Kinek lenne nagyobb szüksége az Istenre, mint az Embernek!

Iz 1,10.16-20 - Halljátok az Úr szavát, Szodoma fejedelmei! Fogjátok fel fületekkel Istenünk tanítását, Gomora népe! Mosakodjatok meg, tisztítsátok meg magatokat, távolítsátok el gonosz tetteiteket szemem elől! Hagyjatok fel azzal, hogy rosszat cselekedtek, tanuljatok jót tenni! Keressétek a jogot, siessetek segítségére az elnyomottnak, szolgáltassatok igazságot az árvának, védelmezzétek az özvegyet! Jöjjetek, és szálljunk perbe! - mondja az Úr. - Ha vétkeitek olyanok is, mint a skarlát, fehérek lesznek, mint a hó; ha vörösek is, mint a bíbor, olyanok lesznek, mint a gyapjú. Ha készek vagytok meghallgatni, majd a föld legjavából esztek. Ha azonban vonakodtok és ellenkeztek, kard emészt meg titeket. Bizony, az Úr szája szólt.”

Mt 23,1-12 - Jézus ezután így beszélt a tömeghez és tanítványaihoz: „Az írástudók és farizeusok Mózes székében ülnek. Ezért mindazt, amit mondanak nektek, tegyétek meg és tartsátok meg - de a tetteiket ne kövessétek, mert mondják ők, de nem teszik. Súlyos és elviselhetetlen terheket kötöznek össze és raknak az emberek vállára, de ők maguk egy ujjukkal sem mozdítják meg azokat. Minden tettüket azért teszik, hogy lássák őket az emberek. Imaszíjaikat szélesre szabják, bojtjaikat megnagyobbítják. Szeretik a főhelyeket a lakomákon, az első helyeket a zsinagógákban, a köszöntéseket a főtéren, s azt, ha az emberek rabbinak hívják őket. Ti ne hívassátok magatokat rabbinak, mert egy a ti Tanítótok, ti pedig mind testvérek vagytok. Atyátoknak se hívjatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. Ne hívassátok magatokat mesternek se, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus. Aki közületek a legnagyobb, legyen a ti szolgátok. Mert aki önmagát felmagasztalja, azt megalázzák, s aki megalázza önmagát, azt felmagasztalják.

Kinek lenne nagyobb szüksége az Istenre, mint az Embernek! Ha meghallgatom, talán valamit abból meg is hallok. Talán erre gondol Jézus, de mert az emberek között élt, tudja, hogy milyen gyenge a jóra, a jó megértésére, hát még annak megélésére. Ha Jézus tudja, akkor mennyivel inkább tudja ezt az Atya is. Ilyen jó hozzám, az Emberhez az Úr, hogy a jóra való hajlandóságomat sem hagyja veszni, figyelmes szeretettel, és bőséges „fehérítővel” – irgalommal – bír. Ezért kedves nekem, hogy szavait elém állítja, engedem, hogy belém oltsa, rám öltse, rám ossza minden nappal, és minden alkalommal. Mert mikor az Igét hallom, úgy hallom, hogy „az Úr szája szólt.”

Az evangéliumból furcsa dologra lettem most figyelmes, amit meg kellene gondolnom, és nem csak a papokkal kapcsolatosan, hanem minden vezetőre kiterjesztve. „Mindazt, amit mondanak nektek, tegyétek meg és tartsátok meg”, mondja ezt Jézus, egyenesen tanácsolja, tudva, hogy „súlyos és elviselhetetlen terheket kötöznek össze és raknak az emberek vállára”! Ilyen mértékű alázatot vár el Isten az Embertől! Minden embertől! Akik mind egyenlők vagyunk Isten előtt, Aki Tanító, Mester, és Atya. Mi viszont „mind testvérek vagytok”! Szolgálatra rendeltek, egymás szolgálatára, ne a terhet nagyobbítsuk azzal, hogy ellenkezünk, mert akkor az csak mindegyikünk terhét fogja növelni, ellenben, ha minden utasítás, tanács, kérés, vagy parancs a szolgálatunkat növeli, azzal kevesebb lesz az utasítás, a teher, és parancs, mert megelőzzük azokat szolgálatunkkal. Ez Isten bölcsessége, és Jézus által válhat nekünk üdvösségünkre is egyben.

Bárcsak lennénk krisztusi életre képesek, felülemelkedve emberségünkön, együgyűségünkön, önzésünkön, stb., mert van isteni létünk, csak hitetlenségünk nyom vissza attól, hogy boldogok lehessünk, és boldoggá tehessük egymást is! Istenünk jöjj, tölts el bennünket bölcsességed erejével, szentelj meg bennünket, hogy képesek legyünk elkezdeni a jót cselekedni, még akkor is, ha e szolgálat teher, amit áldozattá váltani lehessünk dicsőségedre! Ámen