Mindig van választás
ApCsel 1,15-17.20-26 - Azokban a napokban felállt Péter a testvérek között - mintegy százhúsz emberből álló sokaság volt együtt -, és így szólt: „Férfiak, testvérek! Be kell teljesednie az Írásnak, amelyet a Szentlélek megjövendölt Dávid szája által Júdásról, azoknak vezetőjéről, akik elfogták Jézust. Ő közénk tartozott és részes volt ebben a szolgálatban. Meg van ugyanis írva a Zsoltárok könyvében: „Lakóhelyük váljék pusztasággá, s ne legyen, aki benne lakik” [Zsolt 69,26], és: „Elöljárói tisztségét kapja meg más” [Zsolt 109,8]. Ennélfogva szükséges, hogy azok közül a férfiak közül, akik együtt voltak velünk minden időben, amikor az Úr Jézus közöttünk járt-kelt, kezdve János keresztségétől addig a napig, amelyen felvétetett tőlünk, ezek közül valaki velünk együtt az ő feltámadásának tanúja legyen.” Kijelöltek tehát kettőt: Józsefet, akit Barzabásnak, melléknevén Jusztusznak hívtak, és Mátyást. Majd így imádkoztak: „Urunk, aki mindenkinek a szívét ismered, mutasd meg a kettő közül az egyiket, akit kiválasztottál, hogy átvegye ennek a szolgálatnak és apostoli hivatásnak a helyét, amelyet Júdás hűtlenül elhagyott, és eltávozott az őt illető helyre.” Azután sorsot vetettek rájuk, és a sors Mátyásra esett, akit a tizenegy apostol közé soroltak.
Jn 15,9-17 - Ahogy engem szeretett az Atya, úgy szerettelek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben. Ha parancsaimat megtartjátok, megmaradtok szeretetemben, mint ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében. Azért mondtam nektek ezeket, hogy az én örömöm bennetek legyen, és örömötök teljes legyen. Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket. Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint ha valaki életét adja barátaiért. Ti a barátaim vagytok, ha megteszitek, amiket parancsolok nektek. Már nem mondalak benneteket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Barátaimnak mondtalak titeket, mert mindent, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak titeket. Arra rendeltelek benneteket, hogy elmenjetek, gyümölcsöt teremjetek, és gyümölcsötök megmaradjon, s hogy bármit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek. Azt parancsolom nektek: szeressétek egymást!
Mindig van választás, ha nincs, akkor a döntést addig el kell halasztanom, míg fel nem ismerem a választás lehetőségét! Ha Istennel együtt, Isten mellett akarok döntést hozni! Aki a szeretet parancsa felett őrködik, és a döntés lehetőségét bízza rám. Ugye, ez a valós szeretet, a teljes bizalom az Ember iránt! Ha bizalmát élvezhetem, akkor hogyan is élek én vele?
Ezt az egyetlen parancsot adja Jézus, semmi többet: „szeressétek egymást!” Így fölé emeli Istent minden törvénynek, hogy a szeretet hatalma lealacsonyítsa a félelmet, mi a törvény tiszteletéből fakad. Jézus olyan méltóságról beszél, amikor azt mondja, hogy barátainak nevez, azért mert mindent tudtul ad nekünk, semmit el nem titkolva abból, amit az Atyától hallott, amiben mindazok részesülnek, akik magukra veszik tanítását. Nem teszi feltételnek azt, hogy megértsük, de azt igen, hogy mit már értünk, betartsuk! Értelmünkre, és tudatunkra számít, tiszteletben tartva képességeinket, töredékességünket. Egy percig nem vitatja azt, hogy nem vagyunk egyformák. De ember léptékünket olyannak tartja, ami igen is tarthat Isten felé, keresheti az azonosulást Isten akaratával, terveivel, szándékaival. Összeegyeztethető e világi jelenlétünk, minden fontosnak ítélt dolgunk az Isten szándékával, ha a „szeressétek egymást!” elvet kutatjuk, és megpróbáljuk az Ő életéből a magunkéra értelmezni. Amit úgy, és akkor tudunk majd rekonstruálni - igazolni, mikor az Ő nevében leszünk képesek úgy kérni az Atyától, hogy az teljesíthető lehessen általa! Ez az alázatos, szelíd, felszabadult szeretet képessége. Amire eljutni, segíts bennünket Istenünk! Ámen
