Akihez mérni érdemes magad, Ember!
Dán 9,4b-10 - A következőképpen imádkoztam az Úrhoz, Istenemhez, és a következő vallomást tettem: „Hozzád könyörgök, Uram, te nagy és félelmetes Isten, aki megtartod szövetségedet és irgalmadat azok iránt, akik szeretnek téged és megtartják parancsaidat! Vétkeztünk, gonoszságot követtünk el, istentelenül cselekedtünk, eltávoztunk és elfordultunk parancsaidtól és végzéseidtől. Nem engedelmeskedtünk szolgáidnak, a prófétáknak, akik nevedben szóltak királyainkhoz, fejedelmeinkhez, atyáinkhoz és az ország egész népéhez. Az igazság a tied, Uram, az arcpirulás pedig, miként a jelen mutatja, a miénk, Júda férfiaié, Jeruzsálem lakóié, egész Izraelé, legyenek bár közel vagy távol, mindazokban az országokban, ahová száműzted őket gonoszságaik miatt, amelyekkel ellened vétkeztek. Uram, az arcpirulás a miénk, királyainké, fejedelmeinké és atyáinké, akik vétkeztek; de a tied, Urunk, Istenünk, az irgalom és a megbocsátás. Mi ugyanis eltávoztunk tőled, és nem hallgattunk az Úrnak, Istenünknek szavára, hogy törvénye szerint járjunk, amit nekünk szolgái, a próféták által adott.
Lk 6,36-38 - Legyetek tehát irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas! Ne ítéljetek, és titeket sem fognak elítélni. Ne kárhoztassatok senkit, és benneteket sem fognak kárhoztatni. Bocsássatok meg, és bocsánatot fogtok nyerni. Adjatok, és adnak majd nektek is: jó és tömött, megrázott és túláradó mértékkel adnak majd az öletekbe. Mert amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak visszamérni nektek.”
Akihez mérni érdemes magad, Ember! Az az Atya. „Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek”. Kétszer hangzik ez el Jánosnál (Jn 8,19 és Jn 14,7). Vagyis nézzük, figyeljük Jézust, mit mond, mit cselekszik, hogyan viszonyul az Emberhez és az Atyához! Itt azt mondja Jézus. hogy irgalmasak legyünk, ahogy az Atya is az. Tehát az Atya végtelenségében irgalmas. Ne ítéljünk, hogy meg ne ítéljenek. Jézus azt mondja erről, hogy „Az Atya nem ítél el senkit, hanem egészen a Fiúra bízta az ítéletet” [Jn 5,22]. Tehát, kimondhatjuk, hogy az Atya ítélettől mentes. Jézus önmagáról azt mondja, hogy Ő maga sem ítél (l.:Jn 8,15), illetve az általa kimondottak, elmondottak vonnak minden embert ítélet alá, annak alapján, hogy hittel fogadjuk, vagy sem. „A magad szájából ítéllek meg” [Lk 19,22], vagy „a tőlem hirdetett tanítás ítéli majd el” [Jn 12,48], „aki azonban nem hisz, már ítéletet vont magára” [Jn 3,18].
De nézzük tovább a mai evangéliumot: „amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak visszamérni nektek”. A ránk vonatkozó utalás már nem is azt jelenti, hogy az emberek hogy bánnak majd velünk, hanem inkább a magunkra vont ítéletre utaló figyelmeztetés ez. Az az érdem, amit nem e világtól várunk tetteinkért, hanem az Atyától, aki mindenért megfizetni kész, „jó és tömött, megrázott és túláradó mértékkel”. Pált idézhetjük: „Szem nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik.” [1Kor 2,9]. Szeretetből nagylelkűség, nagyvonalúság, talán így jellemezhető a Mennyi Atya szeretete, amiben mi is hasonlókká válhatunk hozzá. Próbálkozom Uram, de Te segíthetsz meg engem, hogy istenültté lehessek, e földön; a Te dicsőítésedre segíts meg engem! Ámen
