Mintha Jakab tegnap elhangzó szavai vízhangoznának ma
Joel 2,12-18 - „Nos tehát, - mondja az Úr, - térjetek hozzám teljes szívetekből, böjttel, sírással és jajgatással. Szaggassátok meg szíveteket, nem pedig ruhátokat, és térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mert jóságos ő és irgalmas, türelmes és nagyirgalmú, és szánakozik a bajok felett.” Ki tudja, hátha ismét megtér és elfelejt, s áldást hagy hátra maga után, étel- és italáldozatot az Úr, a ti Istenetek számára? Fújjátok meg a harsonát Sionban, hirdessetek szent böjtöt, rendeljetek el ünnepet, gyűjtsétek össze a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet, hívjátok egybe a véneket, gyűjtsétek össze a gyermekeket és a csecsemőket; jöjjön ki hálószobájából a vőlegény, és nászházából a menyasszony. Sírjanak az előcsarnok és az oltár között a papok, az Úr szolgái, és mondják: „Könyörülj, Uram, könyörülj népeden; ne engedd, hogy gyalázzák örökrészedet, és uralkodjanak rajta a nemzetek!” Miért mondanák a népek között: „Hol van az ő Istenük?” Ekkor az Úrban féltő szeretet ébredt országa iránt, és megkegyelmezett népének.
2Kor 5,20 - 6,2 - Mi tehát Krisztus követségében járunk, s maga Isten buzdít általunk. Krisztusért kérünk tehát benneteket, engesztelődjetek ki Istennel! Ő azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őáltala. Mint munkatársak pedig intünk titeket, ne vegyétek hiába Isten kegyelmét. Mert ő mondja: „A nekem tetsző időben meghallgatlak, és az üdvösség napján megsegítlek téged” [Iz 49,8]. Íme, most van a kellő idő, íme, most van az üdvösség napja!
Mt 6,1-6.16-18 - Ügyeljetek, hogy igazvoltotokat ne az emberek előtt gyakoroljátok, hogy csodáltassátok magatokat velük, mert így nem lesz jutalmatok Atyátoknál, aki a mennyben van. Amikor tehát adakozol, ne kürtöltess magad előtt, ahogyan a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsőítsék őket az emberek. Bizony, mondom nektek: megkapták jutalmukat. Amikor te alamizsnát adsz, ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb, hogy a te adományod rejtve maradjon; Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked. Mikor pedig imádkoztok, ne tegyetek úgy, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és a terek sarkán állva imádkozni, hogy feltűnjenek az embereknek. Bizony, mondom nektek: megkapták jutalmukat. Te, amikor imádkozol, menj be a szobádba, zárd be az ajtódat, és így imádkozz Atyádhoz, aki a rejtekben van; akkor Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked. Amikor böjtöltök, ne legyetek bús képűek, mint a képmutatók. Ők ugyanis elváltoztatják az arcukat, hogy böjtölésükkel feltűnjenek az emberek előtt. Bizony, mondom nektek: ők megkapták már jutalmukat. Te, amikor böjtölsz, kend meg a fejedet, az arcodat pedig mosd meg. Ne lássák az emberek, hogy böjtölsz, csak Atyád, aki a rejtekben van; és Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked.
Mintha Jakab tegnap elhangzó szavai vízhangoznának ma, az ószövetségi szavakban. „… térjetek hozzám teljes szívetekből, böjttel, sírással és jajgatással. Szaggassátok meg szíveteket, nem pedig ruhátokat,” Ma kezdődik az egyházi negyven nap, a böjt ideje. Ami látszólag külsőség, hiszen a világ csak ezt bírja fogni, érezni. De, a próféta többet tud, azért mondja, hogy a szívünket szaggassuk meg. Mi mást értene ez alatt, mint, hogy vegyük magunkra bűnös voltunk minden fájdalmát. Most van annak az ideje, hogy eltűnődjek azon, hogy mennyire képtelen vagyok a jóra, az igazságra, a szeretetre – ha magam akarok, csak erőből megfelelni a tanításnak, és nem szívemből óhajtozom azt. Mindegyikünknek el kell ezen tűnődnünk, akár a nászunk örömében vagyunk, akár gyermekként ér a nap, de még a papok sem maradhatnak ki ebből!
A bűnvallásunknak, bűnbánatunknak – mi bűntudatunkból fakad, az értelme az, hogy Istennel kiengesztelődjünk, megbékéljünk. Helyünkre álljunk, vagyis Isten értésére adjuk, hogy tudjuk már kik vagyunk, hol a helyünk, milyen az állapotunk, és mennyire kell felnéznünk Rá. Aki nem akkor fog rám hallgatni, mikor én szeretném, és nem azt fogja meghallani amit én szeretnék, nem akkor fog rám figyelni, amikor én óhajtom, és nem olyannak fog látni, amilyennek én szeretném, hogy ismerjen – ha én nem vagyok kész arra, hogy Őt megismerni bírjam, és Hozzá hasonulni próbáljak. Szeretni akar, de nekem kell szerethetővé válnom!
De, hogy Istennel való kiengesztelődésre eljussak, magam körül kell elkezdeni, azokkal, akikkel a mindennapokban konfrontálódok, elidegenedek, eltávolodom. Megállni, és visszafordulni, feléd, felétek, rátok mosolyogni, és legalább annyit mondani egy ölelésben, hogy: bocsáss meg, én megbocsátok neked! Elengedni haragot, görcsöt, mindent, mi közénk áll! Legyen ez a negyven nap valami ilyen állomás az életemben.
Mély elmélkedésre szánva, ide idézem XVI. Benedek pápa idei nagyböjtre szóló üzenetéből az alábbi részletet: „A Zsidókhoz írt levélnek ez a kifejezése, „Hogy szeretetre és jótettekre buzdítsuk egymást” (10,24) egyrészt arra ösztönöz, hogy gondolkozzunk el az életszentségre szóló egyetemes meghíváson és a lelki életben való folyamatos előrehaladáson, másrészt hogy a nagyobb karizmákra vágyjunk, és egyre nagyobb, gyümölcsözőbb szeretetre törekedjünk (vö. 1 Kor 12,31-13,13). A kölcsönös egymásra figyelés célja, hogy egyre nagyobb, tettekben megnyilvánuló szeretetre ösztönözzük egymást, úgy „mint a hajnal pirkadása, mely egyre világosabb, míg fényes nap nem lesz” (Péld 4,18), várva azt a napot, amelyben sosem jön el az alkonyat, mert Istenben élünk. Életünk ajándékba kapott értékes idejének célja, hogy Isten szeretetében felfedezzük és véghezvigyük a jótetteket.”
Urunk! Jézus Krisztus, az Élő Isten Fia, aki a Szentlélek erejével vagy közöttünk, vágyunk és óhajtunk, teljes szívünkből, minden erőnkből. Tanúid akarunk lenni itt a földön, a Te dicsőségedre, és, hogy minden bűnünkért kiengesztelni bírjunk, meggyőzve szeretetünkről, mely nem földi ajándékokra éhes. Egyedül csak az örökkévaló közelségedre vágyunk, melyet tartogatsz a földi élet után azoknak, akiknek megbocsátasz. Ámen
