Igen, ilyenek vagyunk
Jak 4,1-10 - Honnan a háborúság és civakodás köztetek? Nemde bensőtökből, a kívánságaitokból, amelyek tagjaitokban háborognak? Csak kívántok, s nem kaptok semmit, öldököltök és versengtek, s nem szereztek semmit. Civakodtok és tusakodtok, és nincs semmitek, - azért, mert nem kértek. Kértek és nem kaptok, - mert rosszul kértek, azért, hogy kívánságaitokra fordítsátok. Ti házasságtörők! Nem tudjátok, hogy a világgal való barátkozás ellensége az Istennek? Aki tehát ennek a világnak barátja akar lenni, ellenségévé lesz Istennek. Vagy azt gondoljátok, hogy hiába mondja az Írás: „Féltékenyen vágyakozik a Lélek, amely bennünk lakik”? Sőt még nagyobb kegyelmet is ad. Azért mondja: „Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad” [Péld 3,34G]. Engedelmeskedjetek tehát Istennek; az ördögnek pedig álljatok ellen, és futni fog tőletek. Közeledjetek Istenhez, és ő közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeteket, bűnösök, és tisztítsátok meg szíveteket, ti kettős lelkűek! Keseregjetek, szomorkodjatok és siránkozzatok, nevetésetek forduljon gyászra, és örömötök szomorkodásra. Alázkodjatok meg az Úr színe előtt, és ő felmagasztal titeket.
Mk 9,30-37 - Ezután eltávoztak onnan és átmentek Galileán; ő azonban nem akarta, hogy valaki megtudja ezt. Közben pedig oktatta tanítványait, és elmondta nekik, hogy az Emberfiát az emberek kezébe adják, megölik őt, de miután megölték, harmadnapra feltámad. Azok nem értették ezt a beszédet, de nem merték őt megkérdezni. Megérkeztek Kafarnaumba. Amikor már a házban volt, megkérdezte őket: „Miről beszélgettetek az úton?” Azok csak hallgattak, mert az úton arról tanakodtak, hogy ki a legnagyobb közülük. Ekkor leült, odahívta a tizenkettőt, és azt mondta nekik: „Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki közül az utolsó, és mindegyiknek a szolgája.” Majd odahívott egy gyermeket, közéjük állította, magához ölelte, és azt mondta nekik: „Aki egy ilyen gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be; és aki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki engem küldött.”
Igen, ilyenek vagyunk, másokat meg nem értünk, bajaikba képtelenek vagyunk bele élni magunkat, hogy együtt érzőkké legyünk; míg minden erőnkkel a magunk útját fényesítgetjük, igazgatjuk. Mintha az fontosabb volna mindennél. Igénytelenek vagyunk – önmagunkkal is, mert önzők vagyunk. Talán most csak ennyit erről az evangéliumi részről.
Mert Jakab apostol levele sem mond kevesebbet. Mennyi, de mennyi energiánkat pocsékoljuk el, csúfoljuk meg így magunkat, és közben elértéktelenítjük is magunkat. Csak, mert felértékeljük magunkat, a környezetünkhöz képest. Ami abból származik, hogy lenézzük környezetünket, magunknak akarunk minden sikert. Mert még mindig e világban, azonnal akarunk mindenért fizetséget, jutalmat, elismerést – mindent magunknak! Még azon az áron is, hogy a másik kárt szenvedjen, vagy lemaradjon. Igen, igazság kell legyen e szavakban: hogy, aki „ennek a világnak barátja akar lenni, ellenségévé lesz Istennek.” Bizony, ha Istennek ellenségévé leszek, akkor az azt is jelenti, hogy magam ellenére leszek, mert senki más nem akarja jobban az én elismerésemet, megváltásomat, és üdvömet, mint Isten! Míg bűnös vagyok, míg látom alávalóságomat, addig van esélyem arra, hogy változzak. „Tisztítsátok meg …” felszólítás bizony a bűnösöknek szól - nem neked, hanem nekem. Rám pirít Jakab. Dehogy pirít, figyelmeztet, hogy nehogy későn vegyem észre magam. Inkább most keseregjek, szomorkodjak, siránkozzak – magam miatt, alázatot véve magamra, az Isten előtt, magányomban, a sötétben, hol senki sem lát. Mert másra nem tartozik az én dolgom, csak, és egyedül Istenre. A világ úgy sem fog érteni. Én értsem a világot, és Istent, hogy mindig tudjak helyes úton járni! Uram, Te segíts meg engem, és akkor legalább bizakodhatok! Ámen
