Tegnap, rádióban hallottam egy szentírásról szóló töprengést
Jak 1,1-11 - Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája üdvözletét küldi a szórványban élő tizenkét nemzetségnek! Mindig örömnek tartsátok, testvéreim, ha különféle kísértésbe estek, hiszen tudjátok, hogy a hitetek megpróbálása béketűrést szerez. A béketűrés pedig tökéletességre viszi a tetteket, hogy minden fogyatkozás nélkül tökéletesek és feddhetetlenek legyetek. Ha pedig valaki közületek szűkölködik bölcsességben, kérje azt Istentől, aki mindenkinek bőven ad, szemrehányás nélkül meg fogja adni neki. De ne kételkedve, hanem hittel kérje, mert aki kételkedik, hasonló a tenger hullámához, amelyet a szél fölver, és ide-oda hajszol. Az ilyen ember ne gondolja, hogy kap valamit az Úrtól. Minden útján állhatatlan a kettős lelkű ember. A szegény sorsú testvér azzal dicsekedjék, hogy felemelték, a gazdag viszont azzal, hogy megalázták, mert el fog tűnni, mint a fű virága. Fölkelt ugyanis a nap perzselő hevével, kiszárította a füvet, lehullott a virága, s tönkrement a színpompája; így fog a gazdag is elhervadni az ő útján.
Mk 8,11-13 - Mikor kiszállt, a farizeusok elkezdtek vele vitatkozni, és kísértették őt, égi jelet kérve tőle. Ekkor lelke mélyéből felsóhajtott és azt mondta: „Miért kér jelet ez a nemzedék? Bizony, mondom nektek: nem kap jelet ez a nemzedék.” Azután otthagyta őket, ismét a hajóba szállt, és átkelt a túlsó partra.
Tegnap, rádióban hallottam egy szentírásról szóló töprengést, amiben elhangzott, megállapításként, hogy a Szentírásban minden esetben az igaz egyedül szerepel, míg a gonoszok tömegben, és, hogy ez ma sincs általában másként. Akár a családban, akár munkahelyen, vagy a közéletben találkozunk hasonló esettel. Jézus nem megy bele bizonygatásokba, amikor látja, hogy erőből kellene ezt megoldani, és nem lehet szeretetből. „Otthagyta őket”, hogy ne legyen számukra olyan lehetőség, akin köszörülhetik, erősíthetik, elmélyíthetik gonoszságukat. Vagyis, arra kell rájönnünk, azt belátnunk, hogy ezek a helyzetek azok, ahol a szeretet, az igazság, a tisztaság, a becsület, nem szabad, hogy leértékelődjön, csak mert egyenlőtlen küzdelembe kényszerül. Kitérni! Nem gyávaság ez, hanem bölcsesség, még, ha a gyávaság köntösét is akarják ilyen esetben az emberre rávetni. Hogy ne tehessék, pont ezért kell kivonulni az ilyen helyzetből, még időben! Inkább a távolban imádkozni értük, ami többet használ az igazságnak is, de a gonoszság ellen az embernek is. Hiszen az ilyen helyzetben azért fog végül alul maradni a gonoszság, mert azzal, hogy nem állunk vele szóba, veszteséget szenved; nem tud teret nyerni, és rajtunk megerősödni azokban az emberekben, akikkel ezt szándéka volt véghezvinni! Ha nincs küzdelem, nincs győzelem! De nincs vesztes sem! Számunkra nem szabad, hogy a győzelem legyen a fontos! Nekünk a szeretet hatalmának megléte, megőrzése a fontos, hogy mi magunk is a szeretet terében bírjunk maradni. Nem kell a gonosz térfelére lépnünk. A magunk fegyverzetével kell harcolnunk, és a magunk várát kell védenünk. Ahova visszavonulni sosem szégyen.
Inkább így imádkozom, a mai zsoltár szavaival: (Zs 118,67-76) Amíg megalázás nem ért, tévelyegtem, most azonban teljesítem immár, amit elrendeltél. Jóságos vagy te: jóvoltodban taníts meg engem rendeleteidre. A hatalmasok álnokságokat gondolnak ki ellenem, de én teljes szívvel megtartom parancsaidat. Az ő szívük megalvadt, mint a zsír, én azonban törvényeidben gyönyörködöm. Javamra válik, hogy megaláztál engem, hogy megtanuljam igazságaidat. Szád törvénye nekem többet ér mint ezernyi arany és ezüst. Kezed teremtett és formált engem, adj értelmet, hogy megtanuljam parancsaidat. Örvendezve néznek engem, akik téged félnek, mert erősen bízom szavaidban. Tudom, Uram, hogy ítéleteid igazságosak, és méltán aláztál meg engem. Vigasztaljon meg engem irgalmad, miként szolgádnak ígérted. Ámen
