Ne törődj velünk, csak „dicsőítsd meg, Urunk, nevedet!”
Dán 3,25.34-43 - Azarja pedig ott állt, és a tűz közepén imádságra nyitotta ajkát és így szólt: Kérünk, ne szolgáltass ki minket végleg a te nevedért, ne semmisítsd meg szövetségedet, ne vond meg tőlünk irgalmadat kedveltedért, Ábrahámért, és szolgádért, Izsákért, és szentedért, Izraelért, akiknek azt mondtad és ígérted, hogy megsokasítod ivadékukat mint az ég csillagait, és mint a tengerpart fövenyét; mert kisebbek lettünk, Urunk, minden népnél, és meg vagyunk ma alázva bűneinkért az egész földön. Nincs ez időben fejedelem, vezér vagy próféta, sem égő-, sem étel-, sem hála-, sem illatáldozat, sem hely a zsengeáldozatok számára előtted, hogy elnyerhessük irgalmadat; de fogadd kegyesen megtört szívünket és alázatos lelkünket! Mint kosokból, bikákból és ezernyi kövér bárányból álló égőáldozat, olyan kedves legyen előtted ma a mi áldozatunk, hiszen akik benned bíznak, meg nem szégyenülnek. Most teljes szívvel követünk és félünk téged, és keressük kedvedet. Ne engedd, hogy szégyent valljunk, hanem tégy velünk kegyességed és nagy irgalmasságod szerint. Szabadíts meg minket csodáiddal, és dicsőítsd meg, Urunk, nevedet!
Zs 24 - Dávid zsoltára. Hozzád emelem, Uram, lelkemet, Istenem, tebenned remélek; ne hagyd, hogy megszégyenüljek, és ellenségeim ujjongjanak fölöttem! Hisz senki, aki tebenned bízik, meg nem szégyenül. De szégyen éri mindazokat, akik hiábavalóságok miatt hűtlenek lesznek. Utaidat, Uram, mutasd meg nekem, és ösvényeidre taníts meg engem! Vezess és oktass engem igazságodra, mert te vagy az én üdvözítő Istenem, és én tebenned bízom szüntelen! Emlékezzél meg, Uram, könyörületedről, és irgalmadról, hisz azok öröktől valók! Ifjúkorom bűneire s botlásaira ne gondolj vissza; Irgalmad szerint emlékezzél meg rólam, hiszen te jó vagy, én Uram! Édes az Úr és igazságos, ezért útbaigazítja a vétkeseket. Végzésével vezérli az alázatosakat, megtanítja útjaira a szelídeket. Az Úr minden útja irgalom és igazság azok iránt, akik szövetségét és törvényeit megtartják. A te saját nevedért, Uram, bocsásd meg bűnömet, mert sok az! Ki az, aki féli az Urat? Annak megmutatja, milyen utat válasszon. Annak boldogságot élvez majd a lelke, és utóda örökli a földet. Barátja az Úr azoknak, akik őt félik, és szövetségét megmutatja nekik. Állandóan az Úrra tekint szemem, mert ő húzza ki lábamat a tőrből. Tekints rám és irgalmazz nekem, mert elhagyatott és szegény vagyok. Szívem szorongatásai megsokasodtak, vezess ki ínségemből engem. Nézd megalázottságomat és szenvedésemet, bocsásd meg minden vétkemet! Nézd, milyen sokan vannak ellenségeim, milyen ádáz gyűlölettel gyűlölnek engem! Oltalmazz és szabadíts meg engem, ne hagyd, hogy megszégyenüljek, hiszen benned remélek! Álljanak mellém az ártatlanok és az igazak, mert beléd vetem bizalmamat. Szabadítsd meg Isten, Izraelt minden szorongatásából!
Mt 18,21-25 - Akkor Péter odament hozzá és azt mondta neki: „Uram! Hányszor vétkezhet ellenem a testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?” Jézus azt felelte neki: „Nem azt mondom, hogy hétszer, hanem hogy hetvenszer hétszer [Ter 4,24]. Hasonlít a mennyek országa egy királyhoz, aki el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte az elszámolást, odavitték hozzá az egyiket, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megadnia, az úr megparancsolta, hogy adják el őt és a feleségét, a gyerekeit, és mindent, amije csak van, és úgy fizessen.
Ne törődj velünk, csak „dicsőítsd meg, Urunk, nevedet!” Úgy sincs, ki megállhatna előtted, hát vonatkoztass el bűneinktől, felettünk legyen hatalmad, hogy bűneink jóságod által eltörpüljenek.
Nekünk hinnünk kell, hogy lesz, sőt, van, Aki irgalmát kiárassza ránk, különben jelenvalóságunk a múltba belesemmisülne. Eltűnnénk, ahogy az alkony, az éj sötétjében. Ám az éj sem örök, rá virrad a nap, az új remény, hogy benne vigasságunk lehessen, és reményünk, hogy feledésbe merül, mi tegnap szégyene, bánata, kérlelhetetlen csúfossága, semmiképpen sem érdemünkre való. Mert emlékezetünk van, mely megmeríti lelkünket, a jóban, hogy hozzá vetni tudjuk magunkat, és belátni legyünk képesek, mi az, mi nem válik dicsekvésünkre, mert elrontottuk. Bár jóra törekszünk, mégis a rossz úgy tűnik, győzedelmeskedhet rajtunk. Mert kevés a sikerhez erőtlenségünk, élni akarásunk ösztöne, mely önzésben, gőgben fullad ki, abból merítve erőt; inkább mint a kegyelemből, mi Isten bölcsességével türelmesen várakozik, hogy ráismerjünk: nincs Nála üdvösebb számunkra, és tisztább szándék a hajlandóságra, hogy végre dicsőségét szolgáljuk alázattal, a helyett, hogy magunkat fényeznénk, és magunk sikerét kergetnénk. De, mert ilyenek vagyunk, kell késznek lenni mindvégig, hogy egymásnak megbocsássunk. Nincs, nincs helye a haragnak, és a büntetésnek, az ítéletnek, és a megítélésnek. Azt mondja az Úr: „irgalmat akarok” (l.: Mt 9,13)! Könyörületet vár tőlünk, hogy önmagunk megkoronázása helyett, Ő rakhassa fejünkre az üdvösség koronáját. Ne akarjak ennél nagyobb érdemet, add nekem Istenem, csak, mert Szent Fiad erre sarkall! Ámen