Csak ne elégedjek meg soha magammal!

Jak 2,14-24.26 - Mit használ, testvéreim, ha valaki azt mondja, hogy hite van, de tettei nincsenek? Vajon a hit üdvözítheti-e őt? Ha pedig egy testvér vagy nővér ruhátlan és szükséget szenved a mindennapi élelemben, valaki pedig közületek azt mondja neki: „Menj békében, melegedjél és lakjál jól!” - de nem adjátok meg neki, amire a testnek szüksége van, mit fog ez használni? Így a hit is, ha tettei nincsenek, halott önmagában. De azt mondja valaki: „Neked hited van, nekem pedig tetteim vannak.” Mutasd meg nekem hitedet tettek nélkül, és én megmutatom neked a tettekből a hitemet. Hiszed, hogy egy az Isten - és jól teszed. De az ördögök is hiszik ezt - és mégis remegnek! Akarod azonban tudni, ó balga ember, hogy a hit tettek nélkül halott? Ábrahám, a mi atyánk, nem a tettei által igazult meg, feláldozva fiát, Izsákot az oltáron? [Ter 22,9] Láthatod, hogy a hite közreműködött a tetteinél, és a hite a tettek által lett tökéletessé. Így beteljesedett az Írás, amely azt mondja: „Ábrahám hitt Istennek, ezt igazságul tudták be neki” [Ter 15,6], és Isten barátjának nevezték [Iz 41,8]. Látjátok, hogy tettek által igazul meg az ember, és nem egyedül a hit által. Mert ahogyan halott a test lélek nélkül, úgy a hit is halott tettek nélkül.

Mk 8,34 - 9,1 - Azután magához hívta a tömeget a tanítványaival együtt, és azt mondta nekik: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl keresztjét és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkének pedig kárát vallja? Hisz mit adhat az ember cserébe a lelkéért? Mert aki szégyell engem és az én igéimet ebben a parázna, elfajult és bűnös korban, az Emberfia is szégyellni fogja azt, amikor eljön Atyjának dicsőségében a szent angyalokkal.” Ezután így folytatta: „Bizony, mondom nektek: vannak egyesek az itt állók közül, akik nem ízlelik meg a halált, amíg meg nem látják, hogy eljön az Isten országa hatalommal.”

Csak ne elégedjek meg soha magammal! Tudnom kell, hogy többre vagyok képes, még nagyobb hittel hinni, még őszintébben és még teljesebben megengedni magamnak, hogy a hit által éljek, létezzek, cselekedjek. Megigazulttá válni, hogy ne azt érezzem, mint a mesében a farkas, aki egyik lábával már bent van, de ne is érezzem magam farkasnak, aki zsákmányért akar bejutni a házba. Ellenben éhezzem, hogy Uram házába lehessek! Csupa ellenmondásos gondolat, de hiszen ilyen ellenmondások között vergődjük át magunkat az igazság tiszta világosságára. Ez is a hitemnek a része, hogy most sötétségben járok, tapogatódzom, de hitem szerint el kell jutnom arra a világosságra, ahova vezet – tévedéseimen keresztül is – az, aki lefoglalt magának. De amiben időnként elveszítem hitemet, de nem mert Ő olyan gyenge, erőtlen, hanem, mert minduntalan engedek e világ cudar, csintalan, kacérkodásának. Úgy tűnik, hogy pajkos, huncut játékot játszik, és csak akkor veszem észre, hogy már megint vesztettem, amikor már elkönyvelem a végén, és az egyenlegemből kénytelen vagyok megint leírni a veszteséget.

Ez az én keresztem! Magamat kell cipelnem. Azt az utat nem kerülhetem el én sem, ami felvezet a golgotára, a teljes megsemmisülésre, az elszenvedésre, hogy mikor már semmim sem marad, mindenemet képes vagyok feladni, elveszteni, kiszenvedni, hogy minden érdekem érdektelenné váljon, és csupán egy maradjon: a feladása önmagamnak. Mint a jobb lator, talán már a betegágy magányában, vagy a lassú elhaló sóhajokban, esetleg egy hirtelen szívgörcsben kimondani, hogy ami voltam, bizony én voltam Uram, min már nem büszkélkedem, inkább bánom. Csak Te lásd, láss, hogy Benned minden megtisztulni lehessen képes, mert nem ez volt szándékom, csak Te tudhatod. De mert magányomat választottam, csak erre futottam, de legnagyobb vágyam – mindig az volt – hogy Benned megnyugodjak! Uram, hiszem, hogy eljön a Te országod hatalommal! Győzelemmel, Aki engem legyőzni vagy képes, hogy Benned nyerhessek békességet, ami nem lehet érdem, de ajándékod az lehet, hogy szeretni akarsz végleg! Amiben nincs semmi földi érdek. Amit halandó csupán kérhet, remélhet hitével, ha áldozattá válhat minden szenvedése. Legyél Te az én menedékem! Ámen