Sokat mondó jövendölések!

1Jn 2,3-11 - Abból tudjuk meg, hogy ismerjük őt, ha megtartjuk parancsait. Aki azt mondja: „Ismerem őt”, de parancsait nem tartja meg, az hazug, és nincs benne igazság. Aki azonban megtartja az ő igéjét, abban Isten szeretete valóban tökéletes, és ebből tudjuk meg, hogy őbenne vagyunk. Aki azt mondja, hogy őbenne lakik, annak úgy is kell élnie, ahogyan ő élt. Szeretteim! Nem új parancsot írok nektek, hanem régi parancsot, amelyet kezdettől fogva ismertek. A régi parancs az ige, amelyet hallottatok. De új parancsot is írok nektek, s ez rá is, rátok is vonatkozik, mert a sötétség elmúlt, és az igaz világosság világít már. Aki azt mondja, hogy világosságban van, és testvérét gyűlöli, az még most is a sötétségben van. Aki szereti testvérét, az a világosságban marad, és nincs benne botránkozás. De aki gyűlöli testvérét, az sötétben van, a sötétben jár, és nem tudja, hova megy, mert a sötétség megvakította a szemét.

Lk 2,22-35 - Mikor pedig elteltek a tisztulás napjai, Mózes törvénye szerint felvitték őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvényében írva van: „Minden elsőszülött fiúgyermek az Úrnak legyen szentelve” [Kiv 13,2.12], és hogy áldozatot mutassanak be, amint az Úr törvénye mondja: „Egy pár gerlicét vagy két galambfiókát” [Lev 12,8]. Élt pedig Jeruzsálemben egy ember, Simeon volt a neve, igaz és istenfélő férfiú, aki várta Izrael vigasztalását, és a Szentlélek volt benne. A Szentlélek kijelentette neki, hogy halált nem lát, amíg meg nem látja az Úr Felkentjét. Ekkor a Lélek ösztönzésére a templomba ment. Amikor szülei bevitték a gyermek Jézust, hogy a törvény szokása szerint cselekedjenek vele, karjaiba vette őt, és Istent magasztalva így szólt: „Most bocsátod el, Uram, szolgádat a te igéd szerint békességben, mert látták szemeim a te megváltásod [Iz 40,5], melyet minden nép színe előtt készítettél [Iz 52,10], világosságul a pogányok megvilágosítására [Iz 42,6; 49,6] és dicsőségére népednek, Izraelnek” [Iz 46,13]. Apja és anyja csodálkoztak mindazon, amit róla mondtak. Simeon megáldotta őket, anyjának, Máriának pedig ezt mondta: „Íme, sokak romlására és feltámadására lesz ő Izraelben; jel lesz, melynek ellene mondanak; és a te lelkedet tőr járja át - hogy nyilvánosságra jussanak sok szív gondolatai.”

Sokat mondó jövendölések! De, mennyire képes az ember megismerni Őt? Pontosabban kérdezek: mennyire lehetek képes megismerni Őt? A parancsainak megtartása feltételezi azok ismeretét. Mennyire megyek utána annak, hogy parancsait megismerjem?

A Bibliában 1114 helyen fordul elő a szó, hogy „parancs”, de ebből a négy evangélistánál csak 80 helyen, amiből Jézus a parancsról, érdemlegesen csak 9 esetben beszél, kétszer találjuk Máténál, és hét esetben Jánosnál. Máténál határozottan ezt olvasom: „Ez a legnagyobb, az első parancs.” Ami úgy folytatódik, hogy „Ezen a két parancson alapszik az egész törvény és a próféták.” [Mt 22,38 és 40] Hogyan szól az első parancs? „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” [Mt 22,37] És a második: „Szeresd felebarátodat, mint saját magadat.” [MT 22,39]. Jézus azt mondja itt, hogy minden törvény és minden amit a próféták tanítanak e két pilléren áll: melynek törzse közös: a szeretet! Teljes valóságomban: minden zsigeremben élnem, éreznem, tudatosulni kell annak a szeretetnek, melyben Isten a jelenvalóság; közvetlenül, vagy közvetve, Hozzá kell eljutni, Rá kell irányulni belőlem. Vagyis: bármit tenni, gondolni, véghezvinni, dönteni úgy kell, hogy az szeretetben Istennek szóló válasz legyen belőlem! De, ez, azt is jelenti, hogy nem törődök azzal, hogy a világ szemében ez milyen megítéltetés alá esik. Jánosnál ez úgy kerül megfogalmazásra, hogy „Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást!” [Jn 13,34]; „amint én szerettelek benneteket.” [Jn 15,12]; akkor „és kinyilatkoztatom magam neki.” [Jn 14,21]. Az a Jézus mondja ezt, akit a világ bűnösnek talált, és halálra ítélte, majd elszenvedte a bűn nélkül is a büntetést – szenvedett, és meghalt! Alávetette magát az ítéletnek, megengedte, hogy megítéltessék! Istenvoltában sem átallotta elviselni az ember megaláztatását! Mert egyetlen mércét tartott a szeme előtt, hogy engedelmes legyen az Atyának! A másik dolog az, hogy a szeretet minden törvény felett állóan bizonyítéka annak, hogy tiszteljük Isten törvényeit, mert nem a törvény betűjét akarjuk teljesíteni, hanem Isten szeretetében keressük helyünket, szeretettel!

Akkor nézzük azt az oldalát a kérdésnek, hogy Jézus azzal áll elénk, hogy „Ha szerettek, tartsátok meg parancsaimat” [Jn 14,15]. Így véve értelmét annak, hogy a legfőbb parancs az, hogy „szeresd Uradat, Istenedet …” az a szint, aminek eléréséhez feltétel az, hogy a többi parancs teljesítése megtörténtté legyen, állandósultan. Tegyük fel, hogy lehetséges, mi ennek a feltétele? Természetesen az, hogy minden cselekvésem a tudatosság, az Istennel való lelki azonosság, és az érzelmeim Istenhez való legmagasabb szintű elköteleződésével zajlik. Az Istennel való azonosulás. Bizony ez, eddig egyedül Jézusnak sikerült tökéletesen, embernek, még a szenteknek is csak részben, és folyamatos fejlődés útján voltak képesek erre a szintre felfejlődni. De legalább részben sikerüljön! Így kell értenem, hogy „ha teljesítitek parancsaimat, megmaradtok szeretetemben” [Jn 15,10]. Elsajátítanom kell azt, hogy a parancsok, számomra, az egyes élethelyzeteimben, milyen isteni elvárásokat jelentenek, hogy bűnt ne kövessek el, még akkor is, ha mások meg nem értéséből megbotránkoztatónak tűnhetek – és még talán az Egyházam számára is! Személyes Isten kapcsolat azt jelenti, hogy köztem és Isten között egy személyes viszony áll fenn, mely minden vallás felett álló személyes kapcsolat, hitben fogant, reményre épül, és a szeretet hajtja.

Istenünk, Te állítasz helyemre, sorsomra nem hagyva engem, mert sorsomat magadba veszed, hogy Benned legyen életem, és üdvösségem. Te tápláld szeretetre képességemet, hajlandóságomat, ha kell halálba sorvadva is, csak megvallani tudjam életemben, hogy szeretlek, örökké, állhatatosan, megváltoztathatatlanul is, mint akit Te teremtettél, és aki értem e világba születtél, amit óhajtok tudni, hinni, érezni, egészen szeretni! Ámen