Jól, vagy helyesen kérni, ugyan mit jelent?
Eszt 4,17n.p.raa-bb.gg-hh - Amikor Mardókeus megtudta mindazt, ami történt, megszaggatta ruháját, zsákba öltözött, hamut hintett a fejére. A város közepén a téren keservesen kiáltozott, egészen a palota kapujáig haladva; az ugyanis tiltva volt, hogy bárki belépjen zsákba öltözötten a királyi palotába. Nagy volt a kesergés, böjtölés, jajveszékelés, siránkozás a zsidóknál minden tartományban, ahova a király rendelete és parancsa eljutott, és zsák meg hamu lett sokaknak az ágya. Eszterhez bementek szogálólányai és eunuchjai, és jelentették neki a dolgot. Ennek hallatára megrendült a királyné és ruhát küldött ki, hogy levetve a zsákot, abba öltöztessék fel Mardókeust, ő azonban nem fogadta el. Erre magához rendelte Aták eunuchot, akit melléje osztott be szolgálattételre a király, és meghagyta neki, keresse fel Mardókeust, és tudja meg tőle, miért cselekszik így. Aták eltávozott, kiment Mardókeushoz, aki ott állt a város terén, a palota bejárata előtt. Mardókeus elmondott neki mindent, ami történt, azt is, mennyi ezüstöt ígért Ámán a királyi kincstárnak a zsidók legyilkolása fejében. Majd átadott neki egy másolatot a kiirtásukról szóló, Szúzában is kifüggesztett rendeletről azzal, hogy mutassa meg a királynénak, és meghagyta, hogy menjen be a királyhoz, járjon közbe nála, és könyörögjön népéért. Aták visszatért, és jelentett Eszternek mindent, amit Mardókeus mondott. Eszter feleletképpen meghagyta neki, mondja meg Mardókeusnak: „Tudja azt a király minden szolgája és valamennyi tartomány, amely uralma alatt áll, hogy aki hívatlanul lép be a király belső udvarába, legyen az férfi vagy nő, az a törvény szerint azonnal halállal lakol, hacsak a király ki nem nyújtja felé aranyjogarát, így aztán életben maradhat. Engem meg már harminc napja nem hívatott a király.” Ennek hallatára Mardókeus ismét figyelmeztette Esztert: „Ne hidd, hogy mivel a királyi udvarnál vagy, te magad menekülsz meg az összes zsidók közül. Ha ugyanis most hallgatsz, más úton-módon szabadulnak meg a zsidók, te pedig és atyád háza el fogtok pusztulni; ki tudja, nem azért jutottál-e királynéi méltóságra, hogy ilyen időkre készen állj?” Erre Eszter a következő szavakat üzente Mardókeusnak: „Menj, gyűjtsd egybe az összes zsidót, akit Szúzában találsz, s böjtöljetek értem. Három nap és három éjjel ételt meg italt ne vegyetek magatokhoz, és én is így fogok böjtölni szolgálóleányaimmal együtt. Akkor azután nem törődve a törvénnyel, hívatlanul is bemegyek a királyhoz, s ha el kell pusztulnom, hát elpusztulok. Mardókeus erre elment, és mindenben úgy cselekedett, ahogy Eszter meghagyta neki.
Mt 7,7-12 - Kérjetek és adnak nektek, keressetek és találni fogtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek. Mert mindenki, aki kér, kap, aki keres, talál, és a zörgetőnek ajtót nyitnak. Vagy ki az közületek, aki, ha a fia kenyeret kér tőle, követ ad neki? Vagy ha halat kér, talán kígyót ad neki? Ha tehát ti, akik gonoszok vagytok, tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább fog a ti Atyátok, aki a mennyekben van, jó dolgokat adni azoknak, akik kérik őt? Mindazt, amit szeretnétek, hogy megtegyenek nektek az emberek, tegyétek meg ti is nekik. Mert ez a törvény és a próféták.
Jól, vagy helyesen kérni, ugyan mit jelent? Mert úgy gondolom most már, hogy a kérés nem szó, nem nyafogás, nem helyettem való megfeleltetése Istennek, hanem a kérés része, hogy magamból ajándékozok oda valamit - amit Isten talán kiegészít az Ő kegyelmével -, hogy teljesülhessen a kérésem. Nélkülünk, a magam szabadságából való ajándék nélkül, csak mert bírunk kérni, nem fog Isten önmagából teljesíteni. Isten végtelen szeretete, mi árad, mit fékevesztetten ont, talán meggondolatlanul – amit úgy értek, hogy nem tétovázik, és nem mérlegel -, azért teszi, hogy bennünk váljon cselekvővé, ne haljon el bennünk, hanem átalakuljon, termővé legyen, teremtsen, úgy hulljon vissza Rá, ami ez által képes megtermékenyülni, megsokszorozódni, hogy végül így lehessen csodává. De, mikor már úgy érezzük, hogy semmink nincs, akkor még mindig van lehetőségünk lemondani arról is, ami nincs: szeretethiányunk az, ami a bűnünk, hogy nem szeretünk, nem vagyunk képesek szeretni – feltétel nélkül, ahogy Isten szeret bennünket, és akkor kell azt tennünk, amit itt olvasunk: „a kesergés, böjtölés, jajveszékelés, siránkozás, mert ráébredünk bűnünkre. Mikor felismerjük, hogy mulasztásban vagyunk. Azt a szeretetet, amit Isten ránk pazarol, azt csupán elnyeljük – elássuk magunkban, csak fürdünk benne -, a helyett, hogy másokra elfecsérelnénk, abból másoknak bizalmat szavaznánk, csak csupán jót tennénk. Mert ráébredünk, hogy tulajdonképpen nem is a mienkből kellene adnunk, hanem abból, amit mi is érdemtelenül kaptunk, vagy kapunk.
Le van írva a Szentírásban, csak nem értjük meg: irgalmazz, hogy neked is irgalmazzanak; bocsáss meg, hogy neked is megbocsássanak; „amit szeretnétek, hogy megtegyenek nektek …, tegyétek meg ti is”! „Példát adtam, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg.” [Jn 13,15 ]; „hálát adott, megtörte, és így szólt: „Vegyétek és egyétek, ez az én testem értetek. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.” [1Kor 11,24]. Új tanítást mondanék, nem hiszem: Jézus, mikor azt mondja, hogy ti is ezt tegyétek az én emlékezetemre, akkor sokkal inkább arra gondol, hogy mi is – én is, magamat áldozzam oda sokakért – magamat kell megtörnöm, odaáldoznom; testem sokakért van, sokakért az enyém, ajándékom, ahogy minden gondolat, cselekvő képesség, és minden szó is! Senki, és semmire való lennék, ha nem lenne Istentől ajándékom az, aki vagyok!
Már Pál is megírta: „ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok vagy pengő cimbalom - mit sem érek - mit sem használ nekem” (l.: 1 Kor 13,1-2-3). Magamat kell odaáldoznom? Oda adnom, azért vagyok, és nem arra, hogy legyek, mint a romlandó befőtt. De az is arra van, hogy elfogyasszák, feléljék.
Köszönöm Istenem, hogy rávilágítasz létem értelmére, áldozatod értem való lényegére. Most már csak azt kérem tőled, hogy lehessek Neked sokakért; szeretteimért és ellenségeimért ill, mindazokért, kikért lenni teremtettél! Ámen
