Hol vannak az igazak
1Sám 9,1-4.17-19; 10,1a - Volt egy Benjaminból való erős és vitéz ember, akit Kísnek hívtak; ő Abielnek volt a fia, aki Szerórnak volt a fia, aki Bekorátnak volt a fia, aki Áfiának, egy benjaminita embernek volt a fia. Kísnek volt egy Saul nevű jeles s derék fia, akinél derekabb ember nem akadt Izrael fiai között: válltól kimagaslott az egész nép közül. Ekkor éppen elvesztek Kísnek, Saul apjának szamarai. Azt mondta azért Kís Saulnak, a fiának: „Vedd magad mellé az egyik legényt, indulj el, menj, és keresd meg a szamarakat!” Erre ők bejárták Efraim hegységét és Sálisa földjét, de nem találták meg; majd bejárták Sálim földjét is, de ott sem kerültek elő, sőt Jemini földjét is, mégsem bukkantak rájuk. Amikor pedig Sámuel meglátta Sault, azt mondta neki az Úr: „Íme, ez az az ember, akiről beszéltem neked; ez uralkodjon népemen.” Ugyanekkor Saul odalépett a kapuban Sámuelhez és azt mondta: „Mondd meg, kérlek, nekem, hol van a látó háza?” Sámuel azt felelte Saulnak: „Én vagyok a látó. Menj fel előttem a magaslatra, s egyetek ma velem. Reggel aztán elbocsátalak titeket, s tudtodra adok mindent, ami szívedben van.
Aztán vette Sámuel az olajos korsót, s ráöntötte Saul fejére, majd megcsókolta őt és azt mondta: „Íme, az Úr felkent téged fejedelemmé népe, Izrael felett. Te fogsz uralkodni fölötte, s te fogod megszabadítani őket ellenségeik kezéből, akik körülöttük vannak. Ez lesz a jele annak, hogy fölkent téged fejedelemmé öröksége felett:
Mk 2,13-17 - Ezután megint kiment a tenger mellé. Az egész tömeg hozzá sereglett, és tanította őket. Amint továbbment, meglátta Lévit, Alfeus fiát a vámnál ülni, és megszólította: „Kövess engem!” Az fölkelt, és követte őt. Mikor később asztalhoz ült ennek a házában, sok vámos és bűnös telepedett le Jézussal és tanítványaival együtt; sokan voltak ugyanis, akik követték őt. Az írástudók és a farizeusok, azt látva, hogy a vámosokkal és bűnösökkel eszik, megkérdezték tanítványait: „Miért eszik a ti Mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?” Jézus meghallotta és azt mondta nekik: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek, nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket.”
Hol vannak az igazak, és ha vannak, miért tartanak azoktól, akiknek szükségük van a megváltásra, a kiengesztelődésre, a megbocsátásra, a megigazulásra? Mert megtérésre vágyakoznak! Mert mindegyikünknek szól, hogy „Kövess engem!”. Ám, a kérdés nem az, mit ért ezen Jézus, hanem az, hogy én mit értek ebből, mi jut erről az eszembe: a bűnösségem, melyet elhagyni szeretnék, és azt mondom, hogy na végre valaki, akit követhetek, és nem kell magamnak keresni utamat; vagy az, hogy, de hát hova akar engem elcsalni, ne noszogasson, megyek majd, ha nekem úgy tetszik. Netán, elhívom ismerőseimet is, hogy azt a környezetemet, melyből nem tudok kiemelkedni, pedig érzem, hogy visszahúz, felemeljem, hogy magam is mozdulni merjek, bírjak.
Ki az egészséges, és ki a bűnös? Rám van osztva a feladat, nekem kell eldöntenem, felismerni a kérdésben a választ! Merem-e, bírom-e, tudom-e, vagy? Magamtól el kell távolodnom, mernek kell eltávolodnom, hogy magamat Krisztus látásával bírjam látni: nem jobbnak, de nem is rosszabbnak annál, mint aki vagyok; de tisztán látni – mert láttatni akarja –, hogy ki lehetek! „Vannak dolgok, amikről mindnyájan tudunk, csak ritkán jutnak eszünkbe. De azt mindenki tudja, hogy valami örökkévaló. Nem a ház, nem a név, nem a föld, még csak nem is a csillagok … lelke mélyén mindenki tudja, hogy van valami örökkévaló, s ennek a valaminek köze van az emberhez.” [Thorton Wilder – A mi kis városunkból részlet]. De nem elég tudnunk, a tudást közel kell engednünk a szívünkhöz, ha azt akarjuk, hogy hasson ránk a tudás, és értelemmé váljon, majd életre keljen, és végül átalakíthasson olyanná, amilyenné lennem kell. És ezt a munkát a megszentelő kegyelem véghez is viszi, ha megengedem, egómat kint leteszem. Csak így válhatunk testből lélekké. A lélek lelkesítsen, Uram Te segíts meg! Ámen
