Úgy látni testemet, amint szentségemet.

1Sám 3,3b-10 - Isten mécsesét pedig még nem oltották ki, és Sámuel az Úr templomában aludt, ahol az Isten ládája volt, hogy szólította az Úr Sámuelt. Az felelt és így szólt: „Itt vagyok!” Azután odafutott Hélihez és azt mondta: „Itt vagyok, hívtál!” Héli azt felelte: „Nem hívtalak, menj vissza és aludj!” Elment tehát és aludt. Ám az Úr ismét szólította Sámuelt. Sámuel megint felkelt, Hélihez ment, s azt mondta: „Itt vagyok, hívtál!” Az ezt felelte: „Nem hívtalak, fiam, menj vissza és aludj!” Sámuel ugyanis még nem ismerte az Urat, még nem nyilatkozott meg neki az Úr szózata. Ám az Úr ismét, harmadszor is szólította Sámuelt. Ő megint felkelt, Hélihez ment, és azt mondta neki: „Itt vagyok, hívtál!” Megértette erre Héli, hogy az Úr szólítja a gyermeket, ezért azt mondta Sámuelnek: „Menj és aludj, s ha megint szólít, mondd neki: „Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!” Elment tehát Sámuel, s aludt a helyén. Ekkor eljött az Úr, odaállt és szólította, ahogy előbb is szólította: „Sámuel, Sámuel!” Sámuel erre azt felelte: „Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!”

1Kor 6,13c-15a.17-20 - „Az étel a gyomorért van, s a gyomor az ételért!” De Isten ezt is, azt is megsemmisíti. A test azonban nem a paráznaságért van, hanem az Úrért, az Úr pedig a testért. Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és minket is fel fog támasztani hatalmával. Nem tudjátok, hogy a testetek Krisztus tagja? Elszakítsam tehát Krisztus tagját, és parázna nő tagjává tegyem? Isten mentsen! Aki pedig az Úrral egyesül, egy lélek ővele. Kerüljétek a paráznaságot! Minden bűn, amelyet az ember elkövet, a testen kívül van; aki azonban paráználkodik, az a saját teste ellen vétkezik. Vagy nem tudjátok, hogy testetek a Szentlélek temploma, aki bennetek van, s akit Istentől kaptatok, tehát nem vagytok a magatokéi? Mert nagy volt a ti váltságdíjatok! Dicsőítsétek meg tehát Istent testetekben.

Jn 1,35-42 - Másnap ismét ott állt János két tanítványával együtt. Mikor meglátta Jézust, amint arra haladt, azt mondta: „Íme, az Isten Báránya.” A két tanítvány hallotta, amit mondott, és követték Jézust. Jézus pedig megfordult, és amikor látta, hogy követik, megkérdezte tőlük: „Mit kerestek?” Azt felelték neki: „Rabbi - ami Mestert jelent -, hol laksz?” Ő azt mondta nekik: „Gyertek és nézzétek meg.” Elmentek tehát, és megnézték, hogy hol lakik. Aznap nála maradtak. Körülbelül tíz óra volt. A kettő közül, akik ezt hallották Jánostól, és követték őt, az egyik András volt, Simon Péter testvére. Ő elsőként testvérével, Simonnal találkozott, s azt mondta neki: „Megtaláltuk a Messiást, azaz a Fölkentet!” És elvitte Jézushoz. Jézus rátekintett, és így szólt: „Te Simon vagy, János fia. Kéfás lesz a neved.” Ez azt jelenti, hogy Péter (vagyis Szikla).

Úgy látni testemet, amint szentségemet. Azt mondja magyarázatként Gál Ferenc, hogy „a test, ami személyiségünket kifejezi, az Úrért van!” Megszentelésének oka legyen, hogy „részesedjen Krisztus feltámadásában”! Így kell értenem, hogy az Úr a testért van; vagyis, testemet az Úrnak kell szentelnem, nem pedig parázna vágyaimnak. Tiltakoznom kell e vágyakozás ellen. Ne bánjam, egy percig se sajnáljam, hogy a keresztségben Krisztus kivásárolt a maga számára. Engem, a testbe öltözött lelket. Micsoda méltóságom az, hogy én, e parányi por, megdicsőíthetem Istenemet! Képességem van rá, sőt felhatalmazott vagyok rá. Krisztus óta kell tudnia ezt az embernek, és tudnia kell viselni ezt a méltóságát. Hogy miért nem képes mégsem? Mert a gonoszság elfedi szemét. Mégis, bátorság, ne félj Ember! Mikor gyengeség üti fel fejét, kétség gyötör, hogy elveszel, merd kimondani: Uram, segíts meg engem! Hittel, a meggyőződés erejével, hogy rábízhatom nyomorodottságomat! Nem vagyok felelősségemben, gyengeségemben egyedül a gonosz ellenében! Van, aki számít rá, hogy a gonosz ellenemre tesz. Akkor is, amikor én nem, akkor is, amikor én gyenge vagyok ellenében. Nincs olyan helyzet – ha nem akarom, hogy legyen – amikor magamra maradok!
Az Úr sosem hagyja magára az Embert, ha az ember nem hagyja magára az Istent! És még azon túl is, megszólít, hív, nem prejudikál, kivár, a végsőkig kivár: én mit teszek, hogy korrigálok, mi az utolsó szavam!
Istenem ne maradj szótalan, ott, mikor ítéletemről megítélni akarsz! Ámen