Két oldalára állít bennünket
Lev 19,1-2.11-18 - Így szól az Úr Mózeshez: „Szólj Izrael fiainak egész gyülekezetéhez és mondd nekik: Szentek legyetek, mert én, az Úr, a ti Istenetek, szent vagyok! Ne lopjatok, ne tagadjatok le semmit és ne csalja meg egyiktek a másikat! Ne esküdjél nevemre hamisan, hogy meg ne szentségtelenítsd Istened nevét - én vagyok az Úr! Ne keress ürügyet felebarátod ellen, és erőszakkal se nyomd el őt! Napszámosod bére ne maradjon reggelig tenálad! Ne átkozz süketet és ne tégy gáncsot vak elé: féld az Urat, a te Istenedet - mert én vagyok az Úr! Ne kövess el jogtalanságot és ne ítélj igazságtalanul! Ne nézd a szegény személyét, s ne légy tekintettel a hatalmas arcára: igazság szerint ítélj felebarátodnak. Ne légy rágalmazó, se besúgó a nép között. Ne törj felebarátod vérére - én vagyok az Úr! Ne gyűlöld testvéredet szívedben, hanem fedd meg nyíltan, hogy ne legyen bűnöd miatta. Ne állj bosszút, s ne emlékezzél meg polgártársaid igazságtalanságáról: szeresd felebarátodat, mint te magadat - én vagyok az Úr!
Mt 25,31-46 - Amikor az Emberfia eljön dicsőségében, és vele együtt az angyalok mindnyájan [MTörv 33,2], akkor leül majd dicsőséges trónjára. Összegyűjtenek eléje minden nemzetet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat a jobbjára állítja, a kecskéket pedig a baljára. Akkor a király így szól a jobbja felől állóknak: „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba az országot, amely nektek készült a világ teremtése óta. Mert éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, idegen voltam és befogadtatok engem, mezítelen voltam és felöltöztettetek, beteg voltam és meglátogattatok, fogságban voltam és eljöttetek hozzám.” Akkor az igazak megkérdezik majd tőle: „Uram, mikor láttunk téged éhezni, és tápláltunk téged, vagy szomjazni és inni adtunk neked? Mikor láttunk, mint idegent, és befogadtunk, vagy mezítelenül, és felöltöztettünk téged? Mikor láttunk téged betegen vagy fogságban, és meglátogattunk téged?” A király így válaszol majd nekik: „Bizony, mondom nektek: amikor megtettétek ezt egynek e legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek.” Ezután a balján levőknek ezt fogja mondani: „Távozzatok tőlem, átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készült. Mert éheztem és nem adtatok enni, szomjaztam és nem adtatok inni, idegen voltam és nem fogadtatok be, mezítelen voltam és nem öltöztettetek föl, beteg voltam és fogságban, és nem látogattatok meg engem.” Erre azok is megkérdezik: „Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, mint idegent vagy mezítelenül, betegen vagy a fogságban, és nem szolgáltunk neked?” Akkor ő így felel majd nekik: „Bizony, mondom nektek: amikor nem tettétek meg ezt egynek e legkisebbek közül, nekem nem tettétek meg.” És elmennek majd, ezek az örök gyötrelemre, az igazak pedig az örök életre.”
Két oldalára állít bennünket, aszerint, hogy juhokként, vagy kecskékként ítél e meg! De addig, dolgunk van ezzel, ha tudjuk, hogy melyik oldalra szeretnénk tartozni. Megítélésünk aszerint lesz, hogy mit tettünk e világban a másikért, a másikkal. Kényelmeink irányítottal-e, vagy elhivatottsággal tettük a dolgunkat, minden egyéb érdektől, szemponttól elidegenülten. Megtettük a másik érdekében azt, amire szükségét láttuk, vagy elhárítottuk magunktól? Kik voltunk az események tükrében?
Ez izgat, ahogy Mózesnél olvasom: „Szentek legyetek, mert én, az Úr, a ti Istenetek, szent vagyok!” Isten azt kínálja számomra, hogy legyek olyan, mint Ő; lehetek! Csalni nem lehet, az nem visz a szentségre. Aki csal, vagy hamis, az Istent csúfolja meg, pedig határozott az intés: „ne esküdjél nevemre hamisan, hogy meg ne szentségtelenítsd Istened nevét - én vagyok az Úr! Ne keress ürügyet felebarátod ellen, és erőszakkal se nyomd el őt!” Arra is ügyeljünk, hogy túlharsogott hivatkozásaink meg ne keményítsék szívünket! „Ne gyűlöld testvéredet szívedben, hanem fedd meg nyíltan, hogy ne legyen bűnöd miatta. Ne állj bosszút!” A legfontosabb, amit az Úr tanácsol nekem, hogy „szeresd felebarátodat, mint te magadat”. Mindent szeretetből, és a szeretetért tenni! Mit számítok magamnak, míg van Isten és felebarátom! Mindig a több a sok, Istenben elvegyülni, hogy a felebaráttal egy lehessek Benne. Az Ő útját járni, és megmutatni sokaknak, hogy élhető ez az út. Elviselni, elfogadni, hogy életem útja Isten útja, ráismerni, hogy Ő az útitársam, Aki vezetni tud, mert tudja, hogy mi a jó nekem, és annak, akihez elvezetni próbál. Ha pontatlan valóságom is még Jézus, csak valóságom legyen! Akiért elbírok minden kétséget, kishitűséget, csalódást, bizonytalanságot, csak azért, hogy a végén, minden kiábrándultságon túl Rálelni lehessek képes!
A szemérmetlen kegyelmeddel üdvözíts engem Istenem! Ámen
