Átvonul az Úr ezen az éjszakán!

Kiv 12,1-8.11-14 - Akkor az Úr azt mondta Mózesnek és Áronnak Egyiptom földjén: „Ez a hónap legyen nálatok a hónapok kezdete, ez legyen az első az esztendő hónapjai között. Szóljatok Izrael fiainak egész közösségéhez, és mondjátok nekik: Ennek a hónapnak a tizedik napján vegyen mindenki, családonként és házanként, egy-egy bárányt! Ha háznépének száma kevés egy bárány elfogyasztásához, vegye maga mellé háza legközelebbi szomszédját, annyi személyt, amennyi elég egy bárány elfogyasztásához. A bárány hibátlan, hím, egyesztendős legyen! Ugyanezen szabály szerint kecskegidát is vehettek. Aztán tartsátok őrizet alatt ennek a hónapnak a tizennegyedik napjáig! Akkor estefelé vágja le azt Izrael fiainak egész sokasága! Vegyenek a véréből, és kenjék be mindkét ajtófélfát és a szemöldökfát azokban a házakban, amelyekben elfogyasztják. A húsát pedig egyék meg azon az éjszakán, tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel, keserű salátával! Így egyétek: derekatokat övezzétek fel, sarutok legyen a lábatokon, bototokat tartsátok a kezetekben, és sietve egyétek, mert az Úr Pászkája (vagyis: Átvonulása) ez. Átvonulok ugyanis azon az éjszakán Egyiptom földjén, megölök minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, embert, állatot egyaránt, és ítéletet tartok Egyiptom minden istenén: én, az Úr. Ez a vér jel lesz számotokra a házakon, amelyekben lesztek. Én meglátom a vért, elvonulok mellettetek, és nem ér benneteket pusztító csapás, amikor megverem Egyiptom földjét. Legyen azért ez a nap emléknap nálatok: üljétek meg nemzedékről-nemzedékre, mint az Úr Ünnepét, örök szertartásként!

1Kor 11,23-26 - Mert az Úrtól kaptam, amit átadtam nektek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárulták, fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és így szólt: „Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt tegyétek az én emlékezetemre!” A vacsora után ugyanígy fogta a kelyhet is, és így szólt: „Ez a kehely az új szövetség [Jer 31,31] az én véremben. Tegyétek ezt, ahányszor csak isszátok, az én emlékezetemre!” Mert amikor ezt a kenyeret eszitek, és ezt a kelyhet isszátok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön.

Jn 13,1-15 - A Húsvét ünnepe előtt Jézus tudta, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, mert szerette övéit, akik a világban voltak, mindvégig szerette őket. A vacsora alkalmával, amikor az ördög már szívébe sugallta Júdásnak, az iskarióti Simon fiának, hogy elárulja őt, Jézus tudva, hogy mindent kezébe adott az Atya, és hogy Istentől jött el és Istenhez megy, fölkelt a vacsorától, letette felsőruháit, fogott egy kendőt és maga elé kötötte. Azután vizet öntött a mosdótálba, és mosni kezdte a tanítványok lábát, majd megtörölte a kendővel, amely a derekára volt kötve. Amikor odaért Simon Péterhez, az így szólt hozzá: „Uram, te mosod meg az én lábamat?” Jézus azt felelte neki: „Amit teszek, azt te most nem érted, de majd később meg fogod érteni.” Péter erre így szólt: „Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha!” Jézus azt felelte neki: „Ha nem moslak meg, nem lesz részed velem.” Akkor Simon Péter ezt mondta: „Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet és a fejemet is!” Jézus azt felelte: „Aki megfürdött, annak elég, ha csak a lábát mossák meg, akkor egészen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.” Tudta ugyanis, hogy ki az, aki elárulja őt, azért mondta: „Nem vagytok tiszták mindnyájan.” Miután megmosta a lábukat és fölvette felsőruháit, újra leült, és azt mondta nekik: „Tudjátok-e, mit tettem veletek? Ti úgy hívtok engem: „Mester” és „Uram”, és jól mondjátok, mert az vagyok. Ha tehát én, az úr és a mester megmostam a lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek.

Átvonul az Úr ezen az éjszakán! A világ sötétségéből, az örök fényesség otthonába, hogy előkészítse a helyet a számunkra; azok számára, kik meghallják: „Tegyétek ezt”, az „új szövetség” jeleként, és emlékezetére! Mert Jézusban van Istentől minden ígéretünk. Itt a földön, de mert otthonunk van ott, hova Jézus átvonult a halálon.

Központi kérdés marad az utolsó vacsorától, mind a mai napig, és a kérdés nem reked meg ott, hogy megmossa apostolai lábát: „Tudjátok-e, mit tettem veletek?” Ami nem több mint, hogy példát adott nekünk, mindegyikünknek, kik meghalljuk, hogy ti is „ezt tegyétek”! Nem több? Valóban nem több, mégis minden, amit minden nap, újra kell tennünk, hogy minden nappal, egyre mélyebben bele tudjunk helyezkedni abba az állapotba, amit példaként elénk élt, szólt; vagyis a teljes életével kinyilatkoztatni akar számunkra, üzenetként az Atyától, az Atyáról. Hogy amint tettem, „ti is úgy tegyetek.” Amiben a lábmosás csak csupán jelképes dolog, de ebben a jelképben ott van annak a kifejeződése is, amit az után tett, kifejezni próbált a kenyér és a bor fölött mondott szavaival is: Jézus Krisztus az Isteni Atya újra teremtő szándéka minden újra termett életben, mellyel Isten bennünket akar megszentelni, megújítani az által, hogy bennünk akar minden új nap, minden új kenyér, minden új szőlő, minden új termés által megszentelődni. Isten önmagában és önmagával való egységre hív, szólít minden embert, ki igazságát érteni akarja, vágyakozza, éhezi.

Istenlétre vagyunk szánva, teremtve!

Vedd magadra Ember akaratomat, élj e szerint. Szentelődj meg minden nappal, minden napban megújított áldozatomban. Szentek legyetek, ahogy mennyei Atyátok is Szent! (l.: 3Móz 11,44; 3Móz 19,2; 3Móz 20,7; 3Móz 20,26; 1Pt 1,15; 1Pt 1,16;) Jézus ezt akarja nyomatékosítani, összefoglalásként hátrahagyni számunkra, mint a legfontosabb üzenetet amiből majd, miután már nem lesz közöttünk építkeznünk kell. Ennek tükrében kell felidéznünk, emlékeznünk mindenre, mit életében, közöttünk, itt a világban tett, vagy mondott. Az egység újrateremtése Isten és Ember között volt a feladata. Ő a láncszem, az egyetlen és legerősebb láncszem köztünk, e világban Isten hasonlatosságára teremtett, minden szabad akaratú Ember számára. Természetünkké kell válnunk Krisztusnak! Teljes emberségének és teljes istenségének. Azért lett Benne az Isten emberré, hogy általa az Ember istenüljön! És ehhez az Embernek bizony szüksége van arra az életre, amire ide születünk e világba. Ez biztos, különben az Isten nem teremtette volna ezt a világot, és e világba azt, akit szeret, az Embert! Vedd tudomásul Ember, hogy minden mi Van, Érted, Neked van, ami által akarja elérni Isten, hogy megértsd: része vagy; elfogadd; akard te is; szeresd e létedet; és eljutni vágyakozz rá, hogy Istennel egy lehess! Akaratod legyen enyém, Uram, én Istenem, ki akaratlagosságomra bízod magad! Ámen