Elvetettelek, de Te kiigazítasz engem.

2Kir 5,1-15a - Námán, Szíria királyának hadvezére, nagy és tekintélyes ember volt ura előtt, mert általa adott az Úr győzelmet Szíriának. Vitéz és gazdag ember volt, de poklos. Egyszer azonban portyázni mentek a szíriaiak, s foglyul ejtettek Izrael földjéről egy kislányt. Ez Námán feleségének szolgálatába jutott és azt mondta asszonyának: „Bárcsak lett volna az én uram annál a prófétánál, aki Szamariában van. Biztosan meggyógyította volna a poklosságtól, amelyben van.” Námán erre bement urához s elbeszélte neki: „Így s így szólt az az Izrael földjéről való lány.” Azt mondta erre neki Szíria királya: „Eredj el s én majd küldök egy levelet Izrael királyának.” Az, miután elment és magával vitt tíz talentum ezüstöt, hatezer aranyat s tíz váltóruhát, elvitte a levelet Izrael királyának. Ezek a szavak voltak benne: „Ha e levelet megkapod, tudd, hogy hozzád küldtem szolgámat, Námánt, hogy meggyógyítsd poklosságából.” Amikor Izrael királya elolvasta a levelet, megszaggatta ruháját s azt mondta: „Isten vagyok-e én, hogy ölni s életet adni tudjak, hogy ez hozzám küld, hogy meggyógyítsak valakit poklosságából? Észrevehetitek s láthatjátok, hogy csak ürügyet keres ellenem.” Amikor ezt Elizeus, az Isten embere meghallotta, azt tudniillik, hogy Izrael királya megszaggatta ruháját, elküldött hozzá ezzel az üzenettel: „Miért szaggattad meg ruháidat? Jöjjön hozzám, s tudja meg, hogy van próféta Izraelben.” Odament tehát Námán, lovaival és szekereivel együtt, és megállt Elizeus házának ajtaja előtt. Ekkor Elizeus követet küldött ki hozzá ezzel az üzenettel: „Menj s fürödj meg hétszer a Jordánban, s akkor tested visszanyeri egészségét s megtisztulsz.” Megharagudott erre Námán, elment, és ezt mondta: „Azt hittem, hogy ki fog jönni hozzám, megáll, segítségül hívja az Úrnak, Istenének nevét, megérinti kezével a poklosság helyét s meggyógyít. Hát nem jobbak-e az Abána és a Fárfár, Damaszkusz folyói, Izrael valamennyi vizénél arra, hogy bennük megfürödjem és megtisztuljak?” Amikor azonban megfordult s bosszankodva elment, eléje járultak szolgái s így szóltak hozzá: „Apám, ha nagy dolgot mondott volna is neked a próféta, bizonyára meg kellett volna tenned. Mennyivel inkább, hogy most csak azt mondta neked: „Fürödj meg és megtisztulsz.” Lement s megfürdött hétszer a Jordánban az Isten emberének szava szerint, s ismét olyan lett a teste, mint egy kis gyermek teste, és megtisztult. Erre visszatért az Isten emberéhez egész kíséretével együtt s bement s megállt előtte s azt mondta: „Immár tudom, hogy nincs másutt Isten az egész földön, hanem csakis Izraelben. Kérlek tehát, fogadj el áldomást szolgádtól.”

Lk 4,24-30 - Majd így folytatta: „Bizony, mondom nektek, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Bizony, mondom nektek: sok özvegy volt Illés napjaiban Izraelben, amikor bezárult az ég három évre és hat hónapra, úgyhogy nagy éhínség lett az egész földön; mégis azok közül egyikhez sem küldték Illést, csak a szidoni Szareptába, az özvegyasszonyhoz [1 Kir 17,8-16]. És sok leprás volt Izraelben Elizeus próféta idejében, de azok közül senki sem tisztult meg, csak a szíriai Námán” [2 Kir 5,1-27]. Ezeket hallva mindnyájukat düh töltötte el a zsinagógában. Fölkeltek, kidobták őt a városból, és fölvitték annak a hegynek a oldalára, amelyen a városuk épült, hogy letaszítsák őt. Ő azonban áthaladt köztük és eltávozott.

Elvetettelek, de Te kiigazítasz engem. Háborogtam, ellenszegültem, viaskodtam, hogy erősebbnek tudjam magam, Nálad, és minden erőnél, mit ellenemre zúdítottál. Míg meg nem törtél, hogy hitemmel magadat add nekem, reményt nyújts, és szeretetre bírj. Késztetetten, ma már készséggel ajánlom magam szolgálatodra, egészen, és visszavonhatatlanul. Te pazarló Isten, ki bőséggel árasztod szeretetedet, mint kegyelmek forrásozó zuhatagát, vezetsz, ha hagyom, hogy kőbe ne üssem lábam! Ne irtózzak, ne féljek, elvessem kicsinyhitűségem, Neked zengjek, énekek énekével. Szerelemmel, és kitartón; azt mondod, legyek állhatatón a tied, nem félve törvény felettin szeretni. Ahogy Te nagyvonalún reméled, hogy egyszer nekem elég lesz mi tiéd, de tőlem nem félted. Mit úgy ontasz, hogy nem várod vissza, de vágyod, hogy tovább osszam, szét szerte világnak, mibe kérésedre beleálltam, kisámfázva, hogy ne merjek félni magamtól se! Te tudod, hogy önmagunk legnagyobb ellenségünk. Ha valaki, Te ismered az Embert, ki szeretetedben elkényelmesedett, és nem marad veszteg, míg föl nem falja gyermekét, vagy oda nem áldozza önmagáért, csak Neked ne kelljen. De Te nem kérsz mást helyettem, csak önmagam, hogy legyek egészen másoknak, Érted, a Te dicsőségednek zálogaként, szelíden. De, ehhez, nekem, Belőled semmi nem elég. Add magad egészen nekem, hogy magamból magamnak semmi ne maradjon belőlem! Ámen