Az ígéretekkel vigyázni kell.
Sir 47,2-11 - Mert amint a hájat elválasztják a hústól, úgy Dávid is kiválóbb volt Izrael fiainál. Oroszlánokkal úgy játszott, mint bárányokkal, és medvékkel úgy bánt, mint a juhok kisbárányaival. Már ifjúkorában megölte az óriást, és elvette népéről a gyalázatot, amikor felemelte kezét, s a parittya kövével leütötte a gőgös Góliátot, mert segítségül hívta az Urat, a Mindenhatót, aki erőt adott jobbjának, hogy leterítse a bátor harcos férfit, és felmagasztalja népe szarvát. Dicsővé tette őt ekként tízezer között, és magasztossá tette az Úr áldásaival, azzal, hogy felajánlotta neki a dicső koronát, és letiporta az ellenséget köröskörül, kiirtotta az ellenséges filiszteusokat - mind a mai napig -, és letörte szarvukat örökre. Minden tette után magasztalást zengett a Szentnek és Magasságbelinek dicsőítő szavakkal. Teljes szívéből dicsérte az Urat, szerette Istent, aki őt alkotta, és erőt adott neki az ellenséggel szemben. Énekeseket állított fel az oltár előtt, és kellemes dallamokat énekeltetett velük.
Mk 6,14-29 - Heródes király is hallott róla, mert a neve ismert volt már. Azt mondták: „Keresztelő János támadt fel halottaiból, azért működnek benne a csodatévő erők.” Mások pedig így szóltak: „Illés ő.” Ismét mások azt mondták: „Próféta ez; mintha egy lenne a próféták közül.” Ezeket hallva Heródes így szólt: „János, akinek a fejét vetettem, az támadt fel a halálból.” Heródes ugyanis parancsot adott és elfogatta Jánost. Megkötöztette őt a börtönben Heródiás miatt, aki a testvérének, Fülöpnek volt a felesége, de ő feleségül vette. János ekkor azt mondta Heródesnek: „Nem szabad a testvéred feleségét elvenned.” Ezért aztán Heródiás ármánykodott ellene, és meg akarta őt ölni, de nem tudta. Heródes ugyanis tartott Jánostól. Tudta róla, hogy igaz és szent férfiú, figyelt szavaira, sok dologban hallgatott rá, és szívesen hallgatta őt. Egyszer azonban, amikor Heródes a születésnapján lakomát rendezett országa nagyjainak, ezredeseinek és Galilea előkelőségeinek, bement Heródiás lánya és táncolt nekik. Ez nagyon tetszett Heródesnek és az asztaltársaságnak. A király erre azt mondta a lánynak: „Kérj tőlem, amit csak akarsz, és megadom neked.” Meg is esküdött neki, hogy: „Bármit kérsz, megadom neked, akár az országom felét is!” [Eszt 5,3]. Az kiment és megkérdezte anyjától: „Mit kérjek?” Az így szólt: „Keresztelő János fejét.” Erre nagy sietve bement a királyhoz és előadta kérelmét: „Azt akarom, hogy rögtön add nekem egy tálon Keresztelő János fejét.” A király elszomorodott, de az esküje és az asztaltársak miatt nem akarta kedvét szegni. Rögtön elküldte a hóhért, megparancsolta, hogy hozzák el a fejét egy tálon. Az lefejezte a tömlöcben, elhozta a fejét egy tálon, és átadta a lánynak, a lány pedig odaadta anyjának. Amikor a tanítványai megtudták ezt, eljöttek, elvitték a testét és sírba helyezték.
Az ígéretekkel vigyázni kell. Ellenben az ember szenvedése Isten figyelmét nem kerüli el! De, aki a másiknak szenvedést okoz, szenvedést von magára! Talán így összegezhetem ma, e szentírási rész tanítását.
Ne vonja el figyelmünket ez a példabeszéd Jézusról. Aki olyan hétköznapian természetes ember volt, hogy zavarba jöttek tőle, még a pogányok is, még az ifjú Heródes is. Senki sem maradt érintetlen tőle! Így van ez, ha egy egyéniség jelenik meg közöttünk. Csak tudjuk mindig az egyéniségben felismerni, és megkülönböztetni, hogy Istentől, vagy a gonosztól való-e? Az sem mindegy, hogy eskünkkel kihez vagyunk hűségesek: Istenhez, vagy az emberekhez? Mert „ahol a kincsed, ott a szíved is”. [Mt 6,21] Bár tudnánk, mindig annyira felkészültek lenni, Isten közeli életet élni, hogy belőlünk fakadna a helyes válasz! Csak, mert bennünk Isten bölcsessége lobog, lángol, és felégeti a hazugságot, az álnokságot.
A tisztaságra és az igazságra az érzékenység kegyelem; hogy azt magamban felismerjem, és el ne tévesszem, ehhez kell a kegyelmet használnom, a kegyelemben élnem. Vissza ne utasítsam, ehhez a bűntől, a világ bántó és gonosz áligazságaitól kell eltávolodnom, hogy bennem ne keveredjen a konkoly és a búza. Helyes Isten ismeret, csak Jézustól van, lehet. Ha kell, ha szükségét érzem, sürgősen menjek utána, vágyódva akarjam magamévá tenni.
Serkenj fel bennem Istenem, és erősíts meg igazságod ismeretében! Ámen
