiadnak, Jézusnak neve által.” Miután így imádkoztak, megremegett a hely, ahol egybegyűltek. Mindnyájan beteltek Szentlélekkel, s bátran hirdették Isten igéjét.
Jn 3,1-8 - Volt a farizeusok közt egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik főembere. Éjszaka elment Jézushoz, és így szólt hozzá: „Rabbi, tudjuk, hogy Istentől jött tanító vagy, mert senki nem tudja ezeket a jeleket véghezvinni, amelyeket te cselekszel, hacsak nincs vele az Isten.” Jézus azt felelte neki: „Bizony, bizony mondom neked: ha valaki újra nem születik, nem láthatja meg Isten országát.” Nikodémus megkérdezte: „Hogyan születhet meg az ember, ha már vén? Csak nem mehet be ismét anyja méhébe, hogy megszülessék?” Jézus azt válaszolta: „Bizony, bizony mondom neked: ha valaki nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be Isten országába. Ami a testből született, az test, és ami a lélekből született, az lélek. Ne csodálkozz, hogy azt mondtam neked: szükséges újra születnetek. A szél ott fúj, ahol akar. Hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van mindaz, aki a Lélektől született.”
Az Isten hasonlatosságára teremtett Ember az a létforma a világban, Aki újjászületésre képességgel bír! Isten akaratából, de amit az Ember önmagáról való tudásaként vagy fel sem ismer, vagy könnyen elfeledni tud, mert e világ kényeztetése feledtetni bírja vele.
Pedig, e világ arra volna teremtve – számára – hogy benne, a természet számtalan csodálatra méltó közegéből ráismerjen Teremtője, az Emberre rámutató, irányuló végtelenül pazarló szeretetére. Amivel az Isten szándéka az volna, hogy magához vonzza az Embert. Ellenben ebben a szeretetben fel kell ismernünk – mert elmét, szellemet és bölcsességet is teremtett nekünk az Isten -, hogy egészen szabadok vagyunk a magunk döntésének kilakatásában, ami a Teremtő türelmével is párosul. Kinek mennyi az élete, annyi az Isten ránk pazarolt türelme. Ami az embernek azért olyan nehezen hihető, mert ebben a világban, melyet tapasztalásával magának mindegyikünk kialakít magában, egyszerűen elképzelhetetlennek tűnik, sőt, fel sem akarjuk tételezni, hogy van olyan, akitől ezt remélhetjük. Bizony, kicsinyhitűek, és végtelenül csalódottak, kiábrándultak vagyunk a saját fajtánkkal kapcsolatosan. De lám, az számíthat győzelemre, aki a gyermeki ábrándos, reménnyel teli életigenlést megőrzi. Erre mondja Jézus: „ilyeneké a mennyek országa!” [Mt 19,14c]
És, pontosan ezért tanítja Jézus, hogy „aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti az örök életre.” [Jn 12,25].
Isten, szabadságunkkal, örökifjúnak teremtett bennünket, ami arról ismerhető fel, hogy képes a változásra, a folyton – folyvást nyitottnak lenni az újra. Lehetek még jobb, lehettem eddig tévedésben, de most látom majd helyesen, még helyesebben Isten akaratát, szándékát velem kapcsolatban. Nem vagyok soha olyan kész az életre, hogy ne lehessek még készebb, ne láthassam még tisztábban Istenemet! A Lélek az Igazság! Mikor mondhatom azt, hogy már egészen a lélek szerint i életet élem? Ugye bizony soha, mindig van még mit tennem! Add meg Istenem, hogy soha ne legyek kész, de mindig kész legyek rá, hogy jobban akarjak a Te szeretetednek elfogadására, és tükrözésére képes lenni! Ámen
